Sors, dögölj meg! [LayChen]

19. Fejezet

Yixing

Úgy együtt lenni valakivel, hogy közben mást szeretsz, nem valami jó érzés. Olyannal együtt lenni, akiről nem tudod, hogy hasonlóan érez-e, mint te, szintén szar. Főleg, hogy vallomásod után - még ha kamu is volt -, semmit se mondott. Olyannal együtt lenni, akinek a legjobb barátját szereted, kurva szar érzés. Én mégse szakítottam Chanyeollal...

Talán pont azért, mert tőle kapok valamit; mindig kedveskedik nekem, elmegyünk valahova és igazán jó vele lenni. De vele nem tudok őszinte lenni. Képtelen vagyok megmondani neki, hogy mást szeretek, de még annyit se tudok odanyögni neki, hogy szakítsunk. Most is elvitt sütizni, én meg eszem ahelyett, hogy mondanék neki valamit.

- Finom? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam, pedig oda se figyeltem. Azt se tudom milyen sütit eszek... - Arra gondoltam, hogy... Tudod, jön az őszi szünet és... Szóval, szeretnéd nálunk tölteni? Tudom, hogy haza nem tudsz menni, de legalább nem kell egyedül lenned a koleszban - olyan váratlanul ért kérdése, hogy félrenyeltem és heves köhögésbe kezdtem. Erre mégis mi a faszt mondjak?

- Nem is tudom... - nyögtem ki végül pár perccel később. - Nem... Nem akarok kellemetlenséget a családodnak...

- Nem lenne az! A nővérem alig várja, hogy megismerjen - vigyorgott rám. - És anyuékat is érdekled.

- Tudod... Én... Oké, legyen! - Te balfasz! Hát most nem tudtál volna hazudni valamit?

Jongdae

Még a szám is tátva maradt a döbbenettől mikor meghallottam Minseok vallomását. Agyam gyorsan pörgött és próbálta feldolgozni a kapott információt, de nem ment neki.

- M-Mi? - nyögtem ki végül reakcióként.

- Az első pillanattól fogva tetszettél nekem. És mikor megismertelek, mikor megismertem, hogy milyen vagy... Még akkor is. Tudom, hogy neked nincsenek ilyen érzéseid irántam, de... De esély sincs rá? - kérdezte szomorkásan.

- Én... Nem arról van szó, hogy... Öhm... Nézd, tudod, hogy más iránt táplálok érzéseket és ez - mutattam kettőnkre - nagyon nem lenne jó. Én... Én nem szeretnélek megbántani végül és... És te vagy az egyetlen barátom már és nem szeretnélek elveszíteni - valószínűleg rohadtul nem volt értelmes, amit mondtam, de Minseok értette. - Sajnálom... Nem lenne fair veled szemben...

- Azért köszönöm, hogy őszinte voltál - mosolygott rám. Nos, teljesen nem. Kedveltem őt, csak szerelmes nem voltam belé.

- Tudod... Kedvellek. Jó veled lenni, csak...

- Csak nem vagy szerelmes belém. Úgy látszik csak Chanyeolnal és Yixingnek van szerencséje.

- Legalább ők megtalálták egymást - motyogtam halkan keserű szájízzel. Rosszul esett az említésük és míg Minseok nem hozta szóba, nem is törődtem velük, csak rá koncentráltam. Minseokkel mindig jó éreztem magam. Lehet nem szeretem, de... De talán idővel lesz köztünk valami. Ahogy ő fogalmazott - Minseok, mit szólnál, ha...

- Ha? - pislogott rám érdeklődve, miután megakadtam a mondandómban. Lehet nem jó ötlet, de...

- Próbáljuk meg!

Yixing

Idegesen sétáltam - inkább már rohantam - az egyetem folyosóin, csakhogy elvonjam a figyelmemet arról, hogy megint hülyeséget mondtam Chanyeolnak. Egyszerűen csak őszintének kéne vele lennem, de nem tudok. Nem akarom megbántani, sem elveszíteni őt, de tudom, ha kitálalok neki az lesz. És arra még nem készültem fel.