Sors, dögölj meg! [LayChen]

Extra #2 (1/2)

Yixing

Szemforgatva és teljesen totálisan ignorálva hallgattam Chen siránkozását arról, hogy ő bizony nem fogja repülőre tenni a lábát. A reptéren. Harminc kibaszott perccel a felszállás előtt. Az idegeimen táncolt, amik a vizsgák miatt, illetve kapcsolatunk jelenlegi helyzete miatt amúgy is papírvékonyak voltak, de ő azért csak mondta és mondta. Baszki, ezt tényleg most kell?!

- Kizárt! - csattant fel vagy századszorra, de ezúttal fogta magát és csapot-papot otthagyva rohant el, egyenesen a mosdók felé. Idegesen dobbantottam a lábammal, majd egy apró sóhaj után felkaptam a földre dobott táskáját és utána eredtem. Hónapok óta tisztában volt vele, hogy mégis hogyan fogunk utazni hozzám, de egyszer sem említette nekem, hogy nem szeret repülni. Egyszer sem!

Lehunytam pilláimat, majd a helyiség egyetlen csukott ajtajához sétáltam és csöndesen nekidőltem, hogy megvárjam, míg kiszenvedi magát. Elmosolyodtam, ahogy morgását hallgattam, már csak azért is, mert édes volt, mikor arról győzködte saját magát, hogy értem képes lesz eltámolyogni odáig. Ráütöttem egyet a fára, mire minden hang elhalt, valószínűleg levegőt sem vett, miután realizálta, itt vagyok. Legalábbis bíztam benne, hogy rám gondolt, nem valami vadidegenre.

Kaparászott egy kicsit, majd végre kinyitotta előttem az ajtót és már láttam, hogy mondana valamit, de nem engedtem neki. Szürke, rövid ujjú pólójánál fogva húztam magamhoz és hintettem egy lágy, de kellőképp szenvedélyes csókot szájára. Halkan nyögött bele ajkaink játékába, majd egyik kezét tarkómra csúsztatta, így vont közelebb testéhez és én készségesen mozdultam felé. Fél év alatt sem lettünk átlagos pár, de ezekért a pillanatokért megérte bármely szenvedés.

Jongdae

Mikor Lay egy kellemes tavaszi napon kijelentette - nem, nem kérdezte, csak úgy mondta, mintha alap lenne -, hogy a nyári szünetet nála fogom töltöm, nem hazudok, kurvára boldog voltam. Tényleg. Egészen három percig, míg le nem esett, hogy ez repülést jelent. Nem voltam beszari alak, de több ezer méterre a földtől lenni... Nos, ne szépítsük, rohadtul be voltam fosva miatta.

És ez sajnos a kapcsolatunkra is hatással volt. Igyekeztem, de a régi önmagam levetkőzni nem könnyű, így elég volt két nap, hogy meglátszódjon gond van, majd öt perc, hogy vissza se fogjam magam. Persze a valódi okot nem mondtam meg, mert elég gáznak találtam, viszont ezek után Lay úgy szűrte le, hogy a családjával van bajom, ami megint nem vetett jó fényt az amúgy is elég ingatag lábakon álló kettősünkre. Na meg, mert volt benne igazság.

Most mégis úgy csókolt, mintha soha többet nem akarna elereszteni, ami hihetetlenül jól esett ketyegőmnek. Elvörösödve bújtam nyakához, majd szinte hangtalanul elmotyogtam, hogy mi is a szenvedésem tárgya, mire csak halkan felnevetett. Hát kösz, baszd meg...

- Szerinted megsüketültem vagy mi? Elég hosszú ideig lökted, hogy nem szállsz fel arra a "kicseszett repülő koporsóra". Csak hogy a te szavaidat idézzem - magamban morogva lendült a kezem, hogy rávágjak a hátára, de inkább taktikát váltottam, mert tudtam, hogy hogyan is kínozhatnám. Vigyorogva öleltem át mindkét kezemmel, hogy megtartsam testét, majd egy óvatos puszit nyomtam a nyakán legjobban kidudorodó érre és a várt hatás nem maradt el, lábai megrogytak kissé. Fél év alatt tökélyre fejlesztettem képességemet a kínzása terén. Nehogy már csak neki legyen rá lehetősége!

Yixing

Gyengéden simogattam Chen karfán pihenő kézfejét ujjaimmal, de sajnos nem igen értem el nála sikert abban, hogy megnyugodjon. Keze egyre jobban elfehéredett az erőlködéstől, ahogy szorongatta a puha anyagot, majd mikor bezárták az ajtót olyan erővel markolt tagomra, hogy féltem, eltörte azt. Oké, az első alkalommal én is be voltam rezelve, de azért ennyire tuti nem!