Live Love (Befejezett)

Huszonhét (+18)

"Rekedtes, fáradt hangján morgolódott. – Egyre jobb beceneveid vannak, ne rajtam próbálgasd őket. Apád segge a töki.

Nagyot szusszantva forgattam meg a szemem, s ezek után meg kellett kérdeznem. – Akkor azt se szereted ha kicsinek hívlak?

- Az más. – nyöszörgött felemelkedve, hogy a fürdőbe menjen – Az tetszik ahogy szex közben mondod. – és amint magára csukta az ajtót tovább vitte a gondolatot, ám még hallottam – Amikor kiejted mintha villám futna át a testemen."

Sota szemszöge

Langyosnál talán picivel melegebbre állítottam a víz hőmérsékletét, hogy megengedjem a helyiség méretes kádját, mert a világért se akartam volna a zuhany alatt ácsorogni, miközben majd összeesek a fáradtságtól. Nagyokat káromkodtam amikor bevertem az ujjam a tusfürdő után kapkodva, hiszen kicsúszott a kezemből, de aztán csak megrántottam a vállam, mert minél több a hab, annál jobb. A további balesetek elkerülése végett a nadrágomat is a kád szélére ülve toltam le az alsómmal és a zoknijaimmal együtt. Habár alapesetben sem bajlódom velük túl sokat. Ilyenkor meg pláne fontos dolog az időbeosztás, mivel már az is késő lenne ha most feküdnék le. Aztán, hogy ne csak úgy ott hagyjam a járólapon, megcéloztam ezzel a „batyuval" a szennyes tartót, ám a mellette lévő csapba találtam bele. Muszáj voltam felállni akármennyire nem akaródzott, mivel Kazu egyébként sem örül a rendetlenségemnek, hátha még a fürdőszobája harmonikus összeállítását teszem tönkre a koszos ruháimmal... Még mindig rosszulesik amit mondott.

A szemeim kicsit szúrnak a kontaktlencse miatt. A száraz, füstös levegő, ráadásul a bennük lévő alvás nem kifizetődő, de először a mosdótálcát mentesítenem a ruháimtól. Alighogy sikerült kihalászni a szememből a lencséket, az egyik elszakadt, hát kuka híján kénytelen voltam ideiglenesen a kerámia szélére tenni. Már meg sem lepődök a szerencsétlenségemen. 

Recsegve nyílt mögöttem az ajtó némileg megijesztve, és a tükörre pillantva egy félmeztelen adonisszal találtam szembe magam. Nem vagyok vak, az arcokat nehezebben veszem ki ilyenkor a távolság miatt, de azok a tökéletes ívek nem mosódnak össze. Centire pontos szimmetriában helyezkednek az izmok a felső testén, és rettenetesen örülök, hogy engem legalább az ing fed, így nem kell összehasonlítanom ebben a fényáradatban a sajátjaimmal. Egyébként is értelmetlen lett volna. Megfordult a fejemben, hogy kínosan kéne érezzem magam Kazu előtt csupasz fenékkel ácsorogni, de már látta minden porcikám, nyilvánvalóan feleslegesen frusztrált a gondolat.

Ő csak megnyalta ajkait hátsómra pillatva, aztán kérdő tekintetemre éhesen végigmérve hebegett kicsit. - Gondoltam spóroljunk a vízzel, hát itt vagyok. És, öm, megmosom a hátad.

- Ühüm, - gyanús nekem ez a nagy segítőkészség, főleg ilyen fejjel amit vágott, de mi tagadás  jólesik a figyelmesség, viszont tisztázni akartam – tényleg hullafáradt vagyok.

- Aludhatsz a karjaimban, kiszolgálom magam.

- Ne idegesíts..- Morogtam rá.

- Értettem parancsnok, semmi szex, csupán megmoslak. – Koránt sem a beleegyezésem várta, inkább valahol magának mondhatta, mivel már tolta le a nadrágját, hogy kilépve belőle a kádba üljön, s kinyújtsa felém a kezét. – Gyere!

Sebesen dobogó szívvel közelítettem meg, és mielőtt elérhetett volna lehajoltam a cuccaiért. Mereven a szemébe nézve dobtam a darabokat egyesével a helyes irányba, hogy bűntudata legyen, ám ő elismerően mosolygott. A dobásaimat ismerve azért tudtam, hogy sikerül majd megtorolnom ezt is. Ugyanis örülhet, ha nem a déli irányba hajítom őket észak helyett. Kommentár nélkül félrehúzta a száját, valami mosoly félét erőltetett, de tisztában volt vele, hogy most ő a rendetlen.