Yixing
Nem akartam, de úgy felnevettem Chen arcát látva, mikor letettem őt a pultra, hogy egy idő után nem kaptam levegőt. Annyira ledöbbentnek és értetlennek tűnt, hogy az valami hihetetlenül aranyos volt. Aztán meg durcásnak. Istenem, de édes. Vélekedtem én már így egyáltalán Chenről valaha is?
- Most meg mi van? - morgott csöndesen, majd arrébb próbált csúszni, de nem engedtem neki. Erősen fogtam rá csípőjére és egy-egy apró csókkal igyekeztem elérni, hogy ne úgy nézzem rám, mint egy duzzogó négy éves. De baszki, kibaszott aranyos volt így, komolyan.
Ahogy egyre lejjebb haladtam testén, úgy tűnt el egyre jobban a morcos Chen és mikor gyengéden combjába haraptam, általam sosem hallott hang hagyta el ajkait. Úgyhogy folytattam eme tevékenységet. Óvatosan kóstolgattam - mint kiderült számomra - borzasztóan érzékeny testrészét, egészen addig, míg egy egyértelmű jelzést nem adott arról, hogy bizony nagyon szeretne már tovább lépni. Én tényleg nagyon húzni akartam őt, de már egyszerűen képtelen voltam tovább várni.
De aztán mégis megembereltem magamat és visszafogtam magam. Még mindig az volt az elsődleges nekem, hogy Chen minél jobban érezze magát és az előbbiből ítélve ilyenben még nem volt része, de biztos kurvára bejött neki. Ohh, jézus úristen, azok a hangok...!
- Meddig könyörögjek még, hogy végre megdugj? - elmosolyodtam szavaira. Nem is ő lett volna. Puhán csókoltam ajkaira, majd hátán végigsimítva vontam magamhoz iszonyat közel. Szuszogva kulcsolta ismét körém lábait, de ezúttal olyan erővel, hogy ha akartam volna se szabadulhattam volna tőle, majd mozgatni kezdte a csípőjét. Hát geci, én mentem felrobbanok...
Jongdae
Igazán jól esett, hogy Lay ennyire odafigyelt rám, hogy szerette volna kiélvezni együttlétünk minden pillanatát, de baszki, lassan már nem tudtam hova legyek vergődésemben. Rohadtul kívántam Lay-t és rohadtul szerettem volna végre magamban érezni őt. Lehet nagyon is szex függő vagyok, de jézusom, elég ránézni Lay-re most, így egy farmerben és máris nem érdekel rajta kívül semmi.
Úgy gondoltam majd én rásegítek a dologra, de az eszembe se jutott, hogy kettőnk közül én jobban fel vagyok izgulva vagy legalábbis én közelebb vagyok egy orgazmushoz, így muszáj voltam félbehagyni a mozgást, hacsak nem szerettem volna Lay gatyáját mosni a WC-ben. De esküszöm egy fél másodpercig úgy voltam vele, egye fene, inkább mosok, mint ez a szenvedés.
Lihegve nehezedett mellkasomra, majd egy sunyi mosoly után bokáimra fonta ujjait és megpróbálta leszedni magáról őket, csakhogy nem adtam magam könnyen. Nincs semmi a világom, amiért hagynám neki, hogy még egyszer akárcsak egy fél cetivel is távolabb legyen tőlem.
- Ugye nem akarod, hogy megint gonosz legyek? - azzal a kibaszott szexi hangjával súgta a fülembe a kérdést, amit annyira, de annyira imádok és először úgy voltam vele, hogy engedek neki, de bassza meg, csak azért se!
- Ugyan, mit tudnál még csinálni velem, ami ennél is idegőrlőbb lehet?
- Szerintem... - ujjait rohadt lassan húzta végig arcomon, majd felsőtestem, végül alhasamon pihent meg keze. - Biztos ki tudok találni valamit.
- Lesheted, hogy... - a mondatot se tudtam befejezni, egy gyors mozdulattal átfordított, de olyan erővel, hogy ha akartam volna se tudtam volna megakadályozni, hogy lábaim elengedjék őt és megdöbbenve néztem farkasszemet a sötétszürke színű pulttal. Mi a jó isten?! Most komolyan képes még rá?
Yixing
Elég random ötlet volt az egész hasra fordítom Chent dolog, de mint mondtam, imádom a meglepődött fejét. Bár ebben a helyzetben nem lesz lehetőségem látni őt. Hmm, talán mégse volt jó ötlet.
ESTÁS LEYENDO
Sors, dögölj meg! [LayChen]
Romance[BEFEJEZETT] Kim Jongdae és Zhang Yixing régen elválaszthatatlan barátok voltak dacára a két év korkülönbségnek, de a középiskola és az egyikük súlyos titka elszakítottak őket egymástól. A Sors viszont közbe szól és újra találkoznak az egyetemen. Az...