Live Love (Befejezett)

Huszonnyolc

Sziasztok!

Nos, ne húzzuk tovább... :) A történet során hagytam pár nyitott kérdést amit most el is kezdtem összegezni. Leginkább rejtve kezdek neki, mint eddig, de azt hiszem egyre nyilvánvalóbban. Jó szórakozást!

ui.: Szóljatok rám nyugodtan, ha kihagytam valamit ami nem tiszta..bár talán most kavarok meg sokakat :P

Sota szemszöge

Kissé nyűgösen foglaltam helyet a bárpult előtt a szórakozóhelynek csúfolt lyukban. A tegnapi koncert terem nagyobb volt, és mégis mintha sokkal többen lennének itt. Csupán két órát vártunk a kocsma előtt, mire kiment annyi ember, hogy egyáltalán be tudjunk jönni. Kint őrült módon próbálták túlüvölteni a másikat az emberek, de idebent még rosszabb a helyzet, mert a levegőt is egymás elől szívjuk el. Pedig se élő zene se akció nincs, és még kajálni se lehet, ha csak a ropit, a pokit vagy a mogyorót nem nevezzük ételnek. Felfoghatatlan számomra, hogy egy pletykarovat szerkesztőre ennyien kíváncsiak. Ne essék félreértés, én bírom, hogy munka közben bulizunk, de utálok hering lenni felkenve még ülve is a bárpultra.

- Mit követtem el, hogy ezt kapom? – Sóhajtott fel mellettem Hikaru a könyökére támaszkodva, akivel ezek szerint egy hullámhosszon voltunk.

- Ne engem kérdezz. Egyedül arra mernék tippelni, hogy valószínűleg együtt követtük el, ha már ugyan az a büntetésünk. – szusszantottam - Vagy várj, - emeltem fel mutató ujjam elgondolkodva, még a szemöldököm is összefutott középen - az én bűnöm nagyobb lehet, mert téged is el kell viselnem.

- Naaa, Sota, úgy is tudom, hogy szeretsz..- Fogta meg a karom, s végig simítva rajta egy csókot lehelt a kézfejemre.

- Normális vagy? – Sandítottam Kazura, hátha nem vette észre, és megnyugodva töröltem a kezem a pólómba, mikor láttam, hogy csupán a fülét tartja rajtunk. A kabátom ugyan rajtam lógott még mert utálom fogni a cuccokat, de a pulcsimat, hogy ne gyulladjak fel már régen kicipzároztam.

- Nyugodjatok meg! Hamar lerendezzük ha megtaláltuk, és mehetünk innen. – Hát amennyiben ezt ösztönzésnek szánta a kedves, nos nem mondanám, hogy bejött, mert ugye hol vagyunk még attól... Magamon érzem, Hikaru fancsali képén meg látom milyen sok kedvvel ül itt. 

Nála mondjuk az is közrejátszhatott, hogy Felixet amott hagytuk, mivel egy napnál tovább nem tervezünk ebben a városban lenni. A srác azt mondta el kell intéznie pár dolgot munkaügyben, de nekem elárulta, hogy áthelyezteti magát, mert nem akar a szőke nélkül élni egy másik kontinensen. A legrosszabb esetben viszont kilép a rendőrségtől. Persze fontos a munkája, de annyi más dolog van ami még számít az életben, és az egyik az Hikaru. Azt hiszem lesz meglepetés ha haza értünk...

- Öcsi, én teljesen nyugodt vagyok. És, hogy fokozzam ezt a felettébb kellemes hangulatot, elmondom, nem arról van szó, hogy rohadtul nincs ma kedvem ehhez, - szakította félbe mondandóját, hogy mutogatással lekommunikáljon három sört a csapossal - csak simán nincs kedvem ehhez.

Elrettent az ivás gondolata, viszont úgy döntöttem arra pont jó lesz ez az egy korsó, hogy az este folyamán magammal cipeljem és ne kérjenek nekem másikat. Amit még a hátam közepére kívánok az a tömeg, ellenben érdekesnek találom, ahogy hömpölyög. Viszonylag rövid időn belül cserélődnek mellettünk az arcok, idegenek jönnek és mennek. Huzamosabb ideig senki sem ácsorog vagy ül a pultnál mint mi. Érdekes..