Live Love (Befejezett)

Tizenegy (+18?)

Sziasztok! Köszönöm a türelmet, életet leheltünk a gépbe és mint látjátok újra itt. Szóval jöttem az elmaradt résszel, és valamikor vasárnap hozom az eheti adagot is. :) 

Jó olvasást!

- Talán ha nem lennél szem előtt..- alkudozott, csakhogy engem rég megvett, így se hittem a fülemnek – elég lesz tudnom, hogy itt vagy. Ha mögülem nézed az ágyról, akkor benne vagyok. – motyogta – Viszont tényleg nem érhetsz hozzám! A hangot nem kapcsolom be, de ne beszélj feleslegesen mint a múltkor. – Jött bele egyre jobban és én bólogattam. Ebben a pillanatban bármit megígértem volna.

Kazu szemszöge

Az mindegy honnan leshetem, csak csináljuk. Gondoltam én...azonban ő szó nélkül eltűnt ismét a fürdőben, a kaputelefon megszólalt, a pánikrohamom meg kiújulni látszott. Annyira rossz lenne, ha egyszer az történne végre amit én akarok? Szerencsére a futár szólt bele, mást nehezebb lett volna elzavarni, ugyanis jelen helyzetben kénytelen lettem volna valahogy lerázni bárki járjon erre. Kifizettem a kaját amit ledobtam aztán az asztalra. Rá se néztem, mert másra éheztem, és nem is váratott sokáig a főfogás. Mikor Sota előbújt a fürdőből már nem volt rajta melegítőnadrág. Útközben az ágy fele levette a pólóját, és a nyál folyamatosan termelődött a számban teste láttán. A kanapé szinte a párnáiba szippantott. Minden kikandikáló porcikája maga volt a gyönyör. A háta mögé intett, így elhelyezkedtünk az ágyon, hogy ne lásson. Ott viszont folyamatosan közelebb húzódtam ültömben a panoráma érdekében, noha csodálatos ívei így is őrülten tetszettek. Sota beüzemelte a gépet, megjelent a felület, lecsúszott az alsója a térdeire, majd elindult a felvétel. Élből nagy betűkkel láttam, hogy hányan vannak és a hozzászólásokat a videóhoz, viszont nem kötött le, hogy milyen gyorsan növekszik az emberek száma. Az annál jobban, hogy még most is távol voltam, mert nem csak a hátára lennék kíváncsi. Közelebb hajoltam a démon válla felett, nagyon érdekelt minden mozdulata, és hogy hol tart...Aztán megnyugodva fújtam ki a levegőt, mert még semmiről sem maradtam le. Ő mint a nyárfalevél úgy rezzent meg oxigénfelvételemre, és ahogy rásandítottam az arca élvezetett sugárzott. Érzékeny a nyaka...lejjebb araszoltam fejemmel a vállgödréhez, amit szívem szerint megharaptam volna, de ígéretet tettem, ezért centikre a bőrétől megleheltem, mire felnyögött. Bassza meg!

Kapkodtam a levegőt, mert nagy hatással volt rám, most nem akartam változtatni a hangomon ahogy a tarkójához értem, bár még mindig nem fizikálisan, csupán a bőre illatát fújtam vissza izgatottan. – Szeretem hallani a hangod! – Erre nyöszörgött egyet, de mintha elfojtotta volna. – Engedd ki! – Fújtam végig gerince vonalán lapockája aljáig, és amellett, hogy előtört gyönyörű hangja, a karjaimba dőlt. Meg voltak kötve a kezeim, szavamat adtam, hogy nem érek hozzá, emiatt megfeszültem. Nagyon- nagyon figyeltem arra, hogy ne mozduljon meg derekán a markom. Mindenesetre harapnivaló nyaka szinte a számban volt, és élvezettel néztem le a kezében gyöngyöző erekciójára. Elmondhatatlan izgatottság lett úrrá rajtam, s mélyet szippantva a bőréből a nyakán dudorodó érre fújtam ki orromból a levegőt. El szerettem volna kábítani, tartva az általa is szabott határokat, csupán közel hajoltam hozzá.

- Kazu, – rekedtes hangja akadozott miközben kezei nedves erekcióján csusszantak. – Kahzu..

- Mondd ki! – Néztem az arcára, bár ettől a hangom valahogy lágyabb lett. A mámor sugárzott róla a bőre pedig égett. – Csodálatos vagy.