Sors, dögölj meg! [LayChen]

32. Fejezet

Yixing

Mindenhova próbáltam nézni, csak előre nem, hogy még véletlenül se találkozzon a tekintetünk Chen apjáéval. Még anélkül is tudtam, hogy milyen szemekkel méregethetett minket, hogy nem pillantottam rá. Szinte éreztem a hideget a bőrömön.

Aztán végül csak megkémleltem mi a helyzet, de sajnos nem tévedtem; a férfi olyan szemekkel meredt a Chennel összekulcsolt ujjainkra, hogy féltem mindjárt leszakadt az egyikünk karja. Tőből. Idegesen igyekeztem kihúzni kezemet barátom fogságából, de nem jártam sikerrel. Az apja elevenen fog elásni minket. Tuti, hogy itt halunk meg...

Rohadtul be voltam szarva az egész szituáció miatt; egyébként sem akartam semmi úton-módon összefutni vele, de ebben a helyzetben meg végképp nem. Jézusom, baszki, ránk nyitott! Ez... A rohadt...!

- Jongdae... - bár nem hozzám szólt, mégis én voltam az, aki megijedt, nem Chen. Ő még csak össze sem rezzent a váratlan hangra.

- Nem kívánom végighallgatni a szentbeszéded, köszi - rémültem pillantottam Chenre, ahogy meghallottam a flegma stílust és már vártam a faterjának a kifakadását, de az nem jött. Csak kimérten beszélt és... Komolyan mondom, ki akartam rohanni, nemcsak a házból, nemcsak az utcából, hanem az egész világból. Kibaszottul féltem.

- Az, hogy mi akarsz, nagyon nem érdekel. Csak az érdekel, hogy mégis hogy volt pofád ennyi idő után beállítani ide. Vele - összeszorítottam a szemem, mert tudtam, hogy most Chen vissza fog pofázni és abból jó nem fog kisülni, az már egyszer holtbiztos.

- Tudtommal még hivatalosan itt lakom. Vagy már nem? Kibasztál?

Jongdae

Attól még, hogy nem látszódott rajtam, megijedtem. Nem igazán készültem fel egy hosszabb, mélyrehatóbb beszélgetésre az apámmal, de ezt nem mutathattam ki sem miatta, sem Lay miatt. Igazából még attól is féltem, hogy Lay perceken belül összeesik vagy isten tudja mi lesz vele. Sajnos nála nem lehet tudni.

- Egyszerűen nem értem, hogy hogy lehet olyan gyerekem, mint te... - ez a mondat jobban szívem ütött, mint eddig bármi, amit mondott nekem az elmúlt években. - Rendesen neveltelek és nagy nehezen - azt nem mondom, hogy teljesen elfogadtam az egész meleg dolgot, de hogy vele... Nála jobbat nem találtál? Vagy ez is valami szórakozás neked? Átvered, hogy így állj bosszút? - döbbenten kerekedtek el a szemeim az utolsó kérdése után, majd rémülten Lay-re pillantottam, de ő semmilyen reakciót nem mutatott mellettem. Leszámítva, hogy hullafehér volt.

- Lay, nehogy azt hidd, hogy-

- Mindegy. Nem... Nem érdekel... - Lay hangja megtört volt és totál kétségbeestem, hogy elhiszi apámnak. Nem volt egy hiszékeny srác, de ennek a dolognak volt valóságalapja; én olyan voltam, aki egy ilyen húzásért megtette volna az egész átbaszós cuccot. Istenem, ezt bárki elhinné rólam, aki csak egy kicsit is ismer!

- Esküszöm neked, hogy ez nem igaz!

- Elhiszem... - Nem, nem hitte el. Elég volt az arcára nézem ahhoz, hogy tudjam.

- Lay, kérlek...

- Magyarázkodhatsz neki amennyit csak akarsz, de az nem változtat a tényen; olyan szinten gyűlölted őt, hogy elégetted az össze képeteket!

Yixing

Nagyon közel jártam egy ájuláshoz, mikor Chen apjának száját elhagyta az a bizonyos kérdés. És nem azért, mert annyira félnék a bosszútól, hanem mert a mostani Chen olyan volt, aki ezt megtette volna.