Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

32 rész (nem vagyok egyedül)

-Nagyon sajnálom,hogy így érezted kedvesem.
Az emlékek hatására egy kisebb mosoly szökött az arcomra amit próbáltam palástolni.
-Nehogy azt hidd,hogy nem láttam!Mi jutott eszedbe?
-Emlékszel arra amikor elakartunk menni hármasban enni de Xavier nem engedett el ezért Tina engem küldött,hogy beszéljek vele?
Már nem takarom a fülig érő mosolyom.
-Persze,hogy emlékszem olyan remény veszettnek még soha nem láttam Xaviert.
Mosolyodik el Elena is.
-Egy csepp ellenvetése sem volt azzal kapcsolatban,hogy el gyere velünk enni.Az egészet csak azért csinálta,mert bízott benne,hogy engem küldötök beszélni vele.
-Ivett ez évekkel ezelőtt történt.Miért csak most meséled el?
-Nem tudom,szörnyen éreztem magam azután ami akkor történt.Tina valahonnan kiderítette,hogy mikor lesz vége az edzésüknek én pedig ott vártam rá az öltözők előtt.A beszélgetésünk első három perce szólt rólad.Utána pedig majdnem megcsókolt.Miközben arra kért,hogy bízzak meg benne.
-Ezért kerülted őt mindig igaz?Próbálkozott nálad folyamatosan......Jézusom én tudtam róla,hogy tetszel neki,mert el mondta.De arra nem gondoltam,hogy tényleg próbálkozott is.
Szegény Elena teljesen ki készült a sok új infotol.
-Azt hitted első próbálkozásra be adtam a derekam?
-Van még amiről nem tudok?
-Egyszer elvitt suliba is.
-Hogy mi van?
-Ahha reggel ott várt a lakás előtt.
-Akkor ő hamarabb tudta,hogy hol laksz,mint én?
-Még Tinánál is hamarabb tudta.
-Honnan?
-Amikor Dávid oda járt Emmához Xavier valahogy mindig felbukkant.Többször össze futottunk az ajtóban vagy a lépcsőházban és sokszor csak néztük egymást jézusom.
A saját nyomorultságunk nevetek.
Elena nem nevet velem csak könnyes szemekkel figyeli az arcom.
-Te még mindig szereted igaz?
Miért jut eszembe erről a kérdésről Emma és Iván története?
-Azt hiszem mindig is szeretni fogom.
Mosolygok továbbra is Elenára.
-Én úgy sajnálom ezt az egészet Ivett én.....
-Ne sajnáld,nem a te hibád.Tudom ha tudtál volna teszel ellene.De amúgy is ha az élet így akarja akkor így fog történni.
-Annyira büszke vagyok rád,hogy egyedül bele mersz vágni ebbe az egészbe.
-Ne legyél büszke rám Elena,mert bele vágtam de nem biztos,hogy végig is tudom csinálni.
Elena feláll és oda sétál mellém.Az egyik kezével a kezemet a másikkal pedig a hasamat fogja.
-Te igenis megtudod ezt csinálni.Ebben teljesen biztos vagyok,mert évekig ketten pénz nélkül éltetek a nagynénéddel és nagyon jól megvoltatok.És azért is mondom,mert saját magamon tapasztaltam meg,hogy milyen az amikor te nevelsz.Te nagyon jó anya vagy Ivett.Megoldasz mindent ismerlek már.Erős nő vagy és nem vagy egyedül.Csak fogadd el a segítséget ne akard teljesen egyedül csinálni.Ennek a gyereknek vannak rokonai.Van anyja,van apja,nagy szülei,testvére,nagybátyja és nagynénje.Tudom,hogy azon aggódsz nem leszel elég jó anya és nem tudsz majd neki mindent megadni amire szüksége van.De te már most többet adsz neki,mint ami a legtöbb gyereknek van.Lesz családja Ivett.Még ha nem is normális de lesz.És tömérdeknyi szeretetet fog kapni,mert mi ilyen emberek vagyunk.Olyan emberek akik gyerekként nem kaptak elég szeretetet ezért néha sokkal többet adnak,mint kellene.Ebből pedig jutni fog a te gyerekednek is.Te is családunk része vagy.Még ha az az ökör bátyám soha nem is tudja meg,hogy az övé ez a gyerek.
-Köszönöm Elena!Tényleg nagyon sokat jelent ez nekem,rengeteget.
Meg sem próbálom vissza tartani a könnyeimet.
Azt hiszem ez lesz életem legsírosabb korszaka.
Elena meg pár órát velem volt de nem engedhettem meg neki,hogy sötétedés után vezessen úgyhogy haza küldtem.

A hetedik hónapom végére már szinte az összes álláslehetőséget megnéztem a városban.Most is a gépem elől tornázom fel magam.A hasamtól már mozogni is alig tudok.Megtudtam,hogy kisfiam lesz és elfogadtam apa segítséget.Ő fizetett mindent;a gyerek szobát,az udvar át alakítását;tényleg mindent.Nagyon zavar ez a helyzet.Rosszul érzem így magam.Nem tetszik,hogy konkrétan az apám tart el.Amint elég idős lesz a picim kérek tőle egy utolsó segítséget.Meg kérem,hogy keressen nekem valami munkát.Anno mikor Emmával éltem undorodtam már csak a gondolattól is,hogy közöm legyen ehhez a pénzhez,most pedig konkrétan ebből élek.

Valaki nagyon vadul kezdte el nyomni a csengőt és dörömbölni az ajtón felváltva.
-Jövök már!Te jó ég!
Gondolkodás nélkül tárom nagyra az ajtót.
Emma könnyes szemeivel találom szembe magam.Hosszasan néz a szemembe majd becsukja a szemet mielőtt végig néz rajtam.
-Azt hitted nem szedem ki abból a hülye bátyámból,hogy hol vagy?Hónapok óta hazudsz nekem Ivett.Hónapok óta!
Sírva kiabál velem.
-Miért nem mondtad el Ivett?Hm?Miért?
Önkényesen besétál és a hasamra vigyázva ölel magához.
-Sajnálom!
-Elkellett volna mondanod,nem szidtalak volna le esküszöm.
Még mindig ölel.
-Ne haragudj rám anyu.
Nem tudok gátat szabni könnyeimnek.
Annyira hiányzott már.Ez az ölelés és ő maga mindennél többet jelent nekem.
-Dehogy haragszom!Az édes kicsi lányomnak gyereke lesz.Soha nem haragudnék rád.Nem tudok rád haragudni.Hadd nézzelek meg!
Egy picit eltol magától és végig néz rajtam.
-Milyen nagy már a hasad.
Végig simít rajta.
-Mennyi idős vagy?
-Hét hónapos és négy napos.
Adok pontos választ.
-Kis fiú vagy kis lány?
-Fiú.
Emma arcáról lefagy a mosoly és felegyenesedik.
-Tudja?
-Ezt inkább odabent beszéljük meg.
Becsukom mögötte az ajtót és át sétálok a nappaliba.
-Kérsz valamit inni,enni esetleg?
Kérdezem már rutinból.
-Már évek óta nem élsz velem de még mindig nem tudtam megszokni ezt a kérdést.
Sóhajt nagyot.
-Nem kérek semmit köszönöm.Inkább válaszolj  arra amit kérdeztem.
-Nem,nem tudja és nem is szeretném ha meg tudná.
-És inkább hagyod,hogy az történjen ami?
-Hamarabb volt a Kamilláé,mint az enyém.Úgy ejtette teherbe,hogy az én ujjamon volt a gyűrűje.Itt ezen mit kéne megoldani?Vártam,hogy elmondja,hogy bevallja mi történt de nem tette.Nekem ott már nincs helyem Emma.
-Rendben van édesem.Én tiszteletben tartom a döntésedet de ennek a gyereknek joga van tudni,hogy ki az a apja.
Megforgatom a szemem.
Felállok a kanapéról és járkálni kezdek a szobába.
-De az apja nem érdemli meg ezt a gyereket.Az a senki nem érdemli meg,hogy kapjon egy ilyen csodát.Emma neki nem jár ez.
Ezt is rá foghatom a hormonokra ugye?
-Kicsim!Kicsim inkább ülj le!
Emma a karomnál fogva ültet vissza a kanapéra.
-Hozok neked egy kis vizet rendben?
-Oké.
Mély levegő Ivett,nyugodj meg.
-Tessék.
Nyom a kezembe egy pohár vizet.
Pár perccel később mikor Emma úgy ítélte,hogy megnyugodtam újra megszólalt.
-Mondtam én tiszteletben tartom a döntésed kicsim de egy gyereket nem könnyű eltitkolni.Ráadásul fiú lesz.Mit csinálsz ha hasonlítani fog rá?
-Ne fesd az ördögöt a falra Emma.Majd megoldom de soha nem tudhatja meg,hogy tőle van.