Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

6 rész(Xavier)

Lassan sétálok a kis étterem felé a gondolataimba merülve.Ugyan már Ivett felejtsd el te is nagyon jól tudod,hogy ha akar is tőled valamit az semmi komoly.Nekem pedig nem kell semmilyen egyéjszakás kaland.Szedd már össze magad,erősebb vagy!-Ismételgettem magamban Tina szavait hátha az segít.Úgy érzem erről beszélni akarok most valakivel.A kis étteremben a már jól megszokott hangulat fogad ami egy kicsit jobb hangulatra derít,de még így is kedvetlenül köszönök vissza a munkatársaimnak.Diegonak fel is tűnik a búskomor hangulatom és szóvá is teszi.
-Fiú van a dologban?
Kérdezi.
-Ennyire látszik?
Kérdezem nevetve.
-Nem,csak már 15 éves korod óta ismerlek.
-igaz.
Ismerem be.Körülbelül ugyan ilyen hangulatban szolgáltam ki mindenkit,egy erőltetett mosollyal az arcomon.Jónéhány kivitt rendelés után még mindig ilyen búval baszottan indulok el Diegohoz egy pohár vízért.
-Egy pohár vizet légyszi.
Súgom oda.
-Tessék.
-Köszönöm.
-Kérdezhetek?
-Uhum.
-Az a fiú az aki tegnap itt volt?
Majdnem félre nyelek.
-Mégis honnan?
-Nézd kislány,tűz égett a szemedben amikor rá néztél és nem csak a dühtől.
-Hanem az undortól.
Mondom nevetve.
-Kislány nekem ne hazudj.
-Ne hívj már így!Jó ha 7 évvel idősebb vagy.
Forgatom a szemem.
-Ne terelj.
Szól rám.
-Igen ő az,de nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel én ismerem és tudom,hogy hogyan bánik a lányokkal és Jézus gyűlölnöm kéne de......de valahogy nem megy.
-Sajnálom Ivett de ez ilyen a veled egyidős fiúk sajnos ilyennek,viszont ha ez meg nyugtat ő sem nézett ridegen rád.
-Ahhhh miért jön mindenki ezzel?
Temettem az arcom a tenyerembe.
-Akkor ezek szerint igazam van.
Mondja büszkén Diego.
-Haha rohadt vicces.
Inkább ott hagyom Diegot és vissza állok dolgozni.A maradék idő hamar eltelik én pedig sietek haza,hogy elkészüljek a mozira.
-Megjöttem!
Kiáltom el magam a lakásba érve.
-Szia!
Jön a válasz.
-Hol vagy?
Újabb kiabálás.
-Konyha!
Elindulok a konyha felé ahol az egyedül sürgő-forgó Emmát találom.
-Elment a vendéged?
Kérdezem huncutul mosolyogva.
-El nem sokkal utánad.Jött érte az egyik Hill kölyök.
Csak bólintok.
-Figyelj Emma én szeretnék elmenni moziba pár barátnőmmel.
-Barátnők?
Fordul felém teljes testével Emma.
-És ráadásul több.
-Jézus igen.-nevettem
-Mehetsz persze,mehetsz.
-Köszi.
Mondom mosolyogva és már el is indultam a fürdő felé.Egy gyors zuhany,fog mosás,tus vonal,száj fény,szempilla spirál és indulok is a szobámba.Egy bordó felső,ugyan az a fekete farmer,egy kis parfüm,a farmer dzsekim és már indulok is.
-Elmentem!
Kiáltom el magam az ajtóban állva.
Le sietek a lépcsőn,kirontok az ajtón és szinte futó lépésben indulok el a park felé.Viszonylag gyorsan,de még így is késve érek oda.
-Bocsi lányok,siettem ahogy tudtam.
-Semmi gond nekünk sem lenne elég egy óra elkészülni,nem hogy még haza is sétálni.
Mondja nyugtatásképp Tina.Mind ketten megölelnek,majd elindulunk a mozi felé.A lányok társaságában sokkal jobb a hangulatom,élvezem a filmet és előtte és utána is beszélgetünk egy jót.Éppen a mozi előtt várjuk Elena fuvarját és nevetgélünk amikor is be gurul egy fekete Mercedes elénk.
-Hupsz!Azt hiszem ez az én fuvarom lesz,bocsi lányok.
Mondja Tina miközben le sem veszi a szemét az autóról.
-Semmi baj menj csak én majd megvárom itt Elenával.
-Biztos?
Néz végre rám.Aggódik.Én csak bólintok,ő perig érti és egy ölelés után beül az autóba.
-Minden rendben?
Kérdezem Elenát aki egy ideje csendben van.
-Persze,csak kicsit fura,hogy hirtelen vannak barátaim.
Mondja a nevetve.Megfogom a kezét és úgy mondom.
-Nekem is.
Mosolygok.
Pár perc múlva meg is jön Elena fuvarja.A kocsiból meglepetésemre Jackson száll ki.
-Hát te ?Nem úgy volt,hogy Xavier jön?
Úgy látszik Elena sem rá számított.
-Dolga akadt.
Mondja tömören majd élem lép.
-Nos bátor kisasszony bátorkodom megkérdezni a nevét,mert a többszöri alkalommal megtörtént találkozóink során még nem sikerült meg tudnom.
-Ivett vagyok.Viszont én az úr nevét tudom,úgyhogy nem szükséges bemutatkoznia.
Mondom kifejezéstelen arccal és karba tett kézzel.
-Vezeték nevet nem kapok?
Kérdezi mosolyogva.
-Nem!
Mondom ki egyszerűen.
-Kedvellek.
-Hasonlóképp.
Egymásra mosolyogunk majd búcsúzásképpen int egyet és vissza ül az autóba.Megölelem jó szorosan a barátnőmet,így búcsúzom tőle.
-Vigyázz magadra jó?Holnap találkozunk.
-Rendben,de ne vigyünk haza?Késő van.
-Nem kell,meg leszek de azért köszönöm.
Mondom mosolyogva majd egy újabb ölelés után tényleg elindulok haza.Lassan sétálok,ráérősen nézelődők,élvezem a meleg levegőt,a város fényeit,mindent.Teljesen kiürítem a fejem és elhatározom,hogy kegyetlenül ki fogom használni,hogy Emma jelenleg ennyire törődik velem.De most abban a körülbelül 45-50 percben nem fogok gondolni se Xavierre,se az új barátnőimre,se az új munkámra,se azokra a kesze-kusza érzésekre amik jelenleg bennem tombolnak.Egy kellemes és hosszú séta után,ami be vallom hosszabb lett,mint azt eredetileg terveztem,mert azután,hogy ide értem még 20 percig a panellakások között mászkálva azt próbáltam kitalálni,hogy mégis hogyan meséljem el ezt az egészet Emmának.Végül arra jutottam,hogy mondom ami jön és úgy lesz a legjobb.Az ujjaimat tördelve léptem be a lakásba és indultam el Emma szobája felé.
-Szia!
Köszönök halkan az ajtóban állva.
-Szia baj van?
Kérdezi álmosan Emma.
-Uhum.
Mondom már szinte sírva és ez most a legőszintébb érzelem ami bennem van.Emma szeméből azonnal eltűnik mindenféle álom és felpattan hozzám.
-Hé!Mi baj?Gyere ülj le.
Lassan leültet az ágya szélére,én pedig pityeregve bújok az ölelésében.
-Kicsim kérlek mond el mi a baj.
Kérlek aggodalommal teli hangon.
-Én....én azt hiszem tetszik nekem valaki.
Nyögöm ki nehezen,a könnyeimmel küszködve.
-Ohh kicsikém hát ez a baj?
Mondja miközben bele puszil a hajamba.
-Uhum.
Dünnyögőm az orrom alatt.
-És mond csak azért sírsz,mert te nem tetszel neki?
-A többiek szerint tetszem neki,de én ismerem azt a fiút és és tudom,hogy neki a lányok csak addig jók amíg ágyba nem viszi őket.
-Szívem te egy nagyon okos lány vagy.Sok ilyen fiú van és lesz még az életedben.Csak rajtad múlik mit teszel velük.Ha rám hallgatsz még nem engeded el teljesen ezt a dolgot,hiszen éppen előtted játszódott le két nagyon jó példa;Anyád és apád,Iván és Én.
-De ti Ivánnal nem maradtatok együtt.
-Az más miatt történt kedvesem.Iván képes volt megmaradni mellettem,de az életét nem tudta elengedni,ahogy apád sem csak amíg anyukád el tudta ezt fogadni,én nem.Nekem bőven elég volt ebben felnőni,nem akartam ebben is meghalni.
-Megtudlak érteni.Akkor azt mondod,hogy adjak egy esélyt ennek a bunkó seggfejnek és varjam meg,hogy mi lesz a vége mégha bele szakad a szívem akkor is?
-Igen ezt,mert ha nem próbálod meg akkor soha sem tudod meg.
-Uhhh ez de bölcs volt.
Mondom már nevetve.
-Ohh el sem tudod képzelni milyen régóta készülök erre a beszélgetésre.
Mondja nevetve.
-Akkor a nagy semmiért járkáltam a panelek között 20 teljes percig?
Hangosan felnevet.
-Igen,hiába.
Mindezt úgy,hogy még mindig ölel.