Live Love (Befejezett)

Hét, nagy a tét

"- Én? – Biggyesztettem le játékosan ajkaim. Ha ő így, hát én is! – Alig jut a szervezetedbe valami vitamin. – Fogtam le a kezét a következő darab cukor előtt, mielőtt bekapja – Mi van ha beteg leszel ettől a sok szartól? – S lassan a számhoz húztam a mancsát, hogy elhappolhassam tőle legalább ezt az egy falatot.

- Hmm – hümmögött édesen – voltaképpen ez nem teljesen a reggelim, – lépett el, hogy visszatérjen a munkájához – de igen, az esetek 80%-ában gyorskajákon élek.

- Sejtettem.

- Ne beszélj úgy mintha az anyám lennél, nem áll jól...

- So, ne vitázzatok! – Szólalt meg Mark a kassza előtt, ami abban a pillanatban nyikordult fel ahogy kinyitotta. Észre se vettem, hogy itt van. – Te a csarnok környékén laksz valahol igaz? – Rendezgette össze a váltó aprót, hogy átszámolja a pénzt, miközben más témába kezdett. – Az imént értesültem, hogy tegnap valami iszonyat karambol volt ott a hajnali órákban.

- Igen, mondjuk nem láttam, csak hallottam a szirénát otthon. Kijöttek a mentősök, a tűzoltók és a rendőrség.

Sota szemszöge

Kijelenthetjük, Kazu ismét beletrappolt az életembe. Önmagában ez még nem jelentene gondot, de hozta a szélvihart, ami nem csak a port fújja az arcomba, óh neem. Az nem elég neki, még engem is magával akar sodorni.

Könnyebb lenne valahogy megszabadulni tőle...

Tegnap ahogy megláttam a két gyerekkori barátját a kávézóban sejtettem,hogy hamarosan megjelenik ő is, de azt nem gondoltam volna, hogy csalódnom kell magamban miatta. A fekete póló, ami másokat slankít, az ő mellkasát feszesen emelte ki. Mármint nem egy testépítő, de iszonyatosan egybe van. Az eltelt idő alatt bizony látszik, hogy igencsak férfiasodott. Emiatt aztán akadozott a levegőellátásom, és az agyam olyan hibás információkkal látta el a testem ami egyébként eszembe se jutott volna. Egyszóval meg kellett érintenem, bizseregtek érte az ujjaim. Mi több ha tehetem volna még jobban összekócolom a haját...de ő veszélyes! Baszki, sokkal jobb volt amíg csak felszolgáló ruhában láttam! Mert ezt a képet lehetetlen kiverni a fejemből.

Most meg úgy tesz mintha érdekelném. Ennek eredményeképp megszegte azt a kimondatlan szabályt, hogy nem beszélünk a múltat takaró árnyakról, még ha csak a kajálási szokásaimról van szó akkor se. Miért emlékszik ilyenekre? Komolyan mondom nem értem. Mit akar? - Mi közöd hozzá? Azért vagy itt korábban, hogy az idegeimre menj? Mert elég jól haladsz.

- Én? – Hitetlenkedett, de csesztetett tovább. – Alig jut a szervezetedbe valami vitamin. – Leesett tőle az állam ahogy incselkedve rabulejtette a kezem, hogy ne tudjam a számhoz emelni. – Mi van ha beteg leszel ettől a sok szartól? – Elsöprő magabiztossággal ette meg előlem a legfinomabb citromos ízű macit, én meg csak álltam a pillanatban amit befagyasztott.

- Hmm...- Ah, megérintettem a száját. Miért akarom visszalopni amit már rágcsál? Mozdulj meg Sota, mozduljatok már ti béna lábak! – Voltaképpen ez nem teljesen a reggelim, de igen az esetek nyolcvan százalékában még gyorskajákon élek.

- Sejtettem. – Reagálta le, ám miután sikeresen kikerültem a bűvköréből úgy voltam vele mint a többi emberrel. Vagyis ha nem tetszik neki ne foglalkozzon velem!

- Ne beszélj úgy mintha az anyám lennél nem áll jól... - Osztottam volna tovább hangot adva a felháborodásomnak, de Mark leállított, hogy elterelje a szót.