Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

18 rész (haragszol?)

Hangtalanul nyitottam ki és csuktam be az ajtót,de amikor megfordultam kis híján szívrohamot kaptam,mert Emma dühös arcával és karba tett kezeivel találtam szembe magam.
-Akarom tudni?
-Nem!
-Meg kérdeztem,hogy félnem kell-e az ilyenektől Ivett.
-Nem történt semmi.....
-Biztos ez?
-Csak egy puszi de az nem olyan nagy dolog.
-Ohh istenem Nóra ezt neked kéne idegesen mesélned nekem,nem én neked.
Temeti a kezeit az arcába.
Azt hiszem megforgatta a kést a szívemben ezzel az egy mondattal.
-Hidd el én is jobban örülnek ha úgy történne és nem így.
Mondom sírva és be trappolok a saját szobámba.Be zárom az ajtót és sírva fekszem el az ágyon.
-Ivett kicsim sajnálom,tudod hogy nem úgy értettem.Kérlek engedj be.
-Menj el Emma!
-Rendben van,reggel én csinálom a reggelit.
-Jó csak menj már.
Hallom ahogy egy nagyot sóhajt de fel adja és vissza fekszik.

Június 26
Reggel kisírt szemekkel ébredek nyolc óra előtt nem sokkal.Megmosakszom,fogat mosok és felöltözöm.Kisétálok a konyhába és köszönök az éppen reggelizők majd oda sétálok Emmához.
-Van valami amit meg csinálhatok?
-Hmmm ágynemű csere az kellene.
Egy kanál nagy csattanással ér földet.
-Jaj bocsánat véletlen volt.
Szabadkozik Elena.
-Hagyd csak drágám adok egy másikat.
Mondja Emma.
Oda adja a kanalat majd vissza áll mellém.
-Mossam is ki őket?
-igen,az jó lenne.
-Rendben.
Minden szobába ahol alszik valaki ágyneműt cseréltem.Párnahuzat,paplan huzat,lepedő.Csak gyorsan le kapkodtam őket és újat húztam fel.Körülbelül két-három óra alatt végeztem is.A rengeteg ágyneművel a kezemben lebotorkáltam a lépcsőn,hogy a mosó konyhába vigyem őket.Bent ledobtam mindent a földre és a szőnyegre térdeltem,hogy elkezdjem szét válogatni őket.Kinyitottam mind a két mosógépet és külön dobáltam a színeseket és a fehéreket.Egészen addig csináltam ezt robot módon amíg a kezembe nem akadt egy rózsaszín lepedő.Már dobtam volna tovább amikor észre vettem rajta néhány piros pontot.Elkezdtem a kezemben forgatni amíg egyre nagyobb piros pontokat nem találtam rajta.És végül egy egészen nagyot.Ott ültem a mosó konyhában a földön.A kezemben egy rózsaszín vér foltos lepedővel.Elkerekedett szemekkel néztem azt a rohadt foltot és azon gondolkodtam,hogy most kurva nagy hülyesége az amire gondolok vagy csapjam fejbe magam amiért olyan sokáig elmaradtam a kicsikkel.Hirtelen nagy hévvel csapódott ki az ajtó és a drága barátnőm lépett be rajta.Aki amint meglátta mi van a kezembe ugyanolyan hévvel csukta is be azt.Egymás szemébe néztünk hosszú percekig.Ő rémülten nézett rám,én pedig kérdően vártam a magyarázatot.Megszakította a szemkontaktust és az ajtónak nyomva hátát csúszott le a padlóig.
-Elena kérlek mond,hogy csak megjött.
Suttogtam a már majdnem síró lányt nézve.
Ő csak fejét rázva jelezte,hogy nem.
Nagyot nyeltem.Be csuktam a szemem,hogy vissza tartsam a könnyeim.
-Megnézte,hogy tényleg nincs-e rajtad melltartó mi?
Kérdezem fájdalmasan fel nevetve.
-igen
Nevetett ő is.
-Te jó isten.
Összegyűrtem a kezemben a lepedőt és bedobtam a színesek köze.Mit sem törődve a földön ülő barátnőmmel folytattam a szét válogatást.
-Nem is mondasz semmit?Nem mondod,hogy undorító,vagy hogy nem lenne szabad?
-Mit mondjak Elena?Nem undorító és nincs semmi akadálya ha te is akarod.
-Azt hittem ellenezni fogod.
Szipog.
Nekem pedig megáll a kezem és lassan felé fordulok.
-Túl sokszor kellett végignéznem,hogy a szerelem mire képes Elena.Nem foglak elítélni azért,mert szerelmes vagy valakibe.Teljesen mindegy,hogy ki az.
-Köszönöm!
-Ahj gyere már ide!
Tárom szét a karom,hogy öleljen meg.Ő pedig mosolyogva borul a nyakamba.
-Mióta tart ez szívem?
-Már vagy egy éve.Egyszer ketten voltunk itthon,mint tegnap is.Anya és James a cégnél,a kicsik egy zsúron.Xavier pedig pont Kamillával volt azt hiszem.Meleg volt nagyon úgyhogy kimentem a medencébe.Kicsivel később ő is kijött.Leguggolt a medencéhez és jött a perverz beszólásaival.Én meg jól elpirultam,ami miatt ő jól ki is nevetett.Bosszúból behúztam a medencébe és elkezdtük fröcskölni egymást,szórakoztunk.Aztán egyszer csak hirtelen magához húzott és meg csókolt.Azóta minden kettesben töltött pillanatunkban szeretjük egymást.
-A könyvtár.
Suttogom az orrom alatt.
-Igen,ott engem is meglepett.
-Azt a kurva.
Bámulok magam elé.
-Valaki tud róla?
-Nem,te vagy az első.
-Nem tudom mit mondhatnék Elena.Engem nem zavar.Legalább nem valami tuskó.
Erre ő csak felkuncog.
-Segítesz?-mutatok a még mindig tornyokban álló ágyneműkre-
-Uhum.
Együttes erővel elindult a mosás.Mi pedig át mentünk a konyhába azzal a szándékkal,hogy iszunk valamit.Valamin éppen nevettünk amikor megjelent Jackson.
-Sziasztok!
-Szia!
Köszönt először Elena.
-Szia!
Motyogom és majdnem elnevettem magam.
-Elena tudunk beszélni?
Ahogy kimondta ezt a három szót hátat fordítottam nekik és bebújtam a hűtőbe.
-Persze!
Mondja Elena és már el is mentek.Be csapom a hűtő ajtaját és két kézzel a pultra támaszkodom,hogy kifújjam magam.Össze rezzenek amikor meghallom:
-Kicsi lány!Mi a baj?
A hang felé nézek.Xavier a falnak támaszkodva karba tett kézzel figyel engem.
-Xavier!
Csuklik el a hangom.Két lépésben szeli át a szobát és ölel magához.Nyugtatóan simogatja a hátam és bele puszil a hajamba.
-Azt hiszem ma este a te problémádról fogunk beszélni.
Nevetve bólogatok.
-Tényleg,mit mondott apukád?
Nézek fel rá.
-Kapok munkát.
Mondja mosolyogva.
-De jó!
Szorítom meg jobban magamhoz.
-Uhum!
Kezei közé vette az arcom és meg csókolt.Azt hittem most is csak egy puszit kapok de nem.Ez egy rendes csók volt.Nyelves csók.Percekig álltunk így a konyhában.
-Hűha!
Mondja Xavier miután el válunk.
-Igen,hűha!
-Nekem ez még nem volt elég.
Felnevetek de belém folytja a nevetést egy újabb csókkal.Lábujjhegyre állok és át karolom a nyakát,hogy közelebb kerüljek hozzá.Ő pedig az arcomról levezeti a kezét a derekamra.
-Xavier!
Próbálok beszélni két csók között.
-hm?
-Nekem-csók-főznöm-csók-kell.
-Muszáj?
Vál el tőlem.
-Igen.
Mosolygok rá.
-Jó akkor főzünk.
-Főzök,Xavier te nem,csak én.
-De-de én is!
-Xavier!
-Csak segítek légyszi!
-Oké-oké jól van.
És tényleg segített.Nem sokat,mert szerintem eddig nem is nagyon járt a konyhában de segített.És sokkal kellemes volt úgy főzni,hogy folyton ölelgetett és csókolgatott.

Ez után napközben nem történt semmi különös.Xavier egésznap velem volt,csak akkor váltunk el amikor az apja el hívta.Gondolom most beszélik meg,hogy pontosan mit is fog csinálni Xavier.Most éppen a vacsorát csinálom.Kint már sötétedik és teljesen egyedül vagyok a konyhában.Olyan nyugodt most minden.Jó kedvem van és jól is érzem magam.Dúdolászok főzés közben.
-Szia!
-Szia Jackson!
Nem is hallottam,hogy jön.
-Tudunk beszélni?
-Hát,ha nem zavar,hogy közben főzök akkor persze!
Mosolygom rá.Azt hiszem tudom,hogy miről akar beszélni.Leül az egyik bárszékre és sóhajtozva súrolja az arcát.
-Te...téged tényleg nem zavar?
-Miért zavarna?
-Nem tudom talán azért,mert a "húgom".
Elfintorodik a húgom szónál.
-Nem a vér szerinti és senki sem kényszerít,hogy úgy tekints rá,mintha az lenne.
-Nem is tudnék.
-Azt gondoltam.
-Sajnálom,hogy nem mondtuk el tényleg.Hidd el,hogy megbízóm benned de.....
-De ez nem egy olyan dolog amivel az ember dicsekszik.Megértem hidd el.
Rá mosolygom.
-Köszönöm!És örülök,hogy adtál egy esélyt a félnótás bátyámnak.
-Hát elmondta?
-Igen el.Ő mindent elmond nekem és én is mindent el akarok mondani neki de ezt valahogy nem megy.
-Szeretnéd,hogy én mondjam el neki?
-Az jó lenne,mert tényleg nem tudom megtenni.
-Akkor készülj,mert holnapra már tudni fogja.
-Tényleg köszönöm Ivett.Te egy nagyon kedves lány vagy.Kedvellek téged.
-Én is kedvellek Jackson.
-Hagylak is!Főzz nyugodtan.
Nem sokkal később már tálaltam is a vacsorát.Mindenki megvacsorázott aztán elvonult.Lefürödtem,fel vettem a pizsim és feltettem a telefonomat töltőre.Éppen olvastam amikor üzenetem jött.
X:ki jössz?
I:igen.
Most is próbáltam settenkedni de Emma még fent volt úgyhogy hiába.
-Hozzá mész?
-Igen.
-Rendben van.
-Emma haragszol rám?
Kérdezem félve.
-Nem,nem haragszom kedvesem.Nincs miért,hisz te csak szerelmes vagy.Én pedig túl reagáltam.
Rá mosolyogtam és már mentem is.Éppen a folyosón sétáltam amikor össze futottam Dáviddal.Vissza néztem a szoba ajtóra aztán újra Dávidra.
-Ne jöjjek vissza igaz?
-Hátttttt azt meg köszönném.
Mondja a tarkóját vakargatva.
-Akkor holnap találkozunk.
Intettem és ezzel kikerültem.
-Várj te ho.......ohhhh
-Te mondtad,hogy jó gyerek.
Mondom nevetve
-Oké,ez is igaz.
Erre már nem válaszoltam.
A nappaliban minden ugyanúgy fogadott,mint tegnap.
-Szia kicsi lány!
Sétál oda hozzám és ölel meg.
-Már tudod a nevem akkor miért hívsz így?
Kérdezem össze ráncolt szemöldökkel.
-Talán zavar?
-Nem.
-Akkor így foglak hívni.Gyere üljünk le.
Húzott maga után.
Már legalább egy órája ültem az ölében és beszélgettünk,amikor felhozta a reggeli témát.
-Még mindig nem mondtad el,hogy miért voltál olyan ideges a konyhában.
-Én nem voltam ideges Xavier.Én teljesen le voltam döbbenve.
-De miért?
-Na jó,azt tudnod kell,hogy csak azért én mesélem ezt el neked,mert az öcséd megkért rá.
-Miről van szó Ivett?
-Te komolyan nem vetted észre?
-Mit?
Kérdezi nagyra nyílt szemekkel.
-Xavier ők szeretik egymást.
Szinte suttogok.
-k........Oh te jó isten!Ugye nem?
-Elena és Jackson szeretik egymást.
-Én tudtam,hogy Jack nem tud úgy nézni rá,mintha a húga lenne de........de ezt nem.Hogy tudtad meg?Ki mondta el?
-Nos ez már egy másik történt tudod hát ömmm.
Becsuktam a szemem,hogy próbáljak erőt gyűjteni.
-Miről nem tudok még?
-Ők lefeküdtek egymással tegnap.
-Mi a fasz még is,hogy?
-Ez az én hibám.
Állok fel.
-Ezt hogy érted?
A kezem után nyúlt és vissza húzott az ölébe.
-Te,James és Eleonóra a cégnél voltatok.Emma és Dávid az én jóvoltomból egésznap randiztak.Én pedig majdhogynem egésznap a parkban voltam a kicsikkel.Ők meg ketten itthon.Ráadásul Jackson tőlem tudta,hogy nincs Elenán melltartó.
-Nem a te hibád ez egyszer így is úgy is megtörtént volna.Te csak lehetőséget teremtettél nekik.
Sóhajtottam egy nagyot és jobban befészkeltem magam Xavier ölébe,aminek hatásra felnyögött.
-Ne nagyon mozogj kicsi lány.
-Ne haragudj!
-Semmi baj.
Kaptam egy csókot majd még egyet és még egyet.Egyre hosszabb és nyálasabb csókok lettek.
-Szerinted Elena még fent van?
Kérdezem két csók között.
-Igen de az öcsémet ismerve most is nála van,miért?
-Dávid Emmánál van.
-Akkor aludj velem.
-Nem lehet.
-Nem csinálok semmit ígérem.
-Kifogod bírni?
-Igen.
-Hát jó
És így történt,hogy az nap éjjel Xavierrel aludtam.