Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

25 rész (hogyan tovább?)

Apám távozása és egy csodálatos éjjel után Xavierel úgy döntöttem,hogy ezentúl úgy fogom élni az életemet ahogy azt érdemlem.Jól voltam,hosszú ideje jól vagyok.Tiszta és semleges.Semmi okom az önostorozásra.Van egy csodálatos barátom és egy igazán gyönyörű családom is.Jól tanulok van jövőm és munkám,tehát tényleg nincs okom arra,hogy úgy érezzem nincs miért élnem.Mert igen is van!Itt vannak ezek a csodálatos emberek körülöttem és sok minden más amire a legtöbb ember vágyik.Hetek teltek el,mire apám újra felbukkant.Minden erejével azon van,hogy újra az életem része legyen.Én pedig kezdek megengedni.Nem mindig azt tette ami a helyes de elsőre mindenki megbocsát,igaz?Hát így én is megteszem.Viszont amit Iván csinál azt már nem tudom elnézni.Érezhetően távol tartja tőlünk Tinát és az apámról sem beszélt.Úgy tűnik az egész "királynőm" szöveg színjáték volt.Biztos vagyok benne,hogy mindent csak azért csinált,hogy apám kedvében járjon.Beszélnem kéne vele tudom,de undorodom az egésztől.Ha akar úgy is meg keres ahogy az elmúlt években tette.

Rengeteg idő telt el.Legalább is én annak éreztem azt amíg elértük a decembert.Ma van a téli szünet előtti utolsó napja.Pár perce értünk be a suliba,viszont egy ideje már szokásunkká vált,hogy a suli aulájában megiszunk egy olcsó kávét és csak utána megyünk órára.
-Lányok hány órátok lesz?
-hat.
Kórusban szóltak.
-Nekem is annyi lesz,akkor a parkolóban találkozunk.
Hiába telt el ennyi idő még mindig húzom a szám ennél a mondatnál.Nem tudom megszokni,hogy ők furikáznak.
-Ivett el ne kezd.
Szegény Jacki el tanulta tőlem a szemforgatást.
El-el csak össze mosolyogtunk.
-Meg se szólaltam.
Emelem a kezem védekezésbe.
-Ne is!
Egy gyors puszi Elena arcára és már itt sincs.
-Mivel kezdünk?
Kérdezem miközben kidobom a kis poharat.
-Kémia.
-Csúcs,tanultunk?
Általában úgy zajlik a tanulásunk,hogy amíg én főzök addig Elena,Jacki,Xavier és az ikrek a konyha pultnál ülnek.És igen együtt tanulunk.Elena nekem hangosan olvassa az anyagot aztán amennyit sikerül annyit fel fogok.Ha valakinek pedig segítségre van szüksége akkor próbáljuk együtt megoldani.Mondjuk legutóbb eléggé meggyűlt a problémánk az alsós matekkel,mármint nekem és Elenának.Xavier persze kiröhögött minket és pár perc alatt el magyarázta az ikreknek,hogy mit kell csinálniuk.Ezek után szerintem nem is kell említenem,hogy szex közben rohadtul alsós matekot tanultam.Nos igen,az egyetemista pasim szeretné,hogy én is eljussak az egyetemre.Én is szeretném de nem látok rá sok reményt.
-Egyébként igen tanultunk rá.
-Akkor jó.
-És mesélj mi a helyzet?
-Mivel kapcsolatban?
Somolygok a barátnőmre.
-Úgy mindennel?Neked is feltűnt,hogy Tina hetek óta felénk se nézett.
Vádló hangnem.
-Szerintem ez nem Tina sara.Valószínű Iván nem engedi a közelünkbe.
-Úgy gondolod?
-Ismerem Ivánt El,ő ilyen.Ha valami az övé az az övé.
-De akkor mit csináljunk?
-Semmit!Én legalább is nem akarok ebbe beleszólni.Semmi kedvem Ivánhoz,gyűlölöm és undorodom tőle.
Elena arcára halvány mosoly szökkent amit próbált palástolni nem sok sikerrel.
-Min mosolyogsz?
Előre félek ettől a választól.
-Valami hasonlót mondtál akkor is amikor Xavierrel kellett vitáznod az én ügyemben.
Igaza van.Az én kis vörösömnek igaza van.Xaviert is gyűlöltem mégis szóba álltam vele,sőt vitáztam vele a barátnőm miatt.És azt se felejtsük el,hogyha anno Tina nem erősködik velem akkor most nem lennénk együtt Xavierrel.Talán Ivánnak is van egy jó magyarázata számomra.
-A hallgatásod úgy veszem,hogy igazam van.
-Igazad van Elena.
Sóhajtok.
-Suli után felhívom apát és elmegyek Ivánhoz.Jössz velem?
-Még szép,hogy megyek.
Ugrándozik a barátnőm.
Hála a magasságosnak,a tanárok ma viszonylag lazára vették a formát.Órák után rutinosan indultunk el a parkoló felé.Ahogy a folyosón sétáltunk eszembe jutott néhány emlék.Amikor Elena szokványosan lefordult tőlünk Tina pedig elkezdett nekem az érzelmekről papolni.Minden egyes hétköznap ezt a kis játékot csináltuk végig.Mostanra pedig már én is a parkoló felé tartok Tinát pedig a legjobb esetben is egy hónapban kétszer látjuk.Nagyon fájt ez a tudat.Hirtelen szíven ütött.Ahogy látom Elena is így van ezzel.
-Kérlek mond,hogy nem csak nekem hiányzik ennyire.
Szenvedek.
-Haló!Ő oldotta meg minden problémánkat és olyan érzelmes beszélgetéseink voltak,hogy az már-már filmbe illő.Annyira hiányzik,hogy már fáj.
-Teljes mértékben egyetértek.Ő volt az első akinek beszéltem arról,hogy tetszik nekem a bátyád.
-Muszáj elmennünk hozzájuk.Jé!Milyen furán hangzik "hozzájuk"
-A legjobb barátnőnk egy menyasszony,ez rémesen hangzik.
Hangosan nevetve ültünk be a kocsiba.
-Mi ilyen vicces lányok?
-Semmi!
Kórusban újra.
Jackson csak kuncog.
-Oké-oké.
A haza félúton a gerlepár megbeszélte,hogy a mai délutánt külön töltik szegények:(.Én pedig írtam Xaviernek,hogy valószínű még nem leszek otthon mikor haza ér.

-Menj fel,én addig elintézem és utánad megyek.
Szólok oda Elenának amikor már a házban vagyunk.
-Rendben várlak.
Rá mosolyogtam és már indultam is a szobámhoz.
-Mi ez a nagy titok?
Hallom még ahogy Jackson kíváncsiskodik.
-Emma!
Kiáltom el magam.
-Itt vagyok!
Jön a válasz.
-Tudunk beszélni?
Atya ég ilyen komoly hangon is rég szólaltam meg.
-Persze!
Néz rám értetlenül.
-Gyere a szobába.
Emma csak hangtalanul követ.
Amikor már a szobában vagyunk elé állok és fel készülök a legrosszabbra.
-Szóval?
Sürget.
-Fel akarom hívni apámat.
Emma teste meg feszül és látom rajta az értetlenséget.
-Minek?
-Hogy elkérjem Iván jelenlegi címet.
Nem tetszik neki ez egyértelmű.
-Minek?
Na ez a válasz még jobban kihúzza nála a gyufát.
Becsukom a szemem és veszek egy mély levegőt mielőtt válaszolok.Újra Emma szemébe nézek és előre sajnálom szegény Dávidot aki ez után hallgatni fogja a kirohanását.
-Nem tudom,hogy ő tartja-e tőlünk távol Tinát vagy Tina nem akar látni minket de bőven eléggé felidegesítettem magam ahhoz,hogy képes legyek beszélni azzal az alakkal.
Te jó isten ennyi érzelmet egy mondatban!
-Rendben hívd apádat,tudod a számát!
És ennyi ezzel otthagyott.
-Oké...
Suttogom magam elé.
Elő veszem a telefonom és kikeresem a számát.Nagyokat sóhajtok mielőtt el indítom a hívást.
-Natalya?
Szól bele egyből.
-Ivett!
Javítom ki automatikusan.
-Persze,bocsánat Ivett.Mit szeretnél kislányom?
-Nézd apa nem akarok kertelni.Iván címet szeretném elkérni tőled.
-Mondjam vagy írjam le üzenetben?
Ohhh!Azt hittem megfog sértődni,hogy csak ezért hívom.
-Üzentben jobb lenne.
-Rendben,és hogy vagy?
-Jól,ma kaptam meg a téli szünetem na és te?
Udvariasság vagy mi.
-Jól köszönöm.Mi a terved a teli szünetre?
-Sütés,főzés karácsonyozás.
De kínos.
-Ohh értem ez jól hangzik.
Te egyedül leszel igaz?
-Na és neked mi a terv?
-Őm még nem tudom.
Tehát igen.
Az a rohadt jó szívem!
-Ha szeretnél akkor ide jöhetnél.
-Tényleg?Mármint nem akarok zavarni.
Hát hogyne.
-Komolyan mondtam apa.Gondold meg!
-Megfogom.
-Szia!
-Szia kicsim!
Pár perccel később érkezett is a cím.
Szinte futó lépésben lépcsőztem fel az emeletre.Viszont tanulva abból,ahogy eddig szinte mindig rá nyitottam a gerle párra most kivételes kopogtam.És milyen jól tettem mivel Jackson válaszolt,hogy mehetek.
-Sziasztok!Elena meg van a cím akkor jössz?
Elena már pattant is fel.
-Persze mehetünk!

Már a kocsiban ültünk egy ideje amikor Elena újra megszólalt.
-Mit akarunk mondani?
Mosolyogva fordultam felé,mert tudtam,hogy érteni fogja miért mondom.
-Azt ami jön.
Elena elnevette magát.
Ohhh Xavier teljesen bele ittad magad az emlékeimbe.
Amikor megérkeztünk a gyönyörű-inkább palota,mint sem ház-elé gyomorgörcs fogott el.
Elenával lassan sétáltunk az ajtóig és csöngetünk be.Iván nyitott ajtót.Először meglepődött de végül minden szó nélkül elállt az útból és be csukta utánunk az ajtót.Tina is hamar megjelent.Eléggé megdöbbent a hirtelen látogatásunkon.Tudom azt terveztem,hogy Ivánnal beszélek de nem megy.Túlságosan haragszom rá,hogy most beszéljek vele.Így tehát Tina felé fordultam aki még mindig értetlenül állt előttem.Pár centi volt csupán köztünk és egymás szemébe néztünk.
-Legyél őszinte kérlek!
-Rendben.
Még mindig nem érti,hogy miért vagyunk itt.
-Tina te nem akarsz látni minket vagy ő-bökök a fejemmel Iván felé-nem akarja,hogy találkozz velünk?
Ennyi undort és dühöt egyszerre regény használtam.
-Micsoda?
Nem tudom most a mondat melyik része idegesítette fel?
-Nézd!Meg értjük menyasszony vagy,új életed van és valószínű sok dolgod is de a legjobb esetben is egy hónapban kétszer látunk.
Szólt közben Elena.
-Mi csak azt szeretnénk,hogy adj erre magyarázatot semmi mást.Őszinte választ kérünk.
Hogy tud ez a nő mindig ilyen nyugodt maradni?
-Szóval te nem akarsz vagy ő nem enged?
Sürgettem a dolgokat.
Tina nem válaszol.Lehajtja a fejét,nem néz a szemembe.Percekig állok előtte és könnyes szemekkel várom,hogy mondjon valamit.Bármit csak mondja.Szólaljon meg.Mondja,hogy Iván nem engedni könyörgöm.Azt hiszem ez volt az a pillanat amikor először felmerült bennem az a hülye gondolat,hogy magamon kívül senkire sem szabad gondolnom.És ez később a vesztemet okozta.
-Rendben van,ezt úgy veszem,hogy nem akarsz látni minket.Boldog karácsonyt!
És ezzel Elenát magammal húzva távoztam a házból.
Elena csak döbbenten nézett maga elé amíg én próbáltam vissza tartani a könnyeimet,hogy lássam az utat.
-Én...ő.....ez...Ezt nem hiszem el.
Suttogja Elena.
-Azt hittem fontosak vagyunk neki.
Nyögöm ki.
-Én is de úgy tűnik nagyot tévedtünk.
Ezután a "csodás" beszélgetés után Xavier karjaiban sírva talált rám a reggel.Boldog karácsonyt?