Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

13 rész (kevés az idő)

Kezei szorításában néha úgy érzem nincs lehetetlen
De most,hogy távol vagyok tőle úgy érzem semmi sem lehetséges
Félek oda adni neki szívemet
Hiszen már jó pár szívet össze tört
Félek neki kezet nyújtani,mégis meg akarom tenni.
Meg akarom tenni,mert kedvelem
Kedvelem őt,mert más,vagy csak talán én látok mást,mint a többi ember.

Nem tudom hol halottam vagy olvastam ezt a kis idézetet de egészen jól le írja a jelenlegi helyzetemet.Amikor beérek a lakásba nemvárt meglepetés fogad.Emma és Dávid a nappaliban nevetgélnek.Amint észre vesznek megfagy a hangulat.Lassan becsukom magam mögött az ajtót.Valószínű nem festek valami jól,mert mind ketten elég furán néznek rám.Mondjuk nem csodálom az arcom piros és szaporán veszem a levegőt.Szinte futottam hazáig.
-Sziasztok!
Basszus még mindig remeg a hangom.
-Szia!
-Szia kicsim!
Köszönnek vissza.
-Befoglalom a fürdőt ha nem baj.
Oké jobb lesz ha nem erőltettem ezt a beszéd dolgot.
-Menj csak nyugodtan szívem.
Mosolyt erőltetek magamra majd gyorsan be szaladok a szobámba váltás ruháért,onnan pedig a fürdőbe.
Tele engedem a kádat közben levetkőzöm.A telefonomat a mosógép tetejére teszem.Kilenc üzenetem jött.Mind Tinától.
-Mi történt?
-Ivett?
-Minden rendben?
És ehhez hasonlok.Képernyővel lefelé rakom le a telefont,hogy ne is lássam mit ír.Bele fekszem a kádba.A víz forró mégis jól esik.Felhabosítom a vizet utána pedig csak meredek magam elé.A térdemet fel húzom és átölelem.Adnom kéne neki egy esélyt?Tina azt mondja ne.Emma azt mondja igen.Ő azt kéri bízzak benne.Nem tudom.Nem lehet.Nem szabad.Nem ugyan azon a szinte vagyunk.Én érzelmileg érdemlek jobb embert,ő pedig anyagi háttérrel kapcsolatosan érdemel jobb embert.Butaságokat beszélek hiszen én valószínűleg gazdagabb vagyok,mint az ő apja valaha is lesz.Csak lemondtam róla.Azt mondtam,hogy nekem nem kell az a piszkos pénz.És ezt a mai napig így gondolom.Mekkora őrültségeket gondolok itt,hiszen ő nem is akar tőlem semmit.Nincs miért ilyesmin törjem a fejem.Max meg dugni  akarhat.Azt meg nem engedem.Nem fogom neki engedni és kész.Kizárom őt az életemből.Ami nagyon nehéz lesz tekintve,hogy pár nap és együtt fogunk élni.

Kopognak a fürdőszoba ajtón.Megugrok a nem várt hang miatt.A vizem tűzforróból langyos lett.Milyen rég lehetek bent?
-Kicsim jól vagy?
-Nem!
-Bemehetek?
-Kérlek ne!
Ne sírj Ivett.Te ennél erősebb vagy!Annak ellenére amit mondtam a kilincs lenyomódik és Emma lépbe a fürdőbe.Becsukja az ajtót és le térdel a kád mellé.
-Mi a baj szívem?
-Nem akarok róla beszélni.
-Ivett kérlek ne csináld ezt így csak a legrosszabbra tudok gondolni.
Eddig bírtam,egy könnycsepp folyik végig az arcomon.
-Meg akart csókolni.
Már megint fél igazság.
-Ohh kicsim.
-De én nem engedtem.
-Figyelj szívem ha nem állsz készen és ő ezt nem érti meg akkor......
-Nem ez a baj Emma.Én én Jézus annyira szánalmas ez az egész.
Mondom miközben még egy könnycsepp ki szökik a szememből.Emma nem törődve azzal,hogy tiszta víz vagyok szorosan megölel.
-Menj Emma érezd jól magad,én úgyis mindjárt megyek enni a lányokkal.
-Nem drágám te mindennél fontosabb vagy.
-Jól vagyok.Azzal teszel boldoggá ha most visszamész és szerelmes leszel.
Mosolygok rá.
-Biztos nem tudok valahogy segíteni?
-Ha ide adod a telefonom az nagy segítség lenne.
-Máris.
Mondja vidáman és felpattan.A kezembe adja a készüléket és távozik a fürdőből.Remek ezek szerint csak egy órát ültem a vízben.Hívom Tinát,aki időközben 30 üzenetet írt és kétszer hívott.
-Na végre.Rohadtul megijesztettél!
-Ne haragudjatok de kicsit késni fogok még csak most fürdők.
-Semmi baj.....de mi történt mi a baj?
-Semmi csak szólni akartam,hogy kések de már megyek is készülődni szia!
Gyorsan le fürödtem a már csak langyos vizembe és felkaptam magamra azt a ruhát amit behoztam magammal.Egy egyszerű fehér testhez simuló ruháról van szó az egyik conversemmel párosítva.Vissza festettem azt a kevés szempilla spirált és már indultam volna is de eszembe jutott a nappaliban ücsörgő pár akiknek valószínű el rontottam a randiját.Úgy hogy a leghamisabb mosolyomat magamra kapva szaladtam be a napaliba.
-Em én indulok oké?
Mind ketten mosolyognak oké ezek szerint ér valamit a kamu mosolyom.A biztonság kedvéért még mind kettőjüket megpusziltam és utána rohantam ki a lakásból.Remélhetőleg így már hihető a felhőtlen boldogságom.Őszintén szólva kicsit már jobb is a kedvem.Nem történt olyan nagy dolog csak a szokásos szexista megjegyzések és a reménytelen próbálkozások egyike.Csak sokkal közelebbről.Nagy levegő és elindulok a könyvtár felé.Milyen ironikus,megint én kések.Na mindegy ezzel együtt kell szeretni engem.