Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

20 rész (sajnálom)

Hát ez csodás!
Ha te így akkor én is így.
Ch!
Ki pakoltam a sütiket egy tálcára és oda tettem az asztalra a többi köze.
Mérgesen indultam a szobámba készülődni.
Egy órával később teljesen menetfelszerelésben indultam a medencéhez,hogy Eleonórával beszéljek.Az udvara érve megálltam,hogy szét nézhessek.Eleonórát könnyen kiszúrtam a medence bal oldalán állva az egyik kezében pezsgő,a másikban telefon.Gyönyörű,mint mindig.De a figyelmemet a medence végénél álló ideges Xavier hívta fel.Lassan oda sétáltam mellé a kezemet pedig felvezettem a határa.Amikor megláttam,hogy mit néz mosolyognom kellet.Az apját nézte ahogy éppen azzal a fiatal lánnyal és a barátjával beszélget.Elég kedélyesen ahogy látom.
-Csak nem félted az örökséged nagy fiú?
Sandítok rá.
-Ha neked is ekkora örökséged lenne te is féltenéd.
Ha te azt tudnád szerelmem.
-Én le mondtam róla kedvesem.
Súgtam oda és egy utolsó simogatás után el sétáltam.
Somolyogva Sétáltam oda Eleonórához.Az egész testemet égetik a tekintetek.Jelen pillanatban tisztában vagyok vele,hogy az udvaron levő összes ember engem néz.Nem is csodálom.Szerintem soha életemben nem voltam még így kiöltözve.Egy testhez simuló sötétkék ruha van rajtam,fekete magassarkúval párosítva.Ezüst nyaklánc,ezüst fülbevaló,göndör haj.Az egyik legdrágább parfümöm,a szokásos smink;barna rúzs,tusvonal,víz vonal,szempilla spirál.És persze természetesen a leghamisabb mosolyom.Időközben Eleonórához érek a kezemet pedig a vállára teszem.
-Szia Eleonóra kérhetnék tőled valamit?
Mosolygom rá nyálasan.
-Persze de előtte had jegyezzem meg,hogy csodálatosan nézel ki.
-Lejjebb veszi a hangerőt-
-Csak nem találkozol valakivel?
A fejével Xavier felé int.
-Köszönöm szépen!De igen éppenséggel találkozom valakivel.A nagy bátyámmal.
Féligazság.Egyszer az volt.
-De jó!És mit szerettél volna kérni?
-Hát pont erről szeretnék beszélni,hogy elengeded-e a mai délutánomat?
-Hát persze,menj csak nyugodtan.
Ölel magához.
-Köszönöm szépen!
Majdhogynem át szaladok az egész házon mire megtalálom Emmát.
-Emma!
-Igen?
-Ma találkozom Ivánnal!
-Mi ma?
Kerekedik el a szeme.
-Igen,méghozzá most indulok.
-Rendben van.Mikor érsz haza?
-Nem tudom majd jövök szia!
-Szia!
Ahogy ki fordulok a szobából Xavierrel találom szembe magam.Csak morcosan ránézek és megpróbálom kikerülni.
-Nem,most beszélgetünk!
Megragadja a karom és be húz egy másik szobába.
-Hova mész?
-A Baker's-be
Forgatom a szemem.
-Kivel?
-Ivánnal.
Ez az igazság.Az,hogy ettől valószínűleg teljesen kifog akadni az már mellékes.
-Az meg ki?
Ráncolja a szemöldökét.
-Apám egy régi barátja.
-És nem gondoltad,hogy ezt meg kéne beszélnünk?Csak egyszerűen kiöltözve elmész és én várjak csendben míg vissza érsz?
-Xavier ezt ne most könyörgöm,indulnom kell.
-Ivett de ezt most fogjuk megbeszélni.
-Chh!
Fogtam magam és egyszerűen kikerültem.
Egyszerűen nem hiszem el,hogy nem képes megérteni,hogy nem akarok beszélni erről.De ha ezt akarja hát legyen mikor vissza érek mindent el mondok neki.De addig is egye csak a méreg.Méghogy én megcsalni őt?Ch!Hallatlan.

Mielőtt a Baker's elé érnék magamra erőltetek egy mosolyt.Amint meglátom Ivánt mosolyogva szaladok felé.Ő pedig mikor oda érek felkap és megpörget,mint kiskoromban.Pár puszi után be is megyünk a kis cukrászdába.Iván szokásosan nekem csoki tortát magának pedig citromos sütit rendelt.Annyiszor csináltuk már ezt kiskoromban,hogy mára már ez az egyetlen természetes dolog az életemben.
-Na és hogy vagy gyönyörűségem?
-Jól!
Húzom el a szám.
-Na és te?
-Jól!
Mosolyog rám.
-Mi van ezzel a Xavier fiúval?
Dől hátra a székében.
-Tehát Emma elmondta?
Nem merek a szemébe nézni.
-Csak annyit tudok,hogy együtt vagytok Emma pedig szívesen megölné.
-Hát körülbelül ennyi is a helyzet.
Nevetek fel kínosan.
-És annak mi az oka,hogy a nagynénéd meg akarja ölni?
-Hát nem indult valami zökkenő mentesen a kapcsolatunk.
-Azt mondta,hogy szerinted van rá esély,hogy ismerem.
-Uhum.
-Honnan kéne ismernem?
-Mi ez,valami kihallgatás?
-Annak veszed aminek szeretnéd kedvesem.
-Nikolaj barátja.
-Tudom.
Mosolyog.
-Csak kiváncsi voltál hazudok-e igaz?
-Igen!
-Ez azért csúnya volt.
Nevet.
-Tudod annak idején apád is ezt csinálta velem.
-Komolyan?
-Igen,Emma hamarabb mondta el neki,hogy együtt vagyunk de azért tőlem is rá kérdezett.
-Én erről eddig miért nem tudtam?
Kezdek hisztibe.
-Sok mindent nem tudsz még királynő.
-Akkor mesélj!
Támaszkodom rá az asztalra.
-Kiről meséljek?
-Anyáról.
-Ohhh az anyukád.Ő egy igazi kis tigris volt.
Nevetett fel hangosan.
Én pedig csillogó szemekkel vártam a folytatást.
-Emlékszem amikor megtudta,hogy hozzá kell mennie apádhoz vadállat módjára tört és zúzott.
Kuncogok.
-Képzeld el,hogy egyszer nekem kellet beültetnem az autóba,mert nem akart beszállni és mai napig emlékszem,hogy négy körmével végig karmolta az egész karomat.
Végig mosolyogva beszél miközben a karján mutatja a helyet.
-Biztos megérdemelted.
Kontrázok rá.
-Ohh igen azt ott meg.
Somolyog.
-Nekem is hiányoznak hercegnő.Mind a ketten.
Megsimogatja az asztalon pihenő kezem.
-Lassan már három éve Iván.
-Tudom szerelmem.Ne szomorkodj rendben?Te úgy sem tehettél volna semmit.
-Ahogy te sem.Ha apám akkor nem makacskodik akkor......
Nem hagyta,hogy befejezzem.
-Ne hibáztasd az apádat drágám.Tudom,hogy haragszol rá de nem ő volt a hibás.
-Ne védd őt Iván,tudom hogy milyen ember volt.
Morgolódom.
Iván nem válaszol tudja,hogy igazam van.
-Iván!
-Igen szépségem?
-Szereted még Emmát?
Most a szemébe nézek.
-Mindig szeretni fogom.
Keserűen mosolyog rám.
-Miért?
-Mert ő volt az első ember aki érzelmeket váltott ki belőlem.Aztán jött az anyukád és te.
-Anya?
-Úgy szerettem őt,mintha a húgom lett volna.
Nocsak,mik ki nem derülnek?
-És nincs egy újabb hölgyjelölt?Mondjuk olyan aki él és nincs éppen barátja?
-Talán van.
-Csak nem én vagyok a szerencsés?
Kérdezem játékosan hangosan nevetve.
-Ki tudja?
Nevet ő is.
Miután kellően kinevettük magunkat egy torokköszörülés után komolyan néztem Iván szemébe.
-Valami baj van édesem?
-Iván én....én szeretnék tőled segítséget kérni.
-Tudod,hogy bármiben segítek neked kedvesem.
-De ez-ez nem-nem olyan egyszerű.
-Ivett mi a baj?
-Hallottad,hogy mit tervez az öreg Wilson?
-Igen férjhez adja a lányát mi ebben a különös?
-Az én Tinám az ő lánya.
Iván meglepetten néz rám majd,mint a aki megértette mire gondolok dőlt vissza a székébe.Percekig csak meredt maga elé,mint aki csak gondolkodik majd bólintott egyet és újra rám nézett.
-Megoldom.
Mondja ki egyszerűen.
Felvidultan hevesen dobogó szívvel ugrottam fel és ölelem magamhoz.
-Köszönöm!
-Ne köszönd!
Itt még nem tudtam,hogy miért mondja.
Még órákig beszélgetünk.Mesélt nekem a szüleimről,magáról,Emmáról,Nikolajról,Olgáról,a családunk múltjáról és még rólam is mikor kicsi voltam.Aztán végül haza vitt,amiért nagyon hálás voltam neki.
Xavier szemszöge
Miután hallottam,hogy Ivett mit beszélt telefonon azzal a férfivel azt hittem megőrülök.Velem még soha egy lány sem csinált ilyet.Tőle pedig egyáltalán nem vártam volna,hogy megteszi.Aztán amit a medencénél mondott na az ébresztett rá arra,hogy nem is ismerem ezt a lány.Jézus isten meg csak a teljes nevét sem tudom.Le mondott az örökségéről.Milyen öröksége lehetett neki?És ki a faszom ez az Iván gyerek?Miután be ment a házba idegesen caplattam oda Nórához.
-El engedted?
-Igen el,miért baj?
-Tudod kivel találkozik?
-A nagy bátyjával!
-Ja,neked ezt mondta.
-Xavier ne csinálj hülyeséget ő egy kedves lány.
-Nem kértem tanácsot Nóra.
És ezzel ott hagytam.
Bementem a házba Ivett után magyarázatért de csak annyit mondott,hogy a Baker's be megy az apja egyik régi barátjával találkozni.Remek nekem máris mást mondott,mint Nórának.Tudom nem valami tisztességes húzás de követtem.Annyi bőven elég is volt,hogy láttam az ölébe ugrik a csávó pedig meg pörgeti.Ez utána nem is érdekel a magyarázta.Csináljon amit akar nekem ez nem kell.Faszomnak magyarázzon.Fogadni merek végig csak játszadozott velem.Még,hogy szűz.Meg a faszt egy ilyen öreg faszi mellett biztos nem az.Azt a kurva,hogy lehettem ilyen hülye?Csak órákkal később jött haza.Biztos jól megbaszatta magát.Simán kinézem belőle.Írt és hívott is,hogy beszéljünk.De ahogy ő is annó,úgy én se válaszoltam neki.Semmire.

Éjjel egy óra van,nem tudok aludni.Ez a lány teljesen ki készít.Lehet mégis csak kiváncsi vagyok arra a magyarázatra.A kurva életbe!Kopognak az ajtómon.Kelletlenül felkelek és kinyitom.Ivett az.Fintorogva nézek végig rajta.Könnyes szemek,igen jó színész.
-Mit akarsz?
Kérdezem flegmán.
-Amikor adtam neked egy esélyt megfogadtam,hogy nem fogok utánad futni.Úgyhogy most vagy meg hallgatsz és hiszel nekem,vagy zárjuk le itt és most,mert én nem vagyok hajlandó tini drámát játszani.
Suttogva beszélt és sírva.
Félre álltam az ajtóból,hogy bejöhessen.
Indulatosan sétált be a szobámba.Ennek hatására az óriás nagy konty a feje tetején mozgott.Ami valljuk be,hogy vicces látvány volt.Ennyi már nem is haragszom rá?Az nem lehet.
-Hallgatlak.
Karba teszem a kezem.
Ő is felveszi a testtartásomat majd bele kezd.
-Ivánnal találkoztam.Ő apám legjobb barátja volt.Emmának pedig a vőlegénye.Kiskorom óta minden hónapban egyszer elvisz csoki tortát enni közben pedig beszélgetünk.Miután a.....
Nyelt egy nagyot majd folytatta.
-Miután a szüleim meghaltak Emmával közösen kezdtek el engem nevelni.De én úgy döntöttem,hogy Emmával szeretnék maradni,mert semmit nem akarok apám örökségéből.Emiatt pedig Ivánnal majdhogynem két éve nem beszéltem.Akkor találkoztam vele mikor az ikreket el vittem a parkba.Ott hívott,hogy találkozzunk.Ugyan úgy csináltunk mindent ahogy az kiskoromban történt.Én csoki tortát ettem,ő pedig citromos sütit.Csak most nem az oviról vagy a suliról beszéltünk hanem rólad és a halott szüleimről.
Mire a végére ért már konkrétan bőgött.
Magamhoz öleltem szorosan,hogy meg nyugodjon de nem hagyhatom,hogy egyetlen egy lány ilyen hatással legyen rám.Eltoltam magamtól és komoly tekintettel nézek a szemébe.
-Ezt nem folytathatjuk.
Mondtam ki egyszerűen.
Ő pedig egyetértően bólintott és távozott a szobámból,az életemből és remélem a szívemből is.