Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

40 rész

-A bátyád ötlete volt?
-Anya.....
-Csak válaszolj.
-Igen.
-Csodálatos.
-Anya kérlek ne haragudj rá,csak szerette volna ha ismerem az apánkat.
-Nekem azzal van a bajom,hogy a hátam mögött csináljátok ezt Nadia.Otthon van a bátyád?
-Szerintem nincs.
-De nagyon örülök most majd haza jön.
Amikor haza értünk megkértem Nadia-t,hogy hívja fel a bátyját,hogy jöjjön haza.Pár perccel később a fiam is otthon volt.
-Anya!
-Szia kisfiam!
Elég volt csak a húgára néznie,hogy tudja mi a baj.
-Anya én meg tudom.....
Nem engedtem,hogy végig mondja.
-Ne!Nem érdekel semmilyen magyarázat.Üljetek le!
A kanapé felé mutatok.
Mindketten fürgén ülnek le a kanapéra.Én megállok előttük össze font karokkal és bele kezdek.
-Nem akarok kiabálni,se veszekedni.Nincs büntetés se semmi.Csak el akarom mondani,hogy mi az ami bánt.Én soha nem tiltottam meg nektek,hogy találkozzatok apátokkal.Ő döntött úgy anno,hogy nem látogat titeket.Mégis úgy szervezkedtek a hátam mögött mintha valami be fásult banya lennék aki jelenetet rendezne emiatt.És ez fáj,nagyon fáj.Egy szavatokba került volna,hogy felhívjam és meg mondjam neki,hogy tolja ide a képét,mert a gyerekei látni akarják.De nem,ti inkább hátat fordítotok nekem és titkolóztok előttem,mert nektek így kényelmesebb.Nagyon ajánlom,hogy gondolkozzatok el ezen.Nemsokára megint elkell mennem egy pár napra megint te vigyázol a húgodra.
A könnyeimmel küszködve hagyom őket a nappaliban.Sírva zárkózom be a szobámba és csúszok le a padlóra.Ezzel jár ha valakinek gyerekei vannak.A saját érzései háttérbe szorulnak,mert a gyerekei fontosabbak.És ez pontosan így van jól.Másnap reggel mindent ugyan úgy csináltam ahogy eddig.Mire a gyerekek felkeltek kész volt a reggeli is.Mind a ketten bűnbánó arccal ültek le reggelizni.Folyton egymásra néztek de egyik sem szólalt meg.Én sem tettem.Majd csengeni kezdett a telefonom.Amikor Alvaro neve megjelent a kijelzőn szinte fel ugrottam az asztaltól.Egészen az udvarra mentem,hogy fel vegyem.
-Szia!Mi a helyzet?
-Szia!Mindent elintéztünk holnap délután viszik.
-Köszönöm Alvaro!Nélküled nem ment volna.
-Ohhh ezután én olyan előléptetést kapok,hogy simán megérte.Megalapoztad a gyerekeim jövőjét.Hálás vagyok neked.A feleségem nagyon jól választ barátokat.
-A feleséged mindig is tudta,hogy mi a jó.
-Ezt bóknak veszem.Akkor holnap reggel 7-re megyünk érted.
-Rendben van várlak szia!Puszilom Kamillát
-Szia!Át adom neki.
Úgy sétálok vissza az asztalhoz mintha semmi se történt volna.
Végül Félix szedi össze minden bátorságát,hogy hozzám szóljon.
-Nagyon sajnálom a barátnődet anya.
Tina....
Már nem is vagyok annyira éhes.
-Köszönöm Félix aranyos vagy!
Felállok és inkább felmegyek.
Nem bírja ezt a gyomrom.Ráadásul még hátra van Jackson.Azt hiszem festenem kell.Az évek alatt a padlást át alakítottam festő műhellyé.A legtöbb szabad időmet itt töltöm.Amikor Nadia is elkezdett iskolába járni feljöttem ide és kiadtam magamból az elmúlt évek minden érzelmét.Egy gyönyörű 15 festményből álló kiállítás lett belőle.Azóta minden évben május végén újra kiállítjuk.És minden évben nagy sikert arat.Nos,remélem most is valami ilyesmi kívánkozik ki belőlem.Előkészítettem a festőállványt majd rá tettem egy fehér vászont.Elővettem az összes akril festékem és ügyet sem vetve arra mi van éppen rajtam felkötöttem a hajam és neki álltam festeni.Leültem a vászonnal szembe és felemeltem az ecsetet.Hirtelen nem is tudtam,hogy mit kéne csinálnom.Azt éreztem mint amikor először ültem le festeni.Akkor végül Xavier egyik szeme és az arc vonal került a vásznamra.Mintha szikraként pattant volna ki a fejemből az ötlet le festettem az egész vásznat szürkéskékre.Majd fogtam egy ceruzát és halványan fel rajzoltam egy öreg fát a vászon egyik oldalára.A fa egyik ága teljesen átnyúl a másik oldal végéig.Az egyik nagy ágról lelóg egy hinta.És egyenlőre csak ennyi volt a vásznon de én már tudtam,hogy sírva fogom befejezni.Pár órával később könny fátyolos szemekkel figyelem a művem.A hintában ül egy vékony lány fekete hajzuhataggal és a csillagos eget figyeli.Idővel az a nagy fa egy mezőre került ahol sok kis vad virág öleli körbe.A szentjánosbogarak helyenként megvilágítják a fa különböző sérüléséit és a lány gyönyörű haját.A hold tisztán látszik,nincs egy felhő sem az egén.Minden nyugodt.Nincs probléma,se harag se semmi negatív érzelem.Csak és kizárólag a nyugalom.Mert ez volt Tina.Látta az emberek sérüléseit és rávilágított a jó tulajdonságaikra.Mindenkiben csak a jót látta és ez lett a veszte.Csendben figyelte a világot de aki mégis közelebbről ismerte az nyugalomra talált mellette.Mert ez volt ő:a tiszta ég és a szentjánosbogarak fénye.Egy csodálatos nő aki ezerszer jobbat érdemelt volna az élettől.