Live Love (Befejezett)

Húsz

" - Jézusom apa ne babusgasd, lehet nem is anya miatt lett ilyen nyámnyila az öcsém. – Kiáltott fel Hikaru, s noha a beszélgetés elejéről lemaradtam megvédtem a kedvesemet. Mikor testvére mellé értem erőteljesebben szorítottam meg a vállát, kvázi kifehéredtek az ujjaim. – Tisztelettel beszélj apukáddal!

- Mh, - nyikkant fel fájdalmában, miközben a pulton lévő karjába fúrta a fejét, hogy eltakarja az arcát, és a másik kezével a falapot csapkodta. – Rendben, rendben, jó leszek, csak engedj el. – Aztán az idősebbel ellentétes irányba rám lesett oldalról kipirosodott almácskáival, s megbotránkozva vettem tudomásul, hogy egyáltalán nem szenved. A francba már vele, hogy ezt élvezi!

Úgy engedtem el, mintha égetne, de legalább elértem a célom, mert csendben maradt."

Kazu szemszöge

A reggelem eszméletlen jól indult. Boldogan tettem vettem, felvillanyozott a szerelem, és hiába volt velem a kiszemelt egyed, róla álmodoztam. A csókokról, az édes bőréről, az érintéséről, amely az ingemet tapogatva valósággá vált a kávézó falai mögött...amíg meg nem jelent a családom. Természetesen tudtam miért van itt apa, mivel nem adtam neki választ várható volt, de hogy Hikaru miért jött az az ok már nyugtalanítóbbnak bizonyult. Nem hiszem, hogy engem akart látni.

- Sota, gyere el onnan, megfertőz a hülyeségével. – Figyelmeztettem, mert ugyan bántotta a bátyám, hogy észt verjen belé, de azt nem tudhatta, hogy ő menthetetlen.

- Kazu, ez az utolsó lehetőség. Nem fogok könyörögni, fogadd el az ajánlatom. – Terelte apa vissza magára a figyelmem, eltűntetve egyúttal a mézes – mázos oldalát. – Tartozol nekem, szégyent hoztál öregfejemre. – Aha, újra itt tartunk, bűntudatot akar kelteni. Ilyenkor bezzeg öreg, amikor meg golfozni kell menni, még a kiskocsit is lehagyja.

- Azt a nőt te uszítottad magadra. – Utaltam az exemre, ahogy ő az imént, de már nagyon untam ezt a témát.

- Te gengszter, még szájalsz is velem. – Állapította meg hidegvérrel. Szerencsére nehéz kihozni igazán a sodrából, persze nekem olykor azért voltak sikereim nála. – Ha nem ti, akkor más keresi meg őket. Bennetek bízom, mert a fiaim vagytok, és gondoltam nektek adom azt a pénzt, de ha nem kell, hát nem. – A pénzzel természetesen nincs bajom, jól jönne, mégsem buktathatom le a szerelmem, viszont az se jobb ha más fogja. Kész téboly. Mindeközben apa úgy tesz mintha nem érdekelné, ám ez koránt sem igaz, különben nem győzködne ennyire.

- Vállald el azt a valamit, ha ilyen szépen kér apukád. – Tette karba kezeit Sota. Mivel pontosan tudja miről van szó, szerintem megőrült. Akkor jöhet az utolsó kifogás, ami eszembe jut és még publikus.

– De ezzel a kiszámíthatatlan, egoista piperkőccel kéne lennem napokig összezárva. Ki tudja, lehet, hogy megöljük egymást. – Mutattam a bátyám felé, és büszkén húztam ki magam, amiért a legjobb szavakkal írtam körbe. Nagyon igyekeztem, Sota mégis a legcsúnyább nézésével ajándékozott meg, és miután belépett a pultba óvatosan fejbelegyintett. Elolvadtam a tudattól, hogy csak Hikaru kapott úgy igazán, és engem valójában nem akart bántani. Reméltem van terve, és az nem az, hogy kamikazeként rohanunk az elkerülhetetlenbe. – Oké, benne vagyok apa! – Dünnyögve adtam be a derekam, s az ütés helyét simogatva néztem szülőmre, aki immár tátott szájjal Sotát leste. Most mondja valaki, hogy ne legyek féltékeny!