Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

16 rész (egy lépés)

Június 25.
4:30
-Em a konyhában leszek.
-Már ennyi az idő?
Dörmögi a párnájába Emma.
-Igen,de aludj csak nyugodtan;megoldom.
Erre már nem kaptam választ.Vissza aludt.Arcot és fogat mostam majd lassan be totyogtam a konyhába.Hátul össze fontam a hajam és elkezdtem előkészíteni a tányérokat.Kávét főztem,bundás kenyeret csináltam,előkészítettem a müzliket,az üdítőket.Mindent a szokásos módon csináltam.Öt óra után pár perccel mozgást hallottam a lépcső felől.Oda kaptam a fejem.Ilyenkor még ritka ha valaki mozog úgyhogy meglepődtem amikor Xavier sétált be a konyhába.Úgy nézett ki,mint aki nem aludt semmit.Letört volt és fáradt.
-Szia!
Ült le velem szemben a pulthoz.
-Szia!Jól vagy?
-Uhum,mit eszünk?
Végig az arcát fürkésztem amíg ki pakoltam elé a kaját és töltöttem neki kávét.
-Köszönöm!
Gyorsan körülnéztem,hogy biztos legyek benne nincs itt senki.Majd miután meg bizonyosodtam róla,hogy csak ketten vagyunk átsétáltam a pult annak az oldalára ahol ő ült.A bárszéken ülve felém fordult és a nagy szempillái alól pislogott rám.A két kezemmel közre fogtam az arcát.Belesimult az érintésembe és a kezeit a kezeimre tette.Be csukta a szemeit és úgy élvezte a simogatásom.
-Xavier mond el mi a baj?
Kérdeztem halkan és lágyan.
-Ha este miután a többiek elaludtak ki jössz elmesélem.
-Rendben van.
Elemelte a kezeimet az arcáról és egy-egy puszit nyomott mindkét tenyerembe.Közelebb léptem hozzá és egy puszit nyomtam a homlokára majd az orrára is.Nem húzódtam el.Hagytam,hogy megfogja az arcomat és egy lágy puszit leheljen a számra.A lépcső recsegésére rebbentünk szét.
-Bocsika nem akartam semmit megzavarni.
Somolygott Jackson a lépcsőn állva.Xavier mosolyogva intett egyet jelezve,hogy semmi baj.Én meg irulva-pirulva álltam vissza bundás kenyeret sütni.Jackson után szépen sorban mindenki megérkezett és meg reggelizett.
-Szia!
Jött oda vörös barátnőm és ölelt meg.
-Szia!
Öleltem vissza.Mivel csak ketten voltunk a konyhában felpattan a pultra és ott kezdi el enni a reggeliét.
-Rajtad nincs melltartó?
Kérdezem össze ráncolt szemöldökkel.
-Nincs.Ennyire látszik?
Néz végig magán.
-Nem nem látszik csak éreztem.
-Ohh!
-Hu bassza meg Ivett én nagyon bírlak de egy reggel alatt kétszer ilyen helyzetben találni téged azért kemény.
Szólal fel Jackson enyhén lefagyva a konyha és a lépcső között.És esküdni mernék,hogy most először hallom őt káromkodni.
-Haha nagyon vicces vagy Jackson.
-Kétszer?Le maradtam valamiről?
Kapott észbe a kis vörös.
-Hát tudod én csak ártatlanul egy jó reggeli reményében sétáltam le ide.Amikor is ez a csúnya néni éppen felfalta a bátyámat.Szörnyű sebeket ejtett ez a látvány a gyenge gyermeki lelkemben.Most meg arra jövök be,hogy jó cicikről,melltartókról és Elena ciciéről beszélgettek.
Tart nekünk műsort Jackson miközben kávét tölt magának.
-Az első és a harmadik ugyan az.
Utalok ezzel a jó cicikre és Elena cicijére mielőtt a drága barátnőm feleszmélhetne.
Jackson a Micimackós bögrével a kézben kortyol egyet a kávéból majd egy kis gondolkodást követően egyetértően bólint.
-Most éppen ti beszélgettek a cicimről ami sokkal bizarrabb.
Pirult el az amúgy is vörös leányzó.
-Na látod elront engem ez a nő-mutat rám-
-El vagy te rontva nélkülem is te ártatlan kis gyerek.
Dobom meg egy müzli darabbal a még mindig kávéját szürcsölgető Jacksont.Aminek hatására mindhárman hangos nevetésben törünk ki.
-Mi ilyen vicces gyerekek?
Jelen meg a semmiből Eleonóra.
-A cicimről beszélgetnek anya most mond meg.
Játssza a sértettet Elena.
-Nos ez egy igazán izgalmas téma.Én is kérek egy kávét kedvesem.
Simít végig a karomon.Automatikusan az eper mintás bögrébe töltöttem amit egy nagy és szívéjes mosollyal reagált le.
-Köszönöm aranyom.A lányom cicije pedig tabu téma értve vagyok?
Kérdezi miközben távozik a konyhából.
-Nos ha továbbra is a cicimről szeretnétek beszélni akkor csak nyugodtan,mert én távozom.Köszönöm a reggelit!Finom volt.
-Én is megyek.Köszönöm a kávét!
Nyom egy puszit az arcomra Jackson majd pár perccel Elena után távozik.
-Szia kicsim!Mi a helyzet?
Jelen meg a konyhában ezúttal Emma.
-Szia!Semmi különös már mindenki meg reggelizett.Te eszel vagy pakolhatok?
-Pakolj nyugodtan én elviszem az ikreket a közeli játszótérre.
-Rendben van.
-Sziasztok!
Érkezik a konyhába Dávid.Mi van itt ma reggel?Mindenki duplán akar kávézni vagy mi a csuda?
-Reggeliztél már drágám?
-Még nem.
-Akkor nem jössz el velem a városba reggelizni?
-Hát.........
-De igen megy!
-De....
-Semmi de,szólnál az ikreknek,hogy mindjárt megyünk a játszótérre csak gyorsan el pakolok?
-Persze!
Kapok egy gyors puszit majd Emma távozik is.
-Köszönöm!
Mondja Dávid.
-Nincs mit!
Mosolygok rá.Vissza fordulok a pulthoz és elkezdem eltakarítani a reggeli maradványait.Éreztem magam Dávid tekintetét.Valamit nagyon mondani akar de egyelőre nem teszi.
-Ne tartsd magadban.
Biztatom.
-Xavier jó gyerek Ivett!
Összeráncolt szemöldökkel fordulok felé.
-Már te is kezded?
-Komolyan beszélek Ivett.Fontos vagy neki.
-Ezt majd akkor hiszem el ha megmutatta.Apropó ezt a nézeted ne reklámozd Emma előtt,mert hajlamos vitába elegyedni ebben a téma körben.
-Köszönöm a tanácsot!
-Ne köszöngesd,tedd boldoggá!
Kacsintok rá.
Pár perccel később Emmával együtt távoztak a házból de még annyit megtudtam,hogy nem csak egy reggelit tervez mára Dávid.
-Figyelj csak Ivett!
Jelent meg újra Eleonóra.Mondom ma van itt valami.
-igen?
-Be kell mennem a céghez és valószínű egész nap bent leszek úgyhogy ne várj ebédre.A férjem sem fog haza jönni.Ja és Xavier sem,mert ő is bent van a cégnél.Úgyhogy nem kell olyan nagy adag ebédet főznöd.
-Rendben van,az ikrekkel takarítás után elmegyünk a közel játszótérre ha nem baj
-Menjetek csak nyugodtan,ez egy nagyon jó ötlet.
-Emmától származik.
Mosolyogok a nőre takarítás közben.
-Nagyon kedvellek téged Ivett!
-Én is kedvelem magát asszonyom!
-Jaj ne szólíts már így.Nyugodtan hívhatsz Eleonórának vagy Nórának ahogy neked tetszik.
-Rendben van Eleonóra.
-Na én megyek,este jövök szia!
-Viszlát!
Viszonylag gyorsan össze takarítottam a reggeli után majd írtam egy kis cetlire egy rövid üzenetet Jacksonnak és Elenának.Aztán pedig a kis csodabogarakkal együtt távoztam a házból.
                         Jackson szemszöge
Kellemes fürdés után indultam a konyhába beszélgetni egy jó figyelem elterelésként,de legnagyobb bánatomra csak egy gyönyörű kézírással írt üzenet fogadott.
                             El és Jackson
Tiétek a ház délutánig.Kaja a hűtőben.Én fogok leghamarabb haza érni a kicsikkel körülbelül 2-3 körül.Eleonóra,Xavier és James a cégnél vannak,este érnek vissza.Emma és Dávid randis napot tartanak 5-6 körül várhatóak.Ne rosszalkodjatok,a cetlit pedig tűntessétek el,mert a leírtakról csak ti és én tudok.
                                                              Puszi Ivett!
Még csak tizenegy óra van."Hogy is volt az a melltartós dolog?"Ja igen elvileg nincs.Na megyek meglesem magam is.Ivett üzenetét a zsebembe süllyesztettem majd lassú és kimért léptekkel indultam az emeletre.Mindenféle kopogás nélkül nyitottam be a kis hercegnő szobájába de ami ott fogadott attól egyből szűkülni kezdett a gatyám.Az ágy közepén a bokáján ült.Valamit nagyon nézett a laptopján de a figyelmem sokkal inkább az hívta fel,hogy a farmerén kívül semmi sem volt rajta.Hosszú vörös haja hullámokba omlott meztelen hátára.Semmit nem láttam csak a gyönyörű hátát de már az is bőven elég volt,hogy felálljon a farkam.Látszólag nem vett észre de bűnnek éreztem tovább hallgatni és élvezni a látványt.
-Nem ártana zárnod az ajtót kedvesem.
Nyelek egy nagyot.
-Jackson!
Egyből takargatni kezdi magát.Bár a kis kezeivel nem megy sokra.Hosszasan nézem a gyönyörű melleit.A vöröslő arcából ítélve nem igazán tetszik neki.
-Jackson mit keresel itt?
-Csak szólni akartam,hogy ketten vagyunk a házban és őszintén szólva kiváncsi voltam,hogy tényleg nincs-e rajtad melltartó.
-Ketten?Hol vannak a többiek?
Elindulok felé ő pedig automatikusan távolabb csúszik az ágyban.
-Nyugi csak ezt akarom oda adni.
Veszem ki a zsebemből Ivett üzenetét és nyújtom át neki.
-Most komolyan?
Néz fel rám hitetlenkedve.Válaszul csak féloldalasan elmosolyodtam.Elena feladóan sóhajtott és leengedte a kezeit majd elvette a levelet.Azt hittem ott helyben szétrobbanok.Ez a lány teljesen ki készít még ruhában is,na de így.Szaporán lélegezve olvasgatta a kis cetlit ami kettőnknek lett címezve.Talán túlságosan vágyakozva néztem rá,mert megszeppenve kérdezte:
-Mit akarsz csinálni?
-Sok mindent szépségem de nem hiszem,hogy benne lennél.
-És ha igen?
Nagy szemekkel néztem rá.Teljesen ledöbbentem.Ő pedig büszkén állta a tekintettemet.
-Biztos vagy benne hercegnő?
-Teljesen!
-Rendben van.De ha soknak érzed vagy meggondoltad magad mindenképpen szólj oké?
-Oké.
Nagyon bátortalan.Szinte biztos vagyok benne,hogy leállít majd.
Közel hajoltam hozzá.Már majdnem össze ért az orrunk.De ahelyett,hogy meg csókoltam volna le csukom a laptopját és le teszem az ágyból.
-Hercegnő biztos,hogy most akarod?
Adtam meg az utolsó lehetőséget.
-Igen biztos.
Azt hiszem,hogy nem szükséges részleteznem mi történt ezután.A kis hercegnő nekem adta a szüzességét.Meglepődtem,hogy végül nem állított le de ilyen boldog még soha sem voltam.Tudom,hogy nem lenne szabad,mert a mostoha húgom de évekig tartóztattam magam.Már nem bírom.Bele szerettem és kész.Csak ő kell nekem!
                            Ivett szemszöge
Útközben írtam egy üzenetet Tinának,hogy jöjjön el a parkba.Az eredeti tervem az volt,hogy elmesélek mindent ami az elmúlt pár napban történt.De végül annyira bele merültünk az ikrekkel való játszadozásba,hogy észre se vettük magunkat amíg...