Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

8 rész(buli2/2)

Nem hittem volna hogy egyszer ezt mondom,de most jelen pillanat magasról szartam le,hogy ki figyel rám.
-Ivett.
Szól utánam.
-Igen?
Most azzal sem törődőm,hogy reggel óta megtudta a nevem.
-Tudod mi a baja?
-Nem.
Inkább hazudok.Nem tudom,hogy Elena el akarja-e mondani neki.Úgyhogy inkább maradunk ennél.Végülis fél igazság.Xavier leült Elena mellé a padra aki a barátnőnk válláról egyből áthúzódót a bátyáéra.Tina felállt és mellém sétált.
-Menjünk kicsit arrébb.
Súgtam oda neki.
-Szerinted mi lehet a baj?
Kérdezi miközben az ölelkező testvér párt nézi.Egészen megható látványt nyújt ahogy a vékonyka kislány sírdogálva dörgölőzik a bátyjához.Talán mégsem olyan rossz ember ez a Xavier.
-Hallottad;szerelmes.
Mondom ki.
-Hmm.
-Tegnap még én is hasonló okból sírtam az ölelésedben.
-Én ezt az egészet nem értem.
-Tényleg nem tetszett még soha senki?
-Nem.
-Hmmm.
-Szerinted most mi lesz?
-Megvigasztalja aztán úgy teszünk,mintha semmi sem történt volna.
-Neked mindig igazad van?
-Általában.
-Valahogy segítenünk kéne neki.
-Most is azt tesszük Tina.Mellette vagyunk.Simán mondhattunk volna egyszerűen nemet is.
-A szíved úgy sem engedte volna,hogy ezt mondd.Fogadd el Ivett,vannak érzéseid.
-Én elfogadom Tina csak...csak féltem őket.
Nem tudom miért de ennek az egy lánynak akit alig két éve ismerek sokkal jobban megnyílok,mint Ivánnak vagy Emmának bármikor tettem.
-Ő biztosan nem fogja bántani az érzéseidet ne aggódj.
-Nem tudhatod.
Ekkor még nem tudtam,hogy mennyire is volt igaza Tinának.Ott akkor az udvaron a jövőbe látott.
-Hidd el nem fog.
-Úgy legyen.
-Hercegnőnek hívja.
Utalt ezzel a még mindig előttünk vigasztalódó lányra.
-Igen annak.
Tettem hozzá mosolyogva.
-Én 10 éves korom óta nem láttam a bátyámat.
-Nekem nincs is.
Össze néztünk és mindketten halkan felkuncogtunk.
-Ivett?
Szólít meg néhány perc csend után Tina.
-Hmm?
-Egyébként nem kéne szólnunk nekik,hogy négy perc és be csengetnek?
-De,de gyere szólunk is.
Indultam vissza a padhoz.Lassan leültem Elena mellé és megsimítottam a hátát,csak ezután szólaltam meg.
-Elena szívem pár perc és csengetnek,gyere menjünk már csak két órát kell ki bírnod.
-Rendben,jövök.
Mondta és már állt is fel.Tina egyből oda ugrott segíteni én pedig csak szépen lassan tipegtem mögöttük.Xavier rám kacsint amikor el haladok mellette,amit én csak szemforgatással díjazok.
-kifog esni.
Dörmögi az orra alatt,de én még pont meghallom.Egy halvány kis mosoly terült szét az arcomon de igyekeztem le szedni onnan.Te is tudod Ivett,nem szabad.Ráadásul itt van Elena is,látszólag nagyon jó a kapcsolatuk.Nem biztos,hogy tetszene neki az ötlet,hogy nekem tetszik a bátyja.A következő két órában és az azok közti szünetben Elena végig nagyon furcsán viselkedett,olyan volt mintha mondani akarna valamit de nem tette.Ezt be tudtuk annak,hogy a reggel történtek miatt ilyen.Vége van az utolsó óránk Tinával szinte teljesen egyszerre állunk fel amikor Elena hirtelen felpattan és elénk áll.A teremben már nincs bent senki csak mi hárman.
-Lányok én tudom,hogy nem rég lettünk barátok meg minden de szeretnélek megkérni titeket valamire.
Mondja bizonytalanul.Mi Tinával csak csendben figyelünk,ezzel jelezve,hogy mondja.
-Xavier és Jackson bulizni mennek ahová minden féleképpen el akarnak vinni.Legalábbis Xavier.Na mindegy a lényeg,hogy meg engedte,hogy titeket is el hivjalak,hogy ne legyek olyan egyedül.Szóval el jönnétek velem?Légyszike.
Na hát most itt ezen a ponton nem tudom,hogy sírjak vagy nevessek.Tinára néztem össze ráncolt homlokkal és felhúzott szemöldökkel,ezzel azt kérdezve,hogy így akarsz segíteni?Tina erre csak halványan rám mosolygott egy amolyan ez van fogadd el mosollyal.Élesen ki fújtam a levegőt,majd egy aprót bólintottam.Teljesen egyszerre fordultunk a lány felé és mondtuk,hogy "megyünk".Elena visítva ugrott a nyakunkba és húzott egy ölelésre mindkettőnket.Miért érzem úgy,hogy ezt is megfogom bánni?Mivel már vége volt az óráinknak a szokásos felállásban indultunk haza.
-El mégis hol lesz ez a buli és ki tartja?
Kérdezem fájdalmas grimasszal az arcomon.
-Nikolaj Volkovnál lesz elvileg.
-Nikolajnál?Miért?
Tina valószínű ezt nem hangosan akarta kimondani de velem ellentétben ez Elenának nem tűnt fel.
-Nem tudom,állítólag nagyon jó spanok Xavierrel aztán megbeszélték,hogy akkor legyen ott meg ilyen hülyeségek.Annyira nem is érdekel ez az egész meg eddig kedvem se volt menni de most már van,mert jöttök ti is és hát az csúcs szóval nagyon boldog vagyok.
Most mondjátok meg,ha ennyire örül ennek akkor,hogy ne menjek el?Búcsúzóul kaptunk még egy ölelést Tinával,majd szokásosan végig néztük,ahogy Elena alakja teljesen eltűnik.
-Most komolyan el fogunk menni ebbe a buliba?
-Igen el.
-jól van,én holnap két órát dolgozom oda jössz a kávézóhoz mire végzem?
-Ahha,de nem készülődünk inkább nálad?Kicsit fura a családom.
Ezen fel nevettem.
-De persze mehetünk hozzánk,ha neked úgy jobb.
Nem szégyellem,hogy így élek,mert én választottam.Ahogy Emma is választott egykor.Egy rövid búcsú után elindultam haza.Úgy döntöttem mégsem megyek ma már a könyvtárba,most fontosabb meg beszélnem Emmával ezt a bulis dolgot és amúgy is ki akarom beszélni magam.Sietősen szedtem a lábaim és nagyon reménykedtem,hogy Emma egyedül vár "otthon".A kis lépcsőházban kettesével szedtem a lépcsőfokokat.Gyorsan kapkodtam a levegőt miközben kivágtam a bejárati ajtót és Emma nevét kiabálva elterültem a kanapén.
-Jó ég!Natalya mi van veled?Meg örültél?
-Ha mégegyszer így hívsz kitépem az összes hajam.
-Ahh képzeld oda,hogy Ivettet mondtam aztán járjon a szád.Mi ez a nagy sikongatás?
-A lányok rá vettek,hogy holnap menjek el egy buliba.Amit teljesen véletlenül annak a fiúnak a barátja tart aki tetszik nekem.
-Komolyan?De hát ez jó,nem?
-Nem tudom Emma.Talán nem kéne mennem.Ahhj de igen meg ígértem.
Szenvedésem közepette a párnak közé nyomtam a fejem.
-Még szép,hogy mész és nagyon kicsíped magad.
Mondja miközben egy nagyot csap a hátsomra.
Június 3.
A pénteki nap csak úgy rohant.A lányok a suliban egész nap,mint szinte mindenki a buliról beszéltek.A munkában sem történt semmi különös,Diego elfogadta,hogy nem vagyok hajlandó Xavierről beszélni neki.A munkaidőm lejárta után ahogy kiléptem a kávézóból egyből észre vettem a közelbe várakozó Tinát.
-Na szia!
Lépkedtem oda hozzá.
-Szia.
Mondja mosolyogva majd megölel.Valamit nagyon nézhetett,mert addig nem vett észre amíg nem köszöntem neki.
-Indulhatunk?
-Igen!
-Felkészültél?Bulizni fogunk!
Mondtam saját magamon nevetve.
-Erre nem lehet felkészülni.
Poénkodott tovább a barátnőm.
Már majdnem öt óra volt mikor a kis rozoga panelházhoz értünk.Fent bemutattam a két lányt egymásnak,ami nagy örömömre jól sikerült.Na de ezután jött az érdekes rész.Tina teljesen bezsongva zenélt kapcsolt,szét túrta az amúgy is kupis szekrényem,Emmával karöltve dobáltak a szerintük bulis gönceimet az ágyra.Nem volt könnyű menet,mert egyik összeállítást sem akartam felvenni,mondván,hogy túl kihívó.Végül rám erőltettek egy fekete bőrszoknyát,egy fekete és piros csipkés ujjatlan felsővel,nagy karika fülbe valóval és fekete harisnyával.Természetesen először minden erőmmel ellenkeztem a magassarkú ellen,de az a gyönyörű fekete magassarkú amit Emma a kezembe nyomott egyenesen könyörgött azért,hogy fel vegyem.A hajamat Tina begöndörítette,a sminkem pedig az "extra"ruhának köszönhetően kifulladt egy túsvonalban és egy piros rúzsban.Tina egy egyszerű testre simuló bordó piros ruhát vett fel,egy térdig érő fekete magassarkú csizmával.Megkért,hogy vasaljam ki a haját amit én készségesen meg is csináltam.Az ő sminkje kicsit erősebb volt;füstös szemek,a ruhához illő bordó rúzzsal.A "bulis"szetteket végül egy kabát cserével zártuk.Én felkaptam Tina extrabagázs fekete bőrkabátját,ő pedig az én egyszerű hímzett vörös rózsákkal tarkított farmer dzsekim.Még volt egy kis időnk indulás előtt,ezért a konyhában beszélgettünk hármasban.
-Na és Tina mond csak te ismered ezt a bizonyos fiút akiért annyira oda van az én drága kis unoka húgom?
Tina már éppen válaszolt volna amikor "hála istennek" megcsörrent a telefonom.Ismeretlen szám volt de gondoltam,hogy Elena az ezért kihangosítva lettem a konyha pultra.Azért,hogy mind a hárman haljuk.
-haló?
Szólok bele.
-Nálad van Tina is?
Na ez nagyon nem Elena.De legalább Hill.
-Igen itt van.
Préselem ki magamból a szavakat miközben fel kapom a telefont és kikapcsolom a ki hangosítást.
-Akkor 20 perc és ott vagyunk kicsi lány.
Hallom a hangján,hogy mosolyog.
-Honnan tudod a számom?
Kérdezem olyan halkan,hogy Emma és Tina ne halja.
-Ugyan onnan ahonnan a neved is.A húgomtól.
-Csodás!Akkor 20 perc múlva.
Mondom ezt már hangosan és ki nyomom a telefont.Mind két lány nagy szemekkel néz rám magyarázatra várva.
-Bocsi azt hittem Elena fog hívni.
Mondom kínosan mosolyogva.
-De húsz perc múlva itt vannak értünk.
Váltok témát abban reménykedve,hogy többet nem feszegetjük.Meg néhány percig a konyhában beszélgetünk és vihorászunk majd ez folytatjuk tovább az ajtóban.Végül "könnyes" búcsút veszünk Emmától és elindulunk le a kis panel elé.A Hill család tagjai meg nem értek ide Tina viszont úgy néz rám,mint aki nem mer megszólalni.
-Kérdezd meg.
Mondom szem forgatva.
-Honnan tudja a számod?
Elcsuklik a hangja.Fél a válaszomtól?
-Azt mondja,hogy Elenától tudja de nem nagyon hiszem el.
Tina élesen fújja ki a levegőt és még a szemét is becsukja,mint akinek egy nagy kő esett le a szívéről.És szinte végszóra érkezik meg a fekete Audi a Hill hármassal.