Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

4 rész(az étterem)

Május 31
Éppen búcsúzkodunk a lányokkal.
-Mit csináltok délután?
Kérdezi Elena vonakodva.
-Én dolgozom
-Én sietek haza,mert megyünk a mamájékhoz-Mondja egy undort kifejező grimasszal Tina.Mindhárman el nevetjük magunkat.
-Na és te El?Kérdezek rá.
-Hát valószínű a bátyáim nyakán fogok lógni.
Mondja egy kínos mosoly kíséretében.Szegény,úgy tűnik tényleg nincs más barátja Bettyn és mostmár rajtunk kívül.
-Nézd én egy étteremben dolgozom ha van kedved megvárhatsz ott és a szünetemben beszélgetünk de a munka időm alatt unatkozni fogsz.-Miért érzem úgy,hogy ezt még megfogom bánni?
Elena szeme felcsillan és egy hálás mosolyt küld felém.
-Tényleg?Mármint nem baj?Mert...mert ha zavarok akkor nem megyek-hebeg-habog össze vissza-
-Nem tényleg nem baj,legalább nem leszek egyedül.-Válaszolok mosolyogva.
-Köszönöm.-Mondja Elena miközben a nyakamba ugrik.
-Nincs mit,egy óra múlva kezdek majd leírom a címet,oké?
Kérdezem miközben vissza ölelek.
-Oké!
Mondja miközben ugrándozva távozik és elköszön. Egy ideig Tinával csendben sétálunk egymás mellett,majd mikor Elena alakja teljesen eltűnik előlünk,megszólal.
-Kedves tőled.-Mondja
-Ugyan,ennyi neki is kijár.Azok alapján ahogy kerüli őket nem lehet valami kellemes a társaságuk,mert egyértelműen nem vele van a baj.
Nem mondtam neveket de mind ketten tudtuk,hogy kikről beszélek.
-Igazad van!De akkor is kedves tőled.Te is tudod jól hogyha közel engeded magadhoz,a testvérei is közelebb kerülnek.
-Tudom,de mond meg te,hogy mit tegyünk hiszen kedves lány és ő nem boldogulna egyedül ahogy mi.
Direkt beszéltem többes számban,mert tudtam,hogy Tina is többes számban akarta mondani az előbbi mondatát.Ezzel jeleztem,hogy nyugodtan megteheti.
-Már megint igazad van.Ahhj ennyit arról,hogy egyedül töltjük az időt.-Felnevetek-.
-Igen az bizony elúszott.
-apropó Xavier tök véletlen nem téged nézett az udvaron és nem a húgát?
-ne beszélj már ekkora répákat Tina.-Mondom a fejemet fogva.
-Miért?Ez olyan elképzelhetetlen?
-Nem,nem az hiszen az a fiú mindenkit magának akar legalább egyszer,de te is tudod nagyon jól,hogy amióta ismerem a legmesszebbről kerülöm.
-Talán ő is megérdemel egy esélyt.
Mondja miközben búcsúzunk egymástól és külön válnak útjaink.
-hát ez hülye!
Motyogtam magam elé.Még,hogy én és Xavier Hill?Hah!Ez nevetséges,bottal sem piszkálnám meg azt a nőgyűlölő átokfajzatot,de még nem,hogy Xaviert,még Jacksont se.Tinának köszönhetően ilyen is ezekhez hasonló gondolatokkal indultam el az étteremhez mivel időm "haza" menni nem maradt.Félúton járhatok amikor megcsörren a telefonom.Emma az.Mostanában egyre többet beszélünk.
-Szia!
Szólok bele miután felveszem.
-Szius,most mész az étterembe ugye?
-Aha,pár perc és ott vagyok.
-Remek akkor meg kéne beszélned ezt a dolgot a főnököddel.
-Milyen dolgot?
Kérdezek rá.
-Hát,hogy csak az évzáróig tudsz ott dolgozni.
-Baszki!
Mondom ki hangosan az első gondolatom.
-öhm tessék?
-Ja,bocsi nem neked.Meg beszélem vele persze.
-Jó-jó csak ennyit akartam szia!
Búcsúzik
-Szia!
Bassza meg,én ezt nem hiszem el.Teljesen elfelejtettem ezt az egész munka dolgot.Ez rohadt ciki lesz úristen.Hát mindjárt megtépem saját magam komolyan mondom.Jól van,nyugodj le Ivett mostmár mindegy csak hagyd történni a dolgokat.Az biztos,hogy nagy meglepetés lesz majd mikor betoppanok júniusban a Hill házba Emmával,de isten ments,hogy kihagyjam azokat az arckifejezéseket amiket majd akkor látni fogok.Még gyorsan le írtam Elenának a címet majd be léptem az étterembe.Egyből megcsapta az orromat a kellemes csoki és fahéj illat.A hangulatos sárga fények be terítették az egész éttermet és vissza verődtek a fa burkolatról.A kollégáim szívéjesen mosolyogtak rám amit viszonoztam is és hátra mentem a raktárba felvenni az étterem lógójával ellátott kötényemet.A helynek ez amolyan csúfoló neve hiszen inkább kávézó mint sem étterem.De ettől függetlenül egészen sokan járnak ide kávézni,sütit enni és megesik,hogy valaki ételt is rendel vagy esetleg itt reggelizik.Mindig is szerettem ezt a helyet.Anyával sokat jártunk ide kislány koromban,aztán mikor először észleltem,hogy nem igazán jövünk ki Emma fizetéséből egyből ez a hely jutott eszembe,hogy itt szívesen dolgoznék.Szerencsére pont pincért kerestek,tehát már lassan 2 éve itt dolgozom.Most pedig a nap végén fel fogok mondani.Kivittem egy-két rendelést mire Elena megjelent.Mosolyogva fogadtam az új barátnőmet majd ölelkezve köszöntöttük egymást.
-Sajnálom de nekem dolgoznom kell. Addig nyugodtan igyál meg egy kávét vagy amit szeretnél.
-Semmi baj,örülök,hogy itt lehetek. Egyébként gyönyörű hely.
-Tudom.
Mondtam mosolyogva.Oda vezettem Elenát a pulthoz és bemutattam a kollégámnak.
-Diego ő itt Elena az osztálytársam és barátnőm.Elena ő pedig itt Diego a munka társam.
-Szia!
-Hello!
Üdvözlik egymást.
-Beszélgessetek.
Mondom mosolyogva és már távozom is.
Sorban vittem ki a rendeléseket és minden szabad percemben igyekeztem Elenával es Diegoval beszélgetni.Látszólag jól kijönnek.Kár,hogy nem egy súlycsoportban vannak.Már két órája tart a munka időm ami azt jelenti,hogy most van szünetem.
-Na szóval mizu veletek?Össze barátkoztatok?
Kérdeztem sejtelmesen.
-Igen,szerintem igen.
Mondta a kis vörös.Most vettem csak észre,hogy eltűnt a színes sminkje és a figyelem felkeltő színes ruháit is sokkal hétköznapibbra cserélte.
-Szerintem is.
Fordult oda hozzánk újra Diego miután kiszolgált valakit.A magas,barna bőrű,barna hajú és szemű,spanyol fiú kedvesen mosolygott El-re aki irulva-pirulva viszonozza azt.Ezt a kellemes kis pillanatot az étterem ajtajának kicsapódása zavarja meg.Xavier lép be az étteremnek csúfolt helyiségbe,ha jól látom elég idegesen.Körbenéz a kis helyiségben és amint kiszúrja a húgát indulatosan megindul fellé.
-Elena te mi a szart keresel itt?
Kérdezi a kelleténél sokkal hangosabban.
-Jézusom a barátaimmal vagyok nem értem mi a fasz bajod van.
-A barátaid? Nem is ismered ezeket az embereket az ég szerelmére.
-Miért a te nagyképű barátaid akik lenéznek engem azok jobbak?
-Elena ne idegesíts könyörgöm dehogy néznek le téged.
-De igen is lenéznek és te is le néznél ha éppen anyám nem ment volna hozzá apádhoz. Úgyhogy most szépen életemben először hagyod,hogy azt csináljak amit szeretnék és elmész innen mondjuk úgy most!
Ordított Xavier képébe Elena,mire Xavier erőszakosan megragadta szegény lány kezét és közelebb húzta.Ekkor vettem csak észre,hogy bizony itt van Jackson is aki éppen ebben a pillanatban ragadta meg a bátya vállat,ezzel azt sugallva,hogy ne csináljon hülyeséget.És én eddig bírtam.
-Hé-hé nyugalom van emberek.Ez itt egy étterem,Elena pedig elég idős ahhoz,hogy el döntse kivel akar barátkozni!Mondjuk egyáltalán nem csodálom,hogy a te barátaidhoz nincs gusztusa.
Mind ezt úgy mondtam,hogy közben egyre közelebb és közelebb mentem Xavierhez.A monológom végre már Elena a hátam mögé került én pedig egyenesen a fiú szemébe néztem.Látszott rajta,hogy majd' szétveti a méreg,de válaszra sem méltatott.Elenára nézett aki még mindig a hátam mögött állt.
-Elena haza megyünk most!
Mondja ellentmondást nem tűrő hangon.Eleresztettem egy veszteg sóhajt majd semmivel sem törődve Elena fele fordultam és szomorúan néztem rá. Nem tudtam neki segíteni.
-Nagyon sajnálom ezt az egészet Ív én...én nem akartam neked bajt.
Kezdett szabadkozni.
-Semmi baj kedvesem nem a te hibád!Én sajnálom,hogy nem tudtam segíteni.
Mondom miközben megfogom a kezét és rá simítok az arcára egy mosolyt erőltetve magamra.
-Senki sem tud.
Súgta oda csak nekem majd búcsúzásképpen megölelt.Még néztem egy darabig ahogy a két bátyja kíséretében távozik. A nagy üveg ajtón át pedig még azt is láttam ahogy beülnek a kocsiba és el hajtanak.Végül sóhajtva tudatosítottam magammal,hogy "vesztettem". Letörten kullogtam vissza Diegohoz és kértem egy kávét tőle.
-Szegény lány. Ilyen testvérekkel nem lehet könnyű
-Szerintem nem lepődsz meg azon ha azt mondom nem te vagy az első a mai napon aki ezt mondja.
-Pedig aranyos lány.
-De még mennyire.
A szünetemnek vége,vissza állok dolgozni.A maradék két órában letörten és kedvetlenül vittem ki a rendeléseket,ami miatt szinten kapni fogom a szidást.De már mindegy is hiszen már csak néhány napom van itt,ha a mai után ki nem rúgnak.Ugyanilyen hangulatban mentem a munka időm végén a főnökömhöz aki valószínű már vár rám.
Kop...kop
-Gyere
Nagy levegő és lenyomom a kilincset.
-Szia!
Köszönök
-Szervusz Ivett! Miben segíthetek?
Kérdezte miközben letette a tollat az asztalra és intett,hogy üljek le.
-Igazából több dologról is beszélni szeretnék veled.
-Hallgatlak.
-Először is szeretnék bocsánatot kérni azért ami ma történt.
-Jaj ugyan.Fiatalok vagytok történnek viták.
-Igen csak nem így kellet volna megoldanunk és nem itt.
-És a másik dolog?
Tehát nem érdekli,rendben.
-Hát tudod,hogy én a nagynénémmel élek azóta mióta a szüleim......őm ...... tehát azóta.
-Igen tudom.
Hátrébb ült a székben és meg feszült a teste.Látszólag kényelmetlen neki ez a helyzet. Nem tudja,hogy álljon hozzám.Kissé esetlen de aranyos. Ő legalább próbálkozik.
-Nos őm talált egy számunkra nagyon jó munkát.A város másik végén.És őm lakhatást is biztosítanak nekünk és én is tudnék ott dolgozni úgyhogy őm én szeretnék felmondani.-Lehet,hogy kicsit túl játszom?Na nem baj bele fér.
-Hát ezt szomorúan hallom de annak örülök,hogy a nagynénéd talált munkát.
-Igen annak én is.
-És meddig tudsz még maradni?
-Június 15-ig
-Rendben van megbeszéltük de akkor addig nem is adom oda a fizetésed,majd egyben.
-Rendben van és szeretnék nagyon szépen megköszönni mindent amit értem tettél.Tényleg sokat jelent.
-Ugyan kölyök én köszönöm,hogy ilyen jó munkaerő voltál.
Rámosolyogtam a nemsokára volt főnökömre majd elbúcsúztam és távoztam.Aztán pedig a mai napon először,elindultam haza.