Live Love (Befejezett)

Huszonnégy

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem válaszoltam egy kommentre se, őszintén bocsánat, de tudnotok kell, hogy ezekkel sokszor hatással vagytok a kialakult munkámra. Hát most is próbáltam pörgetni a gondolataimat, de erre jutottam. Azt megszokhattátok, hogy nem nagy hangsúlyt fektetek a személyleírásokba, mert én is szeretem magamnak elképzelni ki hogy néz ki, és gondolom ti is, illetve kialakul egy kép. Viszont Sotát, és Kazut láthattátok a borítón, így Hikarura is adnék egy támpontot, ha valaki mégis igényelné :D

Tegnap a fenti zenekar koncertjén voltam, és szerintem illik is talán a második szemszöghöz :) Jó olvasást!

Sota szemszöge

"Aztán a kulcsot a legközelebbi szekrényre tettem, és a „párom" felé vettem az utam. Igazából fogalmam se volt, hogy ez a szó az ő olvasatában mit jelent. Sose volt még párom. Ilyenkor hogy kell viselkedni? Tulajdonképpen egyelőre jobban hangzott mint a férjem..kevésbé ijesztő."

A lendületemből rögtön vesztettem Kazu szobája előtt, a bűntudatom feléledt, pedig mindössze intéztem magunknak a testvére nélkül egy estét, nem feküdtem össze vele.. Idegesen zsebre tettem a kezem az ajtónál állva és a fejem óvatosan a falapnak döntöttem. Kezdem megszokni, hogy a dolgok elcsesződnek körülöttem, vagy én rontok el valamit mindig. Most nem tántorodok meg.

Élesen beszívtam a levegőt, halkan lenyomtam a kilincset, hogy beléphessek, de persze az ajtó nyikorgott. Sokként ért a látvány, amilyen mérgesen nézett rám sötét szemeivel, még a szám is elfelejtett járni. Borzongtató edzett, férfias testét mindössze egy alsó fedte és a vállára dobott törülköző. Biztos voltam abban, hogy minden vonását sikerült az utolsó szőrszáláig a fejembe véstem. Vadítóan nézett ki, de határozottan éreztem, koncentrálnom kellene, hogy minimum a lábaim tovább csoszogjanak mellette. - Mit akarsz?

- Én se tudom, csak azt, hogy te benne vagy.. – Heveredtem el rendkívül tágas ágyán. Nem engedtem ki a látómezőmből igencsak megnyerő küllemét. A szoba közepén állt, mintha odaszegezték volna, csupán a tekintete követett. Akárhogy, de szükségesnek éreztem átfesteni a hangulatát a terveimhez. Esélyeimet felmérve gyengéd hangsúllyal kezdtem hozzá. – Féltékeny vagy a bátyádra, aki előtt a koszos szőnyegen majdnem szexeltünk pár órája? – Pontosítani akartam a tényeket, észre kellett vennie magát, mert gyanúsan a butaságok körül járt a feje. Az biztos, ha Hikaru tepert volna le egy fejjel kevesebb lenne a nyakán.

Értetlenül rázta fejét, s széttárta karjait miközben az ágyhoz sétált. – Miért lenne koszos? Nagyobb rend van itt hármunk után mint a lakásodon. – Huh? Szemtelen kutya, na várjcsak..

A nyelvem hegyén volt, hogy elküldjem a sunyiba ehelyett összeszorított fogakkal feleltem. - Most költöztünk be, nézd meg holnap. Belátom rendetlen vagyok, de nem koszos. – hozzá teszem senkinek sem szívesen ismerem el – Vagy... - esett le a helyzeti előnyöm - tudod mit? Rendben, koszos vagyok, megfürdetlek. – Gomboltam ki remegő kezekkel az ingem kapkodva, hogy mihamarabb ledobhassam magamról míg őt figyeltem. Egyikünknek sem ártott volna egy kis stressz levezetés, talán beszélhetnénk utána.

- Mi? – Ugrott homlokára a szemöldöke, és máris éreztem a nyereményem ízét. Nem lesz ő haragtartó. - Tartsd tőlem távol a feneked. – Intett meg hátrább lépve egyet az ágytól, de én akkor már állva húztam ki a nadrágomból a felsőruházatom. Nem tudom mi ütött belém, bármivel képes feltüzelni.