Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

38 rész (Szóval ki van ellenem?)

Nem szívesen hagytam magára a lányomat,de ezt meg kellett tennem.Nyilván nem fogok egyből teljesen egyedül oda állítani Iván házához.Nem vagyok hülye,tudom hogy az évek alatt nagyon sokan lettek hűségesek hozzá.Tudom,hogy lesz aki megvédje,éppen ezért fogom megkeresni a régi barátaimat.Kezdjük az én drága Diegommal.Pontosan tudom,hogy hol kell keresnem.Évekkel később a saját autómmal parkolok le azelőtt a kávézó előtt ahol anno a mindennapit kerestem meg.Nagy hazugság lenne ha nem vallanám be,büszke vagyok magamra.A hely szinte semmit sem változott.Persze a tulajdonoson kívül,hiszen mostmár Diego a hely tulajdonosa.Lassan komótos lépésekkel közelítem meg a pultot ahol a most is helyes férfi szorgoskodik.Éppen egy poharat törölget.Hányszor láttam én ezt a képet tini lány koromban.Már rendesen hiányzott.
-Jó napot!Egy kávét kérhetnék?
Bajosan somolyogva szólítom meg.
-Persze-fel néz rám-Kis lány.
Óriási mosoly terül szét az arcán.Ahogy nekem is.
-Azt hittem valami gazdag öregasszony jött ide be.
Le teszi a poharat és csak rám figyel.
-Ez egy teljesen jó meglátás volt kedves kávézó tulajdonos pultos úr.
-Na de művésznő maga nem öreg.
Hangosan felnevetek.
Hát persze,hogy is gondoltam,hogy nem tudja.
-Hogy vagy Diego?
Mosolygom rá.
-Ennél jobban nem is lehetnék Ivett.Na és te?
-Most kifejezetten jól.
-Annyira kiváncsi vagyok,mi lett az idegbeteg bátyussal?
Annyira jellemző egyből a közepébe.Ez Diego.
Nevetek.
-Szültem neki két gyereket.
-Akkor férjhez mentél?
Olyan arcot vág,mintha ez valami óriási nagy csoda lenne.És ha jobban bele gondolok az is lenne.
-Dehogy is!
-Akkor?
-Az egyikről nem tud a másik nem érdekli.
Időközben a kávémat is megkaptam.
-Nálad soha nem ilyen egyszerűek a dolgok kedvesem.
Milyen igaza van.
-Így utólag bele gondolva tényleg többet tudsz nálam azzal a pár év különbséggel.
Sóhajtok.
Diego csak vállat von.
-De gondolom nem ezért jöttél ide.
-Valóban nem!
-Nos mesélj hallgatlak.
-Tudom,hogy nem csak ez a kávézó a tiéd Diego.Jól meg szedted magad az évek alatt.Ne értsd félre nem a pénzed kell,hanem a barátságod.Vissza akarom szerezni azt ami az enyém.És végre a teljes nevemet használni.Elegem van abból,hogy mindig tönkre akarják tenni az életem akárhányszor jóra fordulnak a dolgaim.
-Rám bármikor számíthatsz kis lány de tudni szeretném,hogy mit is kell vissza szereznünk,és hogy mi is az a név.
-Az én nevem Ivett Natalya Ivanov!Én vagyok Alexej Ivanov egyetlen gyermeke.
Diego arcán csak még szélesebb lett a mosoly.
-Számíthatsz rám kicsi lány.
-Köszönöm Diego!
Két ember már biztosan mellettem áll.Ki van még?Blackhawk!Belőle is kis "aranyos" üzlet ember lett.Percekkel később ismét a kocsimban ülök és úton vagyok a Blackhawk iroda felé.Daniel is szépen össze szedte magát.A rossz fiús viselkedése ugyan megmaradt,viszont rendes munkát teremtett magának.Már akinek a rossz oldal védése rendes munkának számít.Nem mondanám,hogy a kis baráti társaságunk jó útra tért valaha is.Tehát igen a mi kis füves Blackhawk gyerekünk ügyvéd lett.Egy gyönyörű felhőkarcoló előtt parkolok le.Egy szép  testhez simuló fekete,bokáig mindent takaró ruha van rajtam,ami a kiegészítőimmel együtt kellőképen meghozza kedvem egy hatásos belépőhöz.Kihúzott háttal elegánsan sétálok be az óriási üveg ajtón.A recepciós kislány lecsapja a telefont és a magassarkújában oda biceg hozzám.
-Miben segíthetek?
Nyájas.
-Daniel Blackhawk-ot keresem.
Somolyogok rá.
-Az ügyvéd úr jelenleg.....
A jól betanult szövegét a terem másik végéből érkező kiabálás szakítja meg.
-Ivett!Hát te itt?
Daniel nagyléptékkel és széttárt karokkal közeledik felénk.
Mégegyszer kedvesen rámosolygom a recepciós kis lányra majd konkrétan bele sétálok Daniel ölelésébe.
-Jaj de rég láttalak már.
Szorít magához.
-Igen az rég volt.
Minden percet ki élvezem az ölelésének.Hiányzott nekem.
-Nos,meg iszunk egy kávét?
-Veled bármikor Blackhawk.
Nem messze az irodától egy aranyos kis helyre ülünk be.
-N, hát mesélj minek köszönhetem a hirtelen látogatásod?
Nevetek.
-Ennyire átlátszó a helyzet?
-Évek óta felém se néztél most pedig hirtelen beállítasz a munkahelyemre?Még jó,hogy átlátszó.
Nevet ő is.Úgy tűnik nem bánja.
-Mindjárt mondom azt is.De előbb mesélj!Mi van veled Blackhawk van valakid?
-Nem,nincsen.
A száját beharapva válaszol.
-Hogy hogy?
Nem mintha nem tudtam volna róla.De tényleg tudni szeretném.Titkon reménykedtem,hogy egyszer végre össze szed valakit.
-Tudod Ivett én gimis korunk óta oda vagyok egy lányért.De az ő szíve már másé.
Annyi fájdalom van a szemében.
Gimis korunk óta?Mégis kiről beszél?
-Daniel én őszintén szólva szinte mindent tudtam a kis társaságunk róla de fogalmam sincs kiről beszélsz.
Daniel hangosan nevet.
-Gondoskodtam róla,hogy senkinek se tűnjön fel.Nem akartam bele szólni egy eljegyzésbe.
Tina!Mennyivel jobban járt volna Blackhawkkal az én drága barátnőm.
-Pedig bele kellett volna.Tina jobbat érdemel.Te pedig jobb vagy,mint az a rohadék.
Sziszegem a szavakat.
Daniel csak nyel egyet.Vissza tartja az érzelmeit.
-Szóval miért jöttél?
Tereli a témát.
-Hát nem nagyon kell témát váltanunk.Tudod jól,hogy ki vagyok.Szeretném vissza szerezni azt ami az enyém.
-Tetszik az ötlet.Mit kell tennem?
-Légy a társam.
-Ez egyszerű.Egyébként is tartoznak nekem némi szívességgel egy páran.
-Jól jönne néhány ember.Nem akarom húzni az időt,egy héten belül leszeretném rendezni.Otthon hagytam a lányomat a nem túl felelősségteljes bátyjával.
-Mennyi az a néhány?
-25-30
-Sima liba.De várj,két gyerek?
Felnevetek.
-Kettő!
-Húha Xavier fiam jól bele húztál.
Nevet ő is.
Én csak mosolygom.
Mindenkinek egyértelmű,hogy tőle vannak.Neki miért nem?
-Nem vagytok együtt igaz?
-Nem.
Elcsuklik a hangom.
-De hát kiderült,hogy Kamilla hazudott nem?
-De így van.
-Akkor miért nem vagytok együtt?
Nem érti.Senki sem érti.
-Ő nos,ő Ivánnal dolgozik.Vagy dolgozott,nem tudom.De nem is érdekel,inkább az érdekel,hogy a fiamat is bele keverték.
-Tehát ez az igazi oka.Tudtam én,hogy nem változhattál ennyit az évek alatt.Téged soha nem érdekelt az a pénz,sem az örökség.Mi az igazi terved?Nagyon érdekel.
Órákig ültünk abban a hülye kávézóban én pedig részletesen elmeséltem,hogy mi a tervem.Daniel szerint ez máris sokkal reálisabb mint amit először mondtam.Eddig fel sem tűnt,hogy mennyivel rosszabbul hangzik a tervem ha kihagyom belőle azt,hogy a fiamat is bele keverték.Daniel,Diego,apa ki van még?Nikolaj?Ahh nem,a nagy bátyja nem kérhetem,hogy szálljon szembe vele.Matti?Nem,ő elvette feleségül Olgát köztük sem akarok vitát szítani.Ian-hez még elmehetek.Esetleg Kamilla is szóba jöhet de nem tudom miben tudna segíteni.Gyorsítsuk fel egy kicsit az eseményeket.

A hét végére már Kamilla férje és ő maga is úton voltak ide.Mint kiderült Alvaro rendőr.Kamilla a női bájait bevetve gyorsan meggyőzte arról,hogy segítsen.Bár mondjuk a felajánlásom után,miszerint a kezükre adok néhány fejest,nem sok biztatás kellett.Alvaro a legrégebbi barátait felkeresve simán össze hozott egy 50 fős csapatot.Ian milliomos barátai is segítségünkre vannak.Egy "kisebb"fegyver csomagot kaptunk tőlük.El sem hiszem,hogy ennyi segítséget kaptam.Komolyan fel sem fogom ami történik.Életemben először kérek komoly segítséget a barátaimtól és konkrétan mindenki áll a rendelkezésemre.Még olyan is mellém állt akitől egyáltalán nem számítottam rá.Napokkal később már egy viszonylag összeszokott és harcra kész 80-fős csapat dolgozott a kezem alatt.Apám segítségével meg szereztük a ház alaprajzát,Így pontosan tudtuk,hogy hol vannak ajtók és ablakok.A csapat egy része a házat vette körbe,a maradék pedig engem kísért be a házba.Ugye nem gondoltátok,hogy Iván megölését másra bízom?Elképesztően meglepődtem mikor kiderül,hogy Ivánnak össz-vissz 20 embere van.Percek alatt jutottunk be a házba.Iván nem menekült.Az előtérben várt rám.Rám várt.Tudta,hogy én jövök.Tudja,hogy már összes határt át lépte.Két kigyúrt fickó azonnal el zárta az útját két oldalt,én pedig komótosan sétáltam elé.
-Régen találkoztunk már Iván.
-Nem elég régen Natalya Hill.
Ennyi elég is volt,hogy felidegesítsen.Mostmár a fegyveremmel néz farkas szemet.Natalyanak hívott.Ő kérte meg apámat,hogy legyen ez a harmadik nevem.Apám anyjának neve volt ez.Az a nő egy szörnyeteg volt.Iván kiskoromban azt mondta nekem,hogy akkor fog így hívni mikor méltó leszek az örökségemre.Hát akkor ezek szerint eljött a pillanat kár,hogy a halálába kerül majd.
-Térdre!
Mosolyogva feltartott kezekkel ereszkedik földre.
-Miattad nem lehet belőlem soha Hill,úgy hogy nincs jogod így hívni.Utolsó szavak?
Kérdezem miközben ki biztosítóm a fegyvert.
-Csak azt sajnálom,hogy a lányoddal soha sem találkoztam.
-Ha nem fordulsz ellenem,számtalan lehetőséged lett volna.
-Te fordultál magad ellen Natalya.Nem azt az életet élted amit neked szánt a sors.
-Hát mostmár örülhetsz,hiszen te vagy az első akit megölök a sors akaratából.
A mosoly lefagyott az arcáról.Azt hitte lesz választása.
-Nem teheted ezt kicsi lány.Nem gondolsz Tinára?
-Tina sokkal jobbat érdemel,mint amilyen te vagy.
-Na és Xavier meg Jackson?Nem lesz munkájuk.
-Szerinted érdekel?Bele kevertétek a fiamat is te rohadék.
-A fiad tudja hol a helye.
-A fiamnak mellettem van a helye.
-Te is tudod,hogy én többet tudnék neki tanítani mint te.
Nevetek.
-Mégis mit tudnál neki TE tanítani?Meg tanítod verekedni vagy esetleg ölni?
-Akár azt.
-Hát engem kellő képen megtanítottál ölni ahhoz,hogy ezt megtegyem.
Teljesen elborult aggyal húzom meg a ravaszt.Már túl későn jövök rá,hogy mit csináltam.Fejbe lőttem.Megöltem.Végeztem vele.Az idő lelassult.A hallássom tompa.Mindent vér borít.Minden mást elnyom a vér fémes szaga.Hányingerem van ettől az egésztől.De nem bánom.Ivánnak ez a fajta halál megváltás.A csendet egy ajtó csapódása töri meg.A gyönyörű,ámbár már idős barátnőm rohan le a lépcsőn.Iván testéhez szalad és magához öleli.Az emberim már indulnak,hogy szét válasszák őket de jelzem,hogy ne tegyék.Tina sír és keservesen fel ordít mikor rájön,hogy már semmit sem tehet.Én továbbra is lefagyva figyelem a történteket.Könnyes szemekkel néz fel rám.Másodpercek alatt kapta ki a kezemből a fegyvert.Már csak annyit hallok,hogy Daniel kiált egyet.
-NEE!