Sors, dögölj meg! [LayChen]

2. Fejezet

Yixing

Idegesen toporogtam a reptéren, mivel még sosem repültem, kissé aggódtam. Inkább ismerd be, hogy mindjárt összehugyozod magad a félelemtől... Apám férfiasan hátba veregetett és közölte velem, hogy semmi ciki nincs benne, ha félek. Nos, ez nem segített. Nyugtalankodva néztem körbe anyát és Ziyit keresve, de egyiket se láttam meg egészen addig, míg be nem mondták, hogy fel lehet szállni a gépre. Feszültem harapdáltam alsó ajkam, nem szerettem volna búcsú nélkül elmenni. Főleg Ziyi miatt. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat, amint elém siettek. Hosszas búcsúzkodás következett, és megint ott tartottam, hogy inkább el se megyek, de anyám egy határozott mozdulattal a gép irányába tolt. Na szépen vagyunk...

A szemem majd kiesett úgy néztem ki a repülő ablakán. Amíg a gép fel nem szállt kurvára féltem, hogy mi lesz, de amint kitekintettem a gépből elmúlt minden aggodalmam. Gyönyörű látvány tárult szemem elé és az út idejére még azt is elfelejtettem, hogy egy másik országba megyek. Egy olyanba, amibe azt hittem sose teszem többet a lábam.

Ujjaimat tördelve néztem körbe immár újra két lábbal állva a földön. Szemeimmel valami szállító eszköz után kutattam, bármi megtette volna, egy taxi vagy egy busz is, csakhogy nem láttam egyiket sem. Istenem, tuti eltévedtem, amilyen szerencsés vagyok. Oké Yixing, semmi gond. Kinézel magadnak egy embert, lehetőleg egy olyat, amelyik nem tűnik sorozatgyilkosnak és beveted évek óta nem használt koreai tudásod. Fel kellett volna frissítenem anyával. Hogy erre miért nem gondoltam...

- El-elnézést - nyögtem ki halkan egy idősebb nőnek. - Tudna nekem segíteni? - meglepődtem mikor kedvesen elmosolyodott és aprót bólintott.

- Persze, ha tudok, segítek. Mit tehetek érted?

- Öhmm... Egy... Merre találok taxit? Vagy buszt? Szöulba szeretnék eljutni - tettem hozzá gyorsan.

- Oh! Ez nagyon egyszerű! Csak itt átellenben végig kell sétálnod, lesz majd egy üvegajtó és mögötte lesznek taxik és azt hiszem tőle jobbra buszok - arrafelé pillantottam, amire mutatott és épp vissza akartam nézni a nőre mikor észrevettem egy srácot, aki a fülhallgatóját próbálta nagy nehézségekkel kibogozni. Elmosolyodtam szerencsétlenségét látva, hiszen kb én is így szoktam kinézni. Aztán mintha megérezte volna, hogy figyelem, felnézett. Egyenesen rám tekintett sötét szemeivel és esküszöm olyan érzésem volt, mintha belém is látott volna.

Elvörösödtem és gyorsan megköszöntem a segítségét a nőnek, majd elsiettem. Volna. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy az utam a srácon keresztül vezetett és mégse tehettem meg, hogy egy óriási körben megkerülöm őt. Mégis hogy nézett volna az ki? A földre szegeztem szemeimet és elindultam, de néhány lépés után nem bírtam megállni, muszáj volt felpillantanom. Még mindig engem figyelt és úgy döntöttem, ha ő, akkor én is. Makacsul bámultam, s mikor elsétáltam mellette hallottam, hogy kuncog. Egy másodpercre megtorpantam, hogy mondjak neki valami szépet, de végül tovább mentem. A franc akar vitába keveredni!

Jongdae

Vigyorogva sétáltam Chanyeol mellett és miután elmesélte mi volt egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki, úgyhogy még mindig a vérét szívtam a srác miatt.

- Na jól van! - fakadt ki. - Én legalább nem fűvel-fával dugok! Rohadt biztos vagyok benne, hogy egyszer még rábaszol! Jönni fog valaki, akivel majd nem tudod hányadán állsz, de ÉN nem fogok neked segíteni.

- A te kibaszott szerelmes szíved... Komolyan hiszed, hogy én valaha is szerelmes leszek?

- Hiszem!

- Hinni a templomban kell - benyitottam a szobám ajtaján és kapásból majdnem hasra estem egy bőröndben. - A kurva életbe! Normális ez? Hát hova teszi a cuccát, baszd meg?!