Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

5 rész (mozi?)

-Szia!
Kiáltottam el magam a házba érve.
-Szia!
Lép elő mosolyogva Emma.
-Mi ez a nagy mosoly?
Kérdezem én is somolyogva.
-Ma este későn érek haza,mert...
-Mert?
-Randim lesz.
Tini lányok módjára kezdünk el sikongatni és egymás nyakába ugorva örvendeztünk.
-Alig várom,hogy megismerjem ezt a bizonyos Dávidot.
-Megfogod ígérem.
-Rendben van,de én most megyek fürdeni aztán alszom,holnap suli.-Nevetek.
-Rendben,rendben
-Jó ejt!
-Neked is!
Ezután a kellemes beszélgetés után vettem egy gyors zuhanyt majd le is feküdtem.

Június 1
Csodás szerda reggel.A mai napom könnyű lesz;6 óra suli,két óra munka és még a könyvtárba is van időm elmenni.Szokásomhoz híven össze szedem magam,fel kapok egy egyszerű fekete farmert egy fehér Nirvánás pólóval párosítva.Kint a konyhában fel pattanok a konyha pultra amíg készül a kávém.Nyílik Emma szobájának ajtaja és egy husisabb harmincas éveiben járó fekete hajú férfi lép ki rajta.Először zavartan néz a szemembe-amin én jót vidulok-majd megszólal
-Szia!öm biztos te vagy Ivett
-Igen,én.
Mondom mosolyogva.
-Te pedig biztos Dávid
Teszem hozzá.
-Igen,én.
Ismétel engem mosolyogva.
-Örülök,hogy végre találkozunk,sokat hallottam már rólad.
Beszélek még mindig a pulton üldögélve közben a kávém is kész.
-Kérsz?
Mutatom fel a bögrét.
-Igen,elfogadom.Egyébként én is sokat hallottam már rólad és hasonló képpen örülök a találkozásnak.
Cseveg miközben közelebb sétál hozzám,én pedig kávét töltök neki.
-Hát csevegnék még szívesen de attól tartok el fogok késni.
Mondom és felhörpintem a saját kávémat.
-Persze menj csak.
Mondja.
-Örültem Dávid,még találkozunk.
Mondom és már lépek is ki az ajtón.Annyira élvezem mikor az emberek zavarban vannak körülöttem.Hosszasan szedem egymás után a lépcsőket,kénytelen vagyok mivel lift nincs.Mire végzek a lépcsőfokokkal,szinte teljesen kifáradok.Elindulok az ajtó felé,de mielőtt a kilincshez nyúlhatnék az kinyílik.Kihagyott egy ütemet a szívem amikor felnéztem a kinyitójára.Xavier Hill teljes valójában.Egy ideig csak néztük egymás arcát majd hirtelen,mint akit ágyúból lőttek ki kaptam észhez és kerültem ki őt.A fülemben hallottam ahogy dobog a szívem és hangosan vettem a levegőt,miközben igyekeztem egyre távolabb kerülni tőle.Hírtelen megtorpantam és vissza néztem.Még mindig ugyan úgy állt egyik kezével tartotta az ajtót és közben engem nézett résnyire elnyílt szájjal és nagyra nyílt szemekkel.Újabb másodpercekig néztük egymást szótlanul,viszont most is én szakítottam meg a szemkontaktust azzal,hogy oldalra néztem.Ő mintha vissza akarná hozni magát a valóságba megrázza a fejét és bemegy,én pedig teljesen megsemmisülve kisze-kusza gondolatokkal indulok el újra az iskola felé.

Az osztályterembe beérve még mindig megsemmisülten indulok el a helyem felé,de a mai reggel más,mint a többi.Először is azért,mert Tina az én padomnál ül,várva hogy helyet foglaljak mellette és mind ketten őrültek módjára integetve várnak rám.Másrészt pedig azért,mert megismertem Dávidot és együtt kávéztunk,Xavierről nem is beszélve,aki ha jobban bele gondolok Dávidot kereste hiszen ő amolyan sofőr náluk vagy mi.Egy mosolyt erőltetve indulok el a lányok felé integetve.Nem kell mondanom,hogy most is kaptam pár érdekes pillantást.Nagy mosollyal huppanok le Tina mellé és csatlakozom be én is a beszélgetésbe.
-Sziasztok!Mi a helyzet?
-Hát eddig az volt a téma,hogy nekem nem tetszik senki amin Elena szabályosan kiakadt.
Mondta a fejét fogva Tina.
-Uhhh
Ennyit tudtam kinyögni.
-De...de most mond már el,hogy lehet,hogy valakinek nem tetszik senki egy ilyen nagy iskolában?
-Hát ha nagyon őszinte akarok lenni akkor éppenséggel nekem sem tetszik innen senki.(vagy mégis?)
Adtam igazat Tinának.
-Borzalmasak vagytok.
Mondja duzzogva Elena.
-Miért neked tetszik valaki?
Csipkelődőm,Elena arca teljesen elpirult és a fejét rázta.
-Na látod te nem mondod el nekünk meg nem tetszik senki ez ennyi.
Zárom le a témát.
A két lány csak egyet értően bólogat.
Az óráink viszonylag gyorsan telnek,az ebéd szünetben pedig ugyanúgy,mint tegnap csak ülünk és beszélgetünk.
-Egyébként mit csináltok délután?
Dob be egy új témát Elena.
A tegnapi dolgot direkt nem hoztam fel nem akartam,hogy rosszul érezze magát.Nem az ő hibája volt.
-Én szerintem semmit,mert...
Kezd bele Tina,de nagyra nyílt szemekkel hirtelen elhallgat.Gyorsan én is oda nézek ahova ő,hogy lássam miért hagyta abba,de amiatt amit látok egy cifra káromkodás hagyja el a számat.Xavier Hill a kis bandája nélkül tart felénk egy tálcával a kezében.Csendben egy szó nélkül várjuk mindhárman,hogy mosolyogva helyett foglal MELLETTEM,mivel Tina és Elena egymás mellet én pedig velük szemben ülök.Én rá sem akarok nézni a fiúra,Tina egyenesen kerüli a fiú minden pillantását,Elena pedig csak értetlenül néz rá.Végül Elena legyint egyet ilyen le se szarom stílusba és vissza fordul Tinához,hogy folytassa.
-Szóval semmit,mert?
-Mert tanulnom nem lesz mit és kivételesen anyámék sem találtak ki semmilyen családi programot.
Folytatja úgy Tina mintha semmi sem történt volna.
-Értem.És te Ív dolgozol?
Néz rám a lány.
-Igen,de csak két órát utána szabad vagyok.
Mondom mosolyogva.Nincs miért titkolnom,hogy dolgozom a lányok tudják Xavier pedig tegnap látta.Sajnos.
-Csodás akkor nincs kedvetek el menni moziba?
Kérdezi lelkesen Elena.
-De!
Mondjuk szinte teljesen egyszerre Tinával.
-De akkor csináljuk úgyhogy Ivettnek legyen ideje haza menni is.
Mondja Tina
-Oké akkor hatkor?
Kérdez Elena
-Igen úgy jó lesz és hol találkozunk?
-A könyvtár előtti parkban?
Dobja be az ötletet Tina
-Nekem jó.
-Nekem is.
-Csucs akkor ott.
-Én is mehetek?
Szól közbe Xavier elvékonyított hangon.
Én csak egy szemforgatással díjazom ezt a kis produkciót Tina pedig a kezét a szája elé téve próbálja vissza tartani a röhögést.Szegény Elenának pedig kezd olyan színű lenni az arca,mint a haja.
-Biztos,hogy nem.
Mondja ki végül Elena.
-De kár.
Mondja Xavier megjátszott szomorúsággal a húgának utána pedig felém fordulva szólal meg újra.
-Te pedig cicuska ne forgasd a szemed,mert kiesik.
Őt utánozva felé fordulok a széken és a szemébe nézek először mióta leült hozzánk.
-Ezt most te sem gondoltad komolyan.
Állom a tekintettét amivel végigméri az egész testemet.
-Ohh dehogy is nem.
Mondja miközben a cicimet nézi.Kettőt csettintek az arca előtt mielőtt újra megszólalók.
-Szemem itt van fent bunkokám.Egyébként van akinél beválik ez a duma?
Kérdezem egy lesajnáló tekintet kíséretében.Végre újra a szemembe néz.
-Csak szinte az egész sulinál.
Mondja miközben egy nagy vigyor terül szét az arcán;erre a reakcióm csak egy gúnyos mosoly volt,majd vissza fordultam a lányokhoz.
-És egyébként mit nézünk?
Csevegem tovább.
-Uhhh Avatár a víz útja?
Zsong be teljesen Tina.
-De az három órás 8-kor lesz vége.
Mondja Elena elszontyolodva.
-Nem baj menj nyugodtan,majd érted megyek.
Egy értelmes mondat Xavier Hill-től mi a fene?
-Tényleg?
-Uhum
-Köszönöm!
-Ugyan.
Wow csak nem?Érzelmek?Rá néztem Tinára aki ugyanúgy küszködött a nevetéssel,mint én.Az ebédszünet után Xavier eltűnt hála istennek-nem mintha olyan nagy hívő lennék-.Még egy óra végig szenvedése után indultunk el együtt,én dolgozni a lányok pedig haza.Ahogy tegnap úgy ma is a folyosókon együtt sétáltunk végig majd a parkolónál Elena levált tőlünk.
-Iv
-hm?
-Neked tetszik!
Grimaszba torzult arccal fordultam a barátnőm felé.
-Kicsit.
Vallom be.Igen bevallom Xavier Hill tetszik nekem.Sajnos.
-De kinek nem?
Kérdezem röhögve a sírás határán.Szégyellem magam!Tina megfogja a kezem és meg állít a járda közepén.
-Hé!Nézz rám!Nincs ezzel semmi baj oké?Egy igazán szexi pasiról beszélünk aki ráadásul idősebb nálunk.Persze,hogy tetszik neked.Ezért ne szégyelld magad.
Könnyezve borultam a barátnőm karjaiba.
-Olyan hülye vagyok Tina.Miért pont olyannak kell tetszenie akiről tisztán tudom,hogy csak egy lennék a sok közül.És mégis,hogy a fenében tudom egyszerre gyűlölni és kedvelni?Hmm?Most mond meg.
Szipogtam.
-Figyelj Ivett!Mondom,hogy nincs ezzel semmi baj és valószínű igazad van de nem hagyhatod,hogy ez az érzés elnyomjon oké?Erős vagy,erősebb vagy!
-Igazad van.Köszönöm!
Mondom miközben újra megölelem.