Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

33 rész

Soha nem tudhatja meg,hogy tőle van.Soha!

Az óriás pocakommal egyre nehezebb közlekedni ráadásul a dolgok nagyon kezdenek kicsúszni a kezeim közül.Emma kitalálta,hogy Dáviddal ide költöznek a városba.Még csak lehetőségem sincs ellenkezni,mert mióta Dávid tudja,hogy mi történt hajthatatlan.Azt viszont nem tudom,hogy kinek köszönhetem,hogy Eleonóra is megtudta,hogy terhes vagyok.Pár nappal Emma látogatása után hasonló habitussal jelent meg nálam ő is.Esküt tett,hogy senkinek nem mondja el de ebben valamiért kételkedem.A gondolat menetemből a telefonom eszeveszett csengése rángatót ki.

                             Elena szemszöge.
Órákkal korábban.
Sietősen lépegetek az utcán,hogy minél hamarabb haza érjek.Hirtelen éles fájdalmat érzek a hasamban.Összegörnyedtem az utcán és összeszorítottam a szemem.Másodpercekkel később valami meleg folyt le a lábamon.Jaj ne!
-Ne ne ne ne ne ne még nincs itt az ideje.
-Hölgyem jól van?
Egy férfi szalad oda hozzám.
-Nem,még nincs itt az ideje.
Azt hiszem a hangom és könnyes szemeim sokkal jobban megrémítették,mint a mondanom lényege.
-Jöjjön,azonnal be viszem a kórházba.
Nem ellenkeztem,eszembe sem volt.
Pár perccel később már egy méreg drága autóban ültem a kórház felé tartva.Ha az ember  a több milliós öltönyéből és az órájából nem is,de az autóról biztos rájön,hogy kő gazdag ez a csávó.Felszisszenek egy újabb fájás miatt.
-Mindjárt ott vagyunk.
Nyugtat.
Csak bólogatni tudok.
Azt hiszem sokkal többel megyünk,mint a megengedett.
A kórházba érve a férfi-akinek a nevét sem tudom-nagyon segítőkész volt.Tényleg mindenben segített.
-Hölgyem van akit felhívna?
-Hát az apjának nem lenne rossz szólni.
-Ha ide adja a telefonját és elmondja kit hívjak nagyon szívesen megteszem.
-Először minden képen Jacksont próbálja elérni.A kód 182502.Ha ő nem veszi fel akkor próbálja az anyámat és Jamest.Ha ők sem de még a sokadik hívásra sem csak akkor.Ismétlem csak is akkor hívja Ivett-et.
                            Ivett szemszöge.
Őrülten cseng a telefonom már percek óta.Elena hív.
-Baj van szívem?
Szólok bele egyből.
-Jó napot én Ian Hock vagyok és én hoztam be a barátnőjét a kórházba.
Kórház?Tessék?
-Történt vele valami?
-Beindult a szülés.
Úristen ne!
-Melyik kórház?
Egyből autóba pattantam és a kórház felé vettem az irányt.Mivel a másik városban volt bele telt egy kis időbe mire oda értem.
A férfi útmutatása alapján hamar oda találtam.
-Magával beszéltem telefonon?
Lépegetek oda egy férfihoz.
-Igen,ohhh még egy terhes nő.Nem számítottam rá,hogy ma ennyivel találkozom.
Kuncogok.
-Azt elhiszem.Tud valamit?
Utalok a barátnőmre és a babájára.
-Nem vagyok hozzátartozó ezért nem mondtak sok mindent de annyit sikerült ki derítenem,hogy beindult a szülés.
-Koraszülött lesz.
Muszáj le ülnöm.
-Igen,a barátnője is azt mondta,hogy még nincs  itt az ideje.
-Jackson hol van?
-Próbáltam hívni a barátnője telefonjáról de nem vette fel,ugyan így az anyja és egy bizonyos James sem.
-Ide adná a telefont?
-Persze.
Ian tesz egy lépést felém és átnyújtja a telefont.
Tényleg rengetegszer hívott mindenkit.
Elő kaptam a saját telefonom hátha nekem felveszi valaki de semmi.Hosszú percekkel később egy nővér libbent ki a szobából.
-Elnézést megtudná mondani,hogy hogy van Elena Hill?
A nővére Ianre majd rám nézett.
-Maga hozzátartozó?
-A sógornője vagyok.
Ian eleresztett mögöttem egy kisebb sóhajt.
-Be mehetnek,már megszületett a pici.
-Köszönjük!
A hátam mögé nyúltam és Iant magammal húzva léptem be a terembe.
A gyönyörű vörös barátnőm a babájával a karjában feküdt az ágyon.Szinte szaladtam mikor megláttam őket.
-Úristen de gyönyörű.Kis vörös lesz ő is.
Ian szinte a seggem alá tolt egy széket,ő viszont álldogált mellettünk.
-Akkor gondolom a többiek nem voltak elérhetőek.
Én csak nemlegesen meg rázom a fejem.
-El mondaná a nevét?
Fordul Ian felé.
-Ian Hock.
-Hallod picim,te pedig Iliana Hill leszel.Hálám jeléül.
Rámosolyog Ianra majd újra minden figyelmét a babának szenteli.
-Köszönöm!
Válaszol Ian teljesen meghatódva.A barátnőmnek ritkán vannak jó ötletei de ez az volt.
-Mi köszönjük.
Válaszolok a barátnőm helyett.
-Segíthetünk valamiben esetleg,vagy valahogy meghálálhatjuk?
Kérdezem a férfi felé fordulva.
-A kicsi neve bőven elég.Viszont én mennék ha nem probléma.
-Menjen nyugodtan így is sokáig tartottuk itt.
Még pár percig csodálja anyját és lányát.De nem tudom eldönteni,hogy Elena vagy a kicsi igézte meg jobban.Észrevette,hogy feltűnt mit csinál és szégyenlősen elmosolyodott.Vissza mosolyogtam rá de a fejemmel az ajtó felé intettem.Elena most vakon szereti Jacksont.De mindenki biztos lehet benne,hogy amint ez változik ők ketten "teljesen véletlenül" találkozni fognak.
-Próbáljam még egyszer Jacksont fel hívni?
-Igen kérlek!
Elena le sem veszi a szemét a piciről.
Újra hívni kezdem Jacksont és most végre fel is veszi.
-Ivett?
-Igen én vagyok.
-Hogy-hogy hívtál?Egyáltalán hol voltál idáig?
-Most nem ez a fontos Jackson.Megszületett a lányod úgyhogy jó lenne ha ide tolnád a képed.
-Mi?Te meg miről beszélsz?Az nem lehet.Túl korai lenne.
-Akkor gyere és nézd meg a saját szemeddel.
Elmondtam neki a kórház címet és fejben megpróbáltam rá felkészülni,hogy több mint valószínű ma találkozom Xavierrel.
-Nyugodtan elmehetsz tudom,hogy nem akarsz találkozni Xavierrel.
Mintha a fejembe látna úgy beszél.
-Nem érdekel.Hívom anyádat is,ő is legyen már itt.
-Ivett!Ne csináld ezt.Azt mondtad nem akarod,hogy tudja.
-Tudod az Emmával való beszélgetésem rá ébresztett arra,hogy nem tehetek az ellen semmit,hogy ők ketten ismerjék egymást.
-Örülök,hogy meggondoltad magad.
Mosolyog rám.
-Akkor mostmár hívhatom anyudat?
-Igen,de akkor ez azt jelenti,hogy....
Nem hagyom,hogy be fejezze.
-Nem,nem békülünk ki és nem,nem költözöm vissza.
És én ezzel lezártnak tekintettem a témát.
Felhívtam Eleonórát és Jamest is,akik Jackson után pár perccel érkeztek meg.Aztán pedig Dávid és Emma is ide lett rendelve.Éppen Emma kézben pihent a kis Iliana amikor a barátnőm oda hívott magához.
-Mit szeretnél szívem?
Hajolok közel hozzá,hogy csak mi haljuk miről beszélünk.
-Felhívnád Tinát és Ivánt?
Megharapta a szája szélét ami nála azt jelenti,hogy mondani akar még valamit.
-Szeretnéd,hogy Xaviert is ide hívjam?
-Igen.
Susogja.
-Rendben van.
Ennyit megtehetek érte nem?
-Köszönöm,te vagy a legjobb barátnő.
Csak rá mosolyogtam és elindultam ki a folyosóra.
Tina elkezdett sikongatni a telefonban amikor megtudta,hogy Elena meg szült és szerintem azonnal autóba is ültek.Most viszont egymás után veszem a nagy levegőket,hogy bátorságot gyűjtsek.Remegő kezekkel húzom elő a telefonomat és hónapok óta először vissza hívom Xaviert.
-Ivett?
Olyan a hangja,mint aki el sem hiszi,hogy ez történik.
-Szia Xavier!
-Ivett.....
Ismétli meg a nevem.
-Xavier Elenának megszületett a lánya.Szeretné ha ide jönnél.
Pár perc csend után szólal csak meg újra.Azt hiszem próbálta össze szedni a gondolatait.
-Hova menjek?
Elmondtam neki mindent pontosan.
Tina és Iván már itt voltak egy ideje mikor újra nyílt az ajtó.Az addig eléggé hangos társaság teljesen elnémult.Xavier lassan végig nézett mindenkin.A hasamat látva nagyot nyelt de a jelenre koncentrálva inkább ő is oda lépett a picihez,hogy meg csodálja.Órákon át úgy voltunk egy helyiségben,hogy tudomást sem vettünk egymásról.Többször is felé tévedt a tekintettem de soha nem nézett rám.Még mindig szeretem.Nagyon szeretem.De el kell őt felejtenem.Mást vesz feleségül helyettem.Más nő is szül neki gyereket.Mindent azzal a másik nővel fog megtenni helyettem.És ez sokkal jobban fáj,mint az  hogy egyszer megcsalt.De mit tegyek?Kérjem arra,hogy ne tegye?Könyörögjek neki,hogy engem vegyen feleségül ne őt?Boruljak térdre előtte azért,hogy engem szeressen ne mást?Na azt már nem!Biztos,hogy nem.Ki megyek a mosdóba le kell nyugodnom.
-Szívem kimegyek a mosdóba.
Súgom Elena fülébe mielőtt felállok és Kisétálok.Sietősen szedem a lábaimat a mosdó felé de amikor becsapnám magam mögött az ajtót valaki megtartja.Xavier jön be utánam a mosdóba.Automatikusan hátrálni kezdek miközben végig a szemébe nézek.Amikor a hátam eléri a falat megszakítom a szemkontaktust és megszólalók.
-Mit akarsz?
-Az enyém igaz?
-Nem tudom miről beszélsz.
Ennél nagyobb hülyeséget se tudtál volna mondani Ivett.
Xavier felnevet.
-Hülye kérdésre hülye válasz.Persze,hogy az enyém.
-És ha nem?
Forgatom meg a szemem.
-Miért nem mondtad el?
Sziszegi a fogai közt.
-Változtatott volna valamin?
Közben megnyitom a csapot és kezet mosok.
A hátam mögé sétál és a tükörből nézzük egymást.
-Nagyon sok mindenen változtatott volna.
-Például?
Nevetek.
-Attól függetlenül,hogy én is terhes vagyok még ugyan úgy megcsaltál és teherbe ejtetted Kamillát.
Szembe fordulok vele és megvetően nézek végig rajta.
Még most is rohadt jól néz ki.Miért néz ki ilyen jól ez a csávó te jó isten?Teljesen kész vagyok tőle.
-Olyan gyönyörű vagy!
Suttog.
Nem tudok a szemébe nézni.Megpróbálom kikerülni de gyengéden visszahúz maga elé és vállamba fúrja a fejét.
-Kérlek bocsáss meg nekem.Hadd húzzam vissza a gyűrűt az ujjadra.Hadd szeresselek.Én téged akarlak nem őt.
-Akkor este nem így gondolkodtál.
Próbálom ellökni magamtól de nem enged.
-Részeg voltam Ivett én....én hülye voltam,hülyeség volt.Bocsáss meg nekem.
-Nem tudok Xavier.Nem tudok.