Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

12 rész(messze még a vége)

Június 10 péntek.
Ahogy azt Tinának is mondtam,Xaviert és egy későbbi gondolat miatt Jacksont is messziről elkerültem.Nem is kerestek.Jobb is.Az őszintét megmondva Elenát is kerültem,nem szándékosan de akárhányszor a testvérei közelében volt,én arra se néztem.Tina valamelyik nap rám is szólt,hogy fejezzem be ezt,mert Elena is észre vette.
-Nézd azt tényleg jó ötletnek tartom,hogy kerülöd Xaviert.Még Jacksont is megértem de az isten szerelmére könyörgöm,Elenával ne csináld ezt.
Nem mondtam semmit.Nem tudtam mit mondjak.Igaza van,de túl sokat rágtam magam ezen a témán ahhoz,hogy mosolyogva tudjak Elena szemébe nézni.

Június 11 szombat.
Tina unszolására ma délután együtt eszünk.Éppen a könyvtár fele sétálok,mert úgy terveztem olvasok egy keveset és amúgy is rég voltam már itt.A tervemet át húzza a zsebemben rezgő telefonom.Lassú mozdulatokkal szedem elő hátha fel adja a hívó de nem ez történik.Tina keres,ohh talán megmenekülök?
-Haló?
-Szia segítened kell.
-Jól vagyok köszi,és te?
-Ivett kérlek!
-Mi a baj?
-Xavier....
-Már most rosszul hangzik.
Barátnőm idegesen felmordul amiért a szavába vágok.
-Szovaaaal Xavier nem engedi el velünk Elenát.
Egy kis vonallá préselem a szám.Most mondjam meg neki,hogy nekem ez nem baj vagy magától is tudja?
-Ivett kérlek szépen tudom,hogy nem vagy oda az ötlettől,hogy együtt együnk de szükségünk van erre és biztos vagyok benne,hogy te megtudod győzni Xaviert.
-Rendben van.
Mondom csukott szemmel.
-Hova kell mennem?
-Xaviernek edzése van.
-Komolyan?Még azzal a sok izomaggyal is találkoznom kell?
Itt már nem tudom,hogy sírjak vagy nevessek.
-Kérlek szépen,valamivel kárpótollak ígérem.
-Uristen!Mikor van vége az edzésnek?
-körülbelül 50 perc múlva.
-Jó pont oda érek.Sokkal jössz nekem remélem tudod.
Mindenféle köszönés nélkül leteszem a telefont.Fájdalmasan nézek fel a könyvtárra és intek neki búcsút.Ma sem jutok el az ajtóig.Magamat átkozva sétálok be a suli kapuján.Mit mondjak a portásnak?Vajon hány lány próbál meg bejutni az edzésekre?
-Jó napot!
-Szia az edzésre mész?
-Igen!
-Menj csak nyugodtan.
Ez gyorsan ment.Azt hittem nehezebb lesz.Jó néhányszor hangosan káromkodom mire a torna csarnok elé érek.A folyosó végén állok meg az öltözők előtt,úgy hogy ne lehessen egyből észre venni amikor kijönnek.Csak most nézek végig magamon.Egyáltalán nem készültem fel erre a találkozásra.Egy egyszerű farmer short van rajtam egy fehér toppal.A hajam a nyakam és tarkóm közti részen van össze fogva és két nagyobb száll haj az arcomba lóg két oldalt.Arról nem is beszélve,hogy a meleg miatt valószínű az a kevés szempilla spirál is az arcomra került.Viszont már nincs időm ezen gondolkodni.A torna csarnok ajtaja kicsapódik és egy csomó izzadt kosaras tódul ki rajta.Köztük Xavier is.Türelmes megvárom amíg át öltözik.A fiúk kisebb csapatokban egymás után jönnek ki az öltözőből.A legtöbben észre se vesznek aki mégis,az csak rám kacsint és tovább megy.A legtöbbet egy szemforgatással díjazom.Egyre türelmetlenebb vagyok.Esküszöm többet öltözködik,mint egy lány.Amikor végre ő is kisétál a társaságával,inába száll a bátorságom.Alig halhatottan rekedtes hangon mondom a nevét.
-Xavier!
Lassan hátra fordul és amint felismer széles mosolyra húzza a száját.
-Menjetek srácok majd jövök én is.
Fordul vissza a kis társasághoz.A többiek nevetve távoznak az épületből,ő pedig ott marad velem.Egy darabig csak néztük egymást nem tudtam,hogy kezdjem el.Ő helyettem is cselekedett egyre közelebb és közelebb jött hozzám.Amikor a hátam találkozót a folyosó jéghideg falával két karját meg támasztotta a fejem mellett,ezzel engem közre zárva.Éreztem a parfümje és az izzadságának keverékét.Ami -akármilyen furán is hangzik-izgatóan hatott rám.Ez a csávó mindig mosolyog?
-Szóval kicsi lány mit szeretnél?
Mi van baszod amnéziás vagy?
-Figyelj Xavier!Én megértem,hogy félted a húgodat és nagyon szereted meg minden de én és Tina nem fogjuk megenni ha elengeded velünk valahova.
Próbáljuk meg hátha ért a szép szóból.
-Akkor most te figyelj!Nem fogom elengedni a húgomat sehova,főleg veletek nem!
Baszki és még mindig mosolyog én ezt nem hiszem el.Na jó akkor elmondom csúnyán.
-Chhh!Azt megengeded,hogy hétvégén önkívületig igyon de egy szombat délután ugyan azokkal a lányokkal akikkel ivott nem engeded el enni?Ez aztán a logika.Büszke lehetsz magadra apucika.
Hoppá a véget nem hangosan akartam.
Hangosan felnevet.
-Amúgy nagyon jól áll,hogy elkenődött a sminked,bááár jobban tetszene ha miattam történt volna.
Azt a kurva.
-Inkább nem akarom tudni mire gondolsz.
-Pedig szerintem élveznéd.
-Ezt fejezd be most!
Atya gatya azt hiszem eddig már az egész fejem lángokban úszik.
-Ne haragudj,csak olyan szexi vagy mikor ideges vagy.
Nem tehetek róla,a te hibád miért nézel ki ilyen jól?
-Xavier ne játszadozz velem.
-Igazából nagyon szívesen elengedem veletek csak abban reménykedtem,hogy téged küldenek megdorgálni engem.Túlságosan feltűnően kerülsz engem kicsi lány.
Na jó most fogok el ájulni.
-Te teljesen hülye vagy!
Már éppen távoztam volna de vissza lökött az előző helyemre.
-Nem-nem most beszélgetünk.Azt hiszed el engedlek amikor végre szóba állsz velem?
-Essünk túl rajta.
Sóhajtozok.
-Miért kerülsz engem ennyire?
-Nem kerüllek csak egyszerűen nincs rá okom,hogy beszéljek veled.
-Ha Kamilla miatt csinálod azt megtudom magyarázni.
-Te nem is figyelsz arra amit mondok ugye?
-Az a lány nem jelentett nekem semmit.Amikor elkezdtünk járni azt hazudta nekem,hogy 17 éves.De amikor megtudtam,hogy igazából mennyi idős már késő volt.Akkor már minden megtörtént.Az nap este mikor oda jött a házunkhoz én megmondtam neki,hogy nem akarok tőle semmit.Kérlek higgy nekem!
A kis magyarázta közben a homlokát az enyémnek döntötte,most pedig csukott szemmel állunk már legalább egy perce így.
-Mennyi idős igazából?
-15........
-Csak ebben hazudott neked?
-Nem,szinte mindenben.
-Hiszek neked!
Suttogtam.
-Köszönöm!Akkor mostmár nem fogsz elkerülni?
-Nem tudom.
-Mi a bajod velem?
Eltávolodik tőlem de a kezeit nem mozdítja.
Nagyot sóhajtok.Mondjam el az igazat?Vagy találják ki valamit?
-Félek,hogy én is az egyik Kamilla leszek.
-Ezt,hogy érted?
-Hogy nem jelentek majd semmit.
-Ha így lenne nem hallgattam volna végig Elena hisztijét amiért nem engedem el veletek sehova.
Felnevetek.
Közelebb hajol hozzám.Nagyon közel.
-Bízz bennem kérlek!
Suttogja a számra.
-Nem tudok.
Látom,hogy meglepődik a válaszomon.A pillanatnyi figyelmetlenségét felhasználva el lököm magamtól.Elindulok,hogy ott hagyjam de még nem végeztünk úgyhogy vissza fordulok.
-Akkor Elena jöhet?
Nem mozdul meg.Ugyan úgy áll ahogy el löktem.
-Hova vigyem?
Most ideges?Ez vicces.
-Csak hozd a könyvtár elé fél egyre.
Bólint.Elisszolok mielőtt robban a bomba.
Már az iskolán kívül vagyok amikor elégé össze szedem magam,hogy elő vegyem a telefonom.Tinát hívom.
-Na mi a helyzet?
Kérdezi izgatottan.
-Fél egykor a könyvtár elé hozza.Nagyon sokkal tartozol nekem Tina,nagyon sokkal.
Remeg a hangom.Válaszra se várva nyomom ki.Már tizenegy óra.Jobb lesz ha haza megyek.Azt hiszem most szükségem van egy kiadós sírásra.

Miért akar engem is át verni?
Át akar verni?
Mit akar egyáltalán?
Megcsókolt volna?
Vissza csókoltam volna?
Ennyit arról,hogy elkerülöm.Köszi szépen Tina.