1 rész ( a könyvtár)

280 8 0
                                    

Május 30
Emma éppen most hívott,hogy menjek haza,mert beszélni akar velem .Azt mondtam neki,hogy fél óra és otthon vagyok .Egyébként annyi is lenne ha most elindulnék,de ő is nagyon jól tudja,hogy én zárásáig el nem megyek innen.Letettem a telefont a kis asztalra ami előtt ülök,majd egy nagy sóhaj kíséretében előrébb csúsztam a széken és rákönyököltem . A hosszú kócos hajam a vállamra omlott miközben végig vezettem a szemem a könyvtáron.Nyár révén viszonylag kevesen vannak itt de mivel a városi könyvtárról beszélünk most is van itt pár ember . Köztük Jackson Hill is,ő egy nagyon helyes barna hajú ,szeplős arcú ,kellemes illatú,magas,elegáns,össze szedett fickó aki szeret olvasni.Inkább a romantikus regényeket és novellákat részesíti előnyben,azon belül inkább a nőírók tollából íródottakat.De láttam már nála különböző tudományos és igaz történt alapján íródott különlegességeket is.Nagyon helyes fiú és irtó intelligens.Ugyan abba a gimibe jár ahova én és a másik két testvére is;Xavier és Elena Hill(bár tudomásom szerint Elenát az apjuk új felesége hozta a családba 15 évvel ezelőtt ).Akármilyen hihetetlen is,de ez a három ember teljes ellentétei egymásnak.Xavier a legidősebb,egy tipikus lázadó rossz fiú tele tetoválásokkal,egy-két pircingel és fültágítóval. 19 éves végzős,mindenki imádja.A lányok többsége már attól elélvez ha rájuk néz.Velük ellentétben én próbálom őt a legmesszebbről elkerülni.mert ő pont az az ember akinek a társaságára nincs egyáltalán semmi szükségem(mondjuk nekem senki társasága nem kell ahogy ez évek során kiderült).Beképzelt,nagyszájú,öntelt,szexista pöcs aki legszívesebben az összes létező lányt megfektetné .Ne értsetek félre nem az életvitelével van bajom;ha tehetném én is füveznék,innék és buliból buliba mennék.De nem tehetem meg ezt Emmával.Már nem. -Történetesen ő is itt van a könyvtárban,éppen az öccsét keresi nagyon vicces macska-egér játék.Minden alkalommal halványan mosolyogva nézem végig,ahogy az egész könyvtárat körbe járja amíg megtalálja valahol.Aztán napestig kérleli,hogy menjen el vele bulizni.Hát nem meglepő,hogy eddig minden alkalommal vesztesen kullogott el.-Aztán ott van Elena ő egy kedves,csinos,tisztelettudó,visszahúzódó,aranyos lány,aki egyébként az osztálytársam.Kicsit nekem is az ellentétem.Míg neki hosszú eredeti vörös haja tökéletesen passzol a mindig színes sminkjéhez és ruhájához,nekem barna kócos hajam van és inkább a sötét ruhákat részesítem előnyben.A sminkemmel kapcsolatban pedig Emmát idézve "piszkos" szemeim vannak egy általában barnás rúzzsal párosítva.Ő egy viszonylag vékonyka és magasabb lány,amíg én egy alacsony,molettebb testalkatú vagyok.Más szóval a korunkon kívül nem sok hasonlóság van köztünk.A két Hill gyereken kívül itt van még egy másik osztálytársam is,Tina Wilson . Őt ismerem,a mellettem levő padban ül a legtöbb órán ugyanúgy egyedül,mint én . Párszor beszéltünk;hasonlítunk.Csak amíg én eljátszom a visszahúzódó,mindenkit utálok stílusú depresszív lányt addig ő valóban ilyen . Aztán itt van még egy fiatal nő akit azt hiszem Kittinek hívnak. Nem látom őt itt sokat,három hetente jár vissza új könyvet kivenni vagy hosszabbítani .És még az idősebb Hill gyerek haverja.-gondolom Xaviert várja-.Na meg ugye én és a könyvtáros hölgy.Néha itt maradok neki segíteni össze pakolni a szanaszét hagyott könyveket,olyankor pedig beszélgetünk. Nagyon kedves hölgy,sokat mesél nekem az életéről.Rajta és Emmán kívül nem nagyon társalgóm senkivel,sőt Inkább kerülöm az olyan helyzeteket ahol emberekkel kell beszélgetni . A gondolat menetemből a telefonom ébresztett fel;Emma hív megint.Nagyon fontos lehet ha ennyire próbálkozik.Fel veszem .
- Szia! - szólok bele .
- szia ! Mikor érsz haza ? Tényleg fontos !mondja .
- akkor tényleg indulok-mondom. Mire befejeztem a nevelőmmel való beszélgetést mind két fiú elment . Talán most először sikerült rávenni a kis Jackson-t egy bulira ? Érdekes .


Még utoljára oda szólok a könyvtáros hölgynek,hogy legyen szép napja,és hogy holnap találkozunk,majd távozom és becsukom magam mögött az ajtót.A hőség ellenére sokan lézengnek az utcákon és élvezik egymás társaságát.Soha nem éreztem irigységet amikor azt láttam,hogy egyesek milyen boldogok egy-egy baráti társaságban,vagy a szerelmük mellett.Tetszik,hogy senkinek nem kell beszélnem magamról,vagy az érzéseimről. Kényelmesen érzem magam az "árnyékban "; észrevétlenül.Sokkal kellemesebb,mint hogy ha valami féle hírességként kezelnének és minden második pletyka rólam szólna.Sokkal könyebb egy joint társaságában kiüríteni a fejem,mint egy barátnő vagy barát vállán el sírni minden létező fájdalmamat.Ahogy lassan elhagyom az aranyos élettel teli város részt és elkezdek közeledni a "mi" környékünk féle,várom hogy el kapjon az otthon érzete,de nem jön semmi ilyesmi.Hiába élek már 15 éves korom óta itt,soha nem tudtam az otthonomnak tekinteni . A romos tömbház előtt Emma várakozó alakját látom.Mi lehet ilyen fontos?Ez a nő rideg,mint a jég.Minek örülhet ennyire?.Amint észre vesz mosolyogva integet,de bárcsak nekem szólna ez a mosoly.Végig somolyog miközben fel sétálunk a másodikra.Odabent a konyhába hív és mindkettőnknek tölt egy pohár pezsgőt.Hát ez aztán nagyon felelősségteljes cselekedet.-gondoltam magamban-
- Szóval , mi is az a nagy hír?-törtem meg a csendet végül.
- Találtam egy új munkát.-Mondta lelkesen . Nem értettem,hogy miért hiszen ez engem nem érint,de azért egy mosolyt erőltetem magamra .
- Gratulálok!-Mondtam erőltetett mosollyal.
- Várj!Ez még nem minden,mert ...... és most kapaszkodj meg -.Nem értem miért ilyen boldog soha nem láttam még ilyennek.Talán azért van,mert tudja,hogy már csak egy év és elküldhet a szarba.
- Dolgozhatunk együtt!-Le fagytam.Ezt nem értem.Ennek miért örül? -Értetlenül álltam előtte,hisz  egyrészt nem értem mire fel a nagy öröm,másrészt pedig,mert nem tudom mi lehet az a munka amit mind ketten csinálhatunk.Csak remélni tudom,hogy nem valami illegális szarságba akar bele rángatni a drága "nagy néném".
- Ez remek!-Erőltettem meg magam végül.Igazából teljesen mindegy,hogy milyen munkáról is van szó,így is úgy is muszáj csinálnom ha enni akarunk.Emma nagy boldogan koccintotta össze a poharainkat amin elmosolyodtam és nem bírtam ki,meg kellett szólalnom.
- Nagyon felelősségteljes viselkedés,hogy a 17 éves unokahúgodnak alkoholt adsz-.Nevettem.
- De mesélj erről a munkáról.Mi is ez pontosan?-Érdekelődtem.
- Van valami undorítóan gazdag család a város másik végén.A nő megunta,hogy a férje folyton otthon hagyja a gyerekekkel,ezért keresnek valakit aki vigyáz a két kis gyerekre és el viseli a másik három idősebbet.Jól megfizetik,a távolság miatt pedig szobát is hajlandóak nekünk biztosítani,mert mondtam,hogy te még sulis vagy.Amúgy tök kedves a nő,a faszi meg csak magasról szar az egészre.Bemutatták nekem az összes kölyköt, normálisnak tűnnek.-Mondta el egy szuszra unottan.
- Te beszéltél rólam?-
- Persze,hiszen te a kis csomagom része vagy.-Elmosolyodtam,jól esett,hogy beszélt rólam.
- Da várj már!Öt gyerek?-
- Igen annyi,de mondom nekünk csak az ikrekkel lesz gondunk.Meg majd nekünk kell csinálni a kaját is,meg persze néha miénk a takarítás is.
- És szobát is kapunk
- Igen.
- A család nevére emlékszel esetleg?-
- Valami H betűs volt.- Mondta miközben a plafont nézve gondolkodott.Bennem pedig meg állt az ütő.
-  H...Hi...Hill?-
- Igen!Ismered őket?-kérdezte gyanakvó tekintettel.
- Én?Ahh dehogy! Nem.Soha.Semmi -Habogtam össze vissza,ami látszólag Emmát egyáltalán nem győzte meg.Keresztbe fonta a karjait a mellei alatt és felhúzott szemöldökkel fürkészett.
- Látásból-Húztam el a szám.Néhány másodpercig még ugyan úgy nézett rám,majd egy kedves mosoly terült szét az arcán.
- És amúgy mikor is kezdjük ezt a munkát?-kérdeztem miközben neki dőltem a konyha szekrénynek és bele ittam a pezsgős pohárba.
- Ahogy vége a sulinak.Azt mondták,hogy az évzáró előtt nem akarnak elutazni.
- Értem.És csak akkor fogunk ott lenni mikor el utaznak?-
- Nem,mi ahogy munkába állunk onnantól fogva mindig ott leszünk.Persze csak akkor ha nem kérnek meg,hogy távozzunk egy időre;ezt a nőci mondta nem én-tette fel a kezét- Hát persze neki nincsenek ilyen épkézláb gondolatai..
- Apropó te mégis hol a fenében bukkantál rá erre a munkára?-húztam fel az egyik szemöldököm.
- Dávid is ott dolgozik-mondta mosolyogva,nekem pedig felcsillant a szemem. Dávid Emma pasija akivel még nem volt szerencsém találkozni,de Emma szerint normális fickó.
- Akkor végre megismerhetem ezt a titokzatos Dávidot?-
-Igen elég közelről,mert többek között az ikreket furikázza a suliba meg ide-oda.
- Hát ez remek-Mondtam őszintén .
- Igen,szerintem is -
Kedvesen mosolyogtam Emmára,miközben legbelül el szaladtam volna valahova jó messze. Xavier,Jackson,Elena és a két kis gyerek társasága igazán csodás lesz.Milyen érdekes,hogy az élet egyre inkább ki akar tolni velem.Először a szüleim,majd Emma és most ez.Egyre inkább elegem van. Abban van az utolsó reményem,hogy egyikük sem ismer majd fel.

Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)Where stories live. Discover now