Akiről senki sem gondolta ..... (befejezett)

36 rész (Én?)

A fiammal történt beszélgetés után órákig csak ültem a teraszon és figyeltem azt a hintát az udvar végében.A nyári szél néha néha meglökte egy kicsit,olyankor alig láthatóan megmozdult.Ahogy azt a kis hintát figyeltem az életem jutott eszembe.Most hallottam először életemben a saját történtemet.Igaz nem mindent mondtam ki hangosan hiszen mégis csak a fiamnak meséltem.De mégis sokkal másabb volt,mint a könyvek olvasása.Pedig ott is valakinek az életéről olvasol.Festés közben is egy történetet vetsz papírra.A zenékben is történetek bújnak meg.A barátaid történetét is tudod,de mégis a sajátodat hallani mégis olyan más.Amikor eszedbe jut,hogy milyen illatokat éreztél akkor.Tudod,hogy milyen idő volt az nap.Átélted azt amiről beszélsz.Az én saját történetem olyan szánalmasan hangzik,hogy még én magam és el szörnyedem ettől az egésztől.Az életem minden pontján ott volt a maffia.Nem tudtam menekülni előle.Mindent tönkre tett körülöttem.És még mindig az enyém.Az enyém,mert Olgát Matti vette feleségül.Az enyém,mert Nikolájnak jobb sors jutott.Az enyém,mert Tinának nem született gyereke.Az enyém,mert Iván egyszer megfog halni.És én pedig át adom a gyerekeimnek,mert a saját makacsságom miatt nem vettem át és építettem le az egészet.Pedig azt kellett volna tennem.Az lett volna a helyes.

Tehát az nap éjjel eldöntöttem,hogy mit teszek.Azzal kezdem a sort,hogy Ian-t és az én drága Elenámat végre összehozom.Nem volt nehéz dolgom mivel Iannel többször is találkoztam a évek során,mert kiderült,hogy nagy műkedvelő.Nekem pedig ugye saját galériám van.Ilyen az élet.Viszont a sejtésem beigazolódott.Ian-t teljesen el varázsolták a barátnőm vörös fürtjei.És az élet itt is a kezem alá játszott mivel pontosan tudom,hogy Ian olyan egyedül van,mint a kis ujjam.Nem lesz nehéz össze hozni őket.

Másnap reggel.
-Szia Ian!
-Művésznő!
-Nincs kedved eljönni velem kávézni?Mondjuk úgy ma fél óra múlva?
Velem és Elenával de az mellékes.
-Veled bármikor.
-Rendben akkor a szokásos helyen fél óra múlva.Ohhh és ne lepődj meg jön az egyik barátnőm is.
Nem vártam meg a választ csak le tettem.
-Nadia!
-Jövök!
A kis lányom már az iskolás ruhájában szalad le az emeletről.Korán kelő típus.Csak tudnám kitől örökölte.
-Baj van anya?
-Figyelj csak kicsim,úgy körülbelül egy óra múlva fel kéne hívnod,hogy nagy szükséged van rám.
-Oké.Mire készülsz?
Kérdezi vidáman.
-Összehozom valakivel Elena nénédet kincsem.
-Ohh ilyenben még szívesebben segítek.
-Tudom,mert az én lányom vagy.
Puszit nyomok a hajába.
-Reggelizz meg jó?
-Oké!
Felkap egy almát és a táskájával a hátán elinduló az ajtó felé.
-Hééé!Az nem reggeli!
-Puszi anya!
Nevetek.Az én kislányom.
-Jó reggelt anya!
A másik csodám is felébredt.
-Szia kicsim!Eszel?A húgod nem akart.
-Persze jövök.
Ketten ülünk asztalhoz.
Régen volt már ilyen.
-Mi a terved mára?
Kérdezem.
-Munkát akarok keresni.
-Tényleg?
Tudni kell,hogy a fiam úgy döntött,hogy nem megy egyetemre én pedig nem akadályoztam.
-Hát igen.Nem igazán vagyok hasznos így.
-Hát rendben.Szeretnéd,hogy segítsek?
Mosolygom rá.
-Nem,ezt egyedül szeretném intézni.
-Jól van.
Büszke vagyok a fiamra.
Saját és felelősség teljes döntései vannak.
-Na és te mit csinálsz ma anya?
-Találkozom Elenával kávézunk.
-Na az jó.Örülök,hogy mostanában sűrűbben találkoztok.
-Hát még én.
-Köszönöm szépen a reggelit anya.
Egy puszit nyom a homlokomra és már el is ment.
-Szia fiam!
Hát felnőttek.Apa nélkül de felnőttek.Nagyon sok rossz döntésem volt az életem során,de azt hiszem mind közül ez lesz a legrosszabb.Eleget küzdöttem azért,hogy a jó oldalon legyek.Ideje be töltenem azt a helyet amit az élet szánt nekem.
Fel órával később már a barátnőm ültünk a kávézóban.
-Hogy vagy édesem?
Kérdezek rá.
-Azt hiszem jól.
Mosolyog.
Milyen régen láttam mosolyogni.
-Na és te?
-Azt hiszem jól.
Ismétlem őt.
Nevetünk magunkon.
-Ivett!
Ian,ő ilyen mindig művésznőnek szólít de soha nem kiabálna át egy kávézón engem becézve.
-Itt vagyunk!
Emelem magasba a kezem.
Nem tudom pontosan mi játszódott le ennek a kettőnek a fejében amikor megláttak egymást.De Elena szinte azonnal felpattan Ian pedig megállt egyhelyben és csak néztek egymást.Mint két kő szobor.Két szerelmes kő szobor.Somolyogva figyelem ahogy egymást nézik.Ian tért magához hamarabb.Oda sétált az asztalunkhoz és,mint egy igazi úriember kezet csókolt mindkettőnknek.Elkezdtünk beszélgetni.
-Hogy van a lányod Elena?
-Nagyon jól,már kész nő.
-Ahhh igen olyan gyorsan felnőnek.A kis Nadia is már elsős lesz szeptemberben.
-A fiam meg már munkát keres.
Nevetek.
-Nem is mondtad.
Reagál Elena.
-Én is ma tudtam meg.Együtt reggeliztünk.
-Akkor szent a béke?
Nos,igen Ian majdnem mindent tudom rólam.
Szinte együtt dolgozunk.Ismeri a történetünket.És el is kezd csengeni a telefonom.Ügyes kislány.
-Ohh ez Nadia!
Megvagyok lepve eskü.
-Szia kicsim baj van?
Direkt kihangosítom.
-Anya el tudnál jönni értem?
Szól bele sírós hangon.
-Azonnal megyek!
Felpattanok és kisétálok a kávézóból.
-Na jó voltam?
Nevet.
-A legjobb.Köszönöm!
-Bármikor anyu tudod.De megyek mert mindjárt órám lesz.
-Várj kicsim!
-Figyelek!
-Mit szólnál ha elköltöznénk?
-Hát nekem végülis oké.
-Jól van menj órára kicsim szia!
-Szia anya!
Itt már megtettem amit kellett.A továbbiak rajtuk múlik.
És akkor most merül fel a kérdés mi lesz a következő lépés?Találkozom apámmal.Nézzük csak meg,hogy a legnagyobb hazug mit szól a tervemhez.Nem fog örülni neki ebben biztos vagyok,hiszen az ő szemben szörnyű dolog az amire készülök.De a megvalósításról akkor is lesz véleménye.Apa már bőven túl lépte a hatvanat és már évek óta Iván irányt egyedül de soha nem lesz teljes mértékben az Iváné az örökségem.Főleg mostantól nem.

Megállok a kis kertes ház előtt és türelmesen várok a csengő megnyomása után.
-Szia apa!
-Szia kislányom!Gyere be!
Nehézkesen sétál már.Az idő a lábát vette célba.Évek óta korlátozott a járása.Elképesztő,hogy abból a szörnyű,gonosz és hazug valakiből egy gyenge vén ember lett.Fáj így látnom.Tudom,hogy már csak évei vannak hátra.Bele törődtem.A gyerekeim imádják.Csodálatos nagyapaként viselkedik.
-Apa beszélni szeretnék veled.
-Azt hiszem tudom,hogy miről szeretnél beszélni kincsem.
Egymással szemben ülünk.Én a kanapén ő egy fotelben.
-Biztos vagyok benne.Az örökségemről van szó.
Nagyot sóhajtva pásztázza a padlót.Azt hiszem fáj neki amit mondani akarok.
-Vezetni akarod vagy feloszlatni?
Végre a szemembe néz.
-Eltörölni a föld színéről.
Széles mosoly terül szét az arcán.És azt hiszem könnyeket látok a szemébe.
-Pontosan olyan vagy,mint ő.Annyira örülök,hogy végre megteszed.
-Anyáról beszélsz?
-Igen,tudod Nóra a házasságunk első éveiben végig azt tervezgette,hogy tönkre tesz engem.És biztos vagyok benne hogyha nem szeretünk egymásba sikerült is volna neki.Az egyik dolog amit feladott miattam most teljesül.Ennél szebb búcsú ajándékot nem adhatnál nekem kicsim.Nem ez volt az egyetlen dolog amit miattam nem tehetett meg de ez legalább teljesül.
Melegség önti el a szívem.Apa még mindig szereti.Az élete utolsó éveiben/hónapjaiban is csak anyára gondol.Az egész élete alatt ezt a birodalmat építette én pedig most közöltem vele,hogy elpusztítóm.Ő pedig boldog,mert anya egyik célja volt ez.
-Szeretném,hogy egyszer valaki engem annyira szeressen,mint te anyát.
-Az a fiú szeret téged kislányom.Legalább ennyire ha nem jobban.Ő tudta,hogy neked jobb lesz nélküle ezért engedett el.Én is tudtam,hogy anyádnak jobb lenne nélkülem még sem engedtem el.
-Ohh apa ne mondj már ilyeneket.Ez őrültség.Nem vagyok már hiszékeny tini lány.Xavier egyszerűen csak nem tudott eléggé szeretni ahhoz,hogy változzon.Nincs ebben semmi bonyolult.Ezek egyszerű tények.
-Majd megtudod kislányom.Majd megtudod.És mégis hogyan tervezed eltörölni az örökséged?
-Először Ivánt kell elintéznem.Semmi köze nem lehet többé az örökségemhez.
-Meg akarod ölni?
Apa teljesen le döbbent.
-Rajta múlik apa.Ha hajlandó békében eltűnni innen vagy békében mellettem élni akkor életben marad.Ha nem lesz engedelmes mosolyogva húzom meg a ravaszt.Bőven elég dolgot tett ellenem és a számomra fontos emberek ellen,hogy azt mondjam szívesen ölöm meg.
-Na és utána?
-Xaviert a gyerekeinkre való tekintettel csak elküldöm.Jacksont minden féle képen megölöm.
-De hát Elena?
-Te fogsz tudni róla egyedül és az én embereim.Börtönbe juttatom de nem fog eljutni a börtönig.Senki se fogja keresni,emiatt nem aggódom.
-A többi emberem?
-Iván emberei.
Javítom ki.
-Mindenkinek fel fogok ajánlani egy busás végkielégítést.Aki elfogadja elmehet és nem keressük többet.Aki ellenkezik azzal végzek.Minél előbb végezni akarok ezzel a történettel.Nem érdekel ha rossznak kell lennem.Bőven eleget küzdöttem azért,hogy a jól oldalon maradjak apa.
-Kikkel akarod ezt együtt csinálni lányom?
-Azzal aki mellém áll apa.
-Biztos vagyok benne,hogy lesznek egy páran.A pénzzel mi a terved?
-Megtisztítom.Jótékonykodom,árvaházat építtetek,iskolát hozok létre.És persze ami marad az a gyerekeimé.
-Nagyon sok pénzről van szó Ivett.
-Tudom apa,tudom.
-A kapcsolatainknak mi lesz a sorsa?
-Van egy pár rendőr ismerősöm.
-Mióta tervezgeted ezt kislányom?
-Amióta csak az eszemet tudom apa.De csak tegnap éjjel döntöttem el,hogy tényleg meg is teszem.
-Mi vezetett erre a döntésre?
-Hallottam a saját élettörténetem.
Apa csak megértően bólintott egyet.
-Hadd legyek én az első aki melléd áll.
-El sem tudod képzelni mennyire örülnék ennek apa.