Live Love (Befejezett)

Tizennyolc (+18)

Sziasztok!

Azt hiszem kicsit elhúztam ezt a jelenetet...😏De kitértem, most már arra is ami sokatokban okozott kérdőjeleket 😊 Jó szórakozást!

Kazu szemszöge

Sota lakásán a kanapé széléről figyelem kissé zavarodottan a tevékenykedését.

Hozzávetőlegesen félórája értünk ide. Ez idő alatt elment zuhanyozni, mert állítólag megizzadt. Aztán csupasz tappanccsal rohangálva összeszedte a lakásban szétdobált szennyest, főzött egy kávét, és bedobott a mosógépbe pár cuccot az enyéimmel együtt, habár mondtam neki, hogy ne tegye, mert át akarok öltözni. Végülis csak egy napig volt rajtam és nem büdös...Valahogy kényelmetlen volt az ő ruháiban lenni. Ha csak arra gondolok, hogy előttem az ő meztelen bőrét fedte, elindul bennem a kellemes bizsergés. Reggel még fel se fogtam, és az ebédnél is annyira izgultam, hogy eszembe sem jutott. Most meg szó szerint égetnek, és szenvedek. Akkor kattant át az agyam amikor megcsókolt. Azóta folyamatosan erkölcstelen gondolatok lebegnek a szemem előtt, de ő a közeleme sem jön. Most is az ablakban lévő virágokat locsolja, mert elvileg hetente egyszer éppen ezen a napon szokta. Kíváncsi vagyok mi lesz a következő feladata. Furcsa, hogy az úton majd megfeszült, hogy tudja mi történt, per pillanat meg mintha érdektelenné vált volna.

Fáradtan könyököltem a térdeimre, hogy az arcomat dörzsölve felfrissüljek. Elgondolkodtató, hogy elmenjek-e én is fürödni, de mivel fel kellene állnom hozzá elvetettem az ötletet. Iszonyat fárasztó ez a nap, és még nincs vége. Isten se tudja mit csináljak apa segítség kérésével, vagy a saját hülyeségemmel, hogy szerelmet vallottam. Félek, hogy korai volt. Egyáltalán komolyan kellene vennem Hikaru érdeklődését Sota fele? Minden olyan kusza. Ráadásul tudom, hogy a döntéseimtől függ, hogy ez rosszabb lesz-e.

- Ááááá..- Alig szánok magamra öt percet, de Sota rögtön vissza követeli magának tekintetem, mivel egy nagy csattanással tűnt el a látóteremből. Kétségbeesetten ugrottam fel a helyemről mi történhetett, ám rögtön kiszúrtam, hogy az ablakpárkány alatt terült el. A jelek szerint kifolyat a víz a virág alól, és mivel nem vette észre elcsúszott rajta. Jobban kéne vigyáznia..

Sietve felemelem a fejét. Kivételesen jó ómennek tartom, hogy morog és a szemüvege sem tört össze rajta, aztán ölbe kapva befektettem az ágyba.

Nem csináltam rendetlenséget, viszont mindenhova benéztem fájdalomcsillapító után kutatva, és a hűtő oldalában találtam is egy levéllel. Lehet, hogy szükségtelen, de inkább legyen ha kell. Egy pohár vízzel a kezemben tértem vissza, miközben ő nyöszörögve ült fel az ágyon. A szekrényre téve szemüvegét öklével dörzsölgette szemeit, és annyira aranyosan mormogott magában valamit, hogy a legszívesebben addig csókoltam volna amíg világ a világ.

- Mi a helyzet? Jól vagy? – Az okuláré mellé helyeztem a nálam lévő dolgokat, s kezét a sajátjaim közé vettem. Aggodalmasan vezettem rajta végig a szemem, és srégen elé telepedtem. Tetszik az ahogy reagál az érintésemre,hiszen hüvelykemmel simogatom a tenyerét, és már ebbe beleremeg.

- Azon kívül, hogy szánalmasnak érzem magam semmi bajom. – Törökülésbe húzta a lábait, míg szabad mancsával sziszegve a fejét tapogatta.

- Hát tényleg úgy festesz. – Vicceskedtem vele, mintha egyébként nem lenne nyeregben nálam. De valljuk be évekkel ezelőtt megbabonázott a srác.

- Az más, ha én mondom magamra. Vigyázz, mert az öklöm még ép!

- Hátrébb az agarakkal! Elbűvölő vagy ilyen szánalmasan.