Sors, dögölj meg! [LayChen]

21. Fejezet

Yixing

Chen mostani csókja teljesen más volt, mint az eddigiek; kifejezetten lágy és óvatos volt, ellenben cselekedetével. Erősen fogott rá csípőmre és határozottan húzott maga után az ágya felé. Szerettem volna elengedni magam, de nem tudtam, mert már így is bűntudatom volt Chanyeol miatt, hát még Minseok miatt.

- Jongdae, vá-várj... Ezt-Ezt nem lehet! Minseok-

- Szakítottam vele - vágott a szavamba és belemarkolt a hajamba, hogy újra kezdeményezzen egy csókot. Halkan benyögtem az ajkaiba és esküszöm úgy éreztem magam mint, aki menten megpusztul a forróságtól, pedig egyébként nem volt egyáltalán meleg.

- Tudom, de-

- Szólíts a becenevemen! - szakított ismét félbe. Bambán pislogtam rá, és ahogy leesett mit mondott, elvigyorodtam.

- Szeretnéd, mi?

- Baszódj meg!

- Nos, nem én leszek az, akit ma megdugnak, csakhogy tisztázzuk!

- Tudom - nézett fel rám gyengéd tekintettel és sejtettem, hogy a múltam miatt reagált így, de nem akartam, hogy úgy bánjon velem, mint egy hímestojással. Sok mindent kibírtam, testi-lelki fájdalmat és most itt vagyok. Vele. Valószínűleg életem legjobb pillanatában. - Csókolj meg! - kérte csöndesen és én így is tettem.

Jongdae

Nyomorultul éreztem magam Minseok és Chanyeol miatt is, de jelenleg nem akartam másra gondolni csak arra, hogy végre Lay-jel vagyok. Bár nem mondtam neki semmit se az érzéseimről, csak tettem, amit tenni akartam ő mégis... Viszonozta. Nem vágtam, hogy ez hogy lehetséges, de nem szerettem volna, ha vége szakad. Úgyhogy sodródtam az árral.

Lay csókja ugyanolyan rohadt jó volt, mint legutóbb, ha nem jobb. Szenvedélyesen falta ajkaimat, majd a következő pillanatban egy apró fordulással nekinyomott a falnak, de olyan hévvel, hogy az ott lévő dekorációs célt szolgáló kép hangos csattanással tört szét a padlón.

- Baszki - lihegtem a festményt nézve, majd Lay-re pillantottam. - Abba ne hagyd, ez kurvára bejön! - nyilván nem a rongálás, bár az sem lenne ellenemre, hanem a vad Lay. Sosem volt szerencsém ehhez a személyiségéhez, nem volt egy nyúlbéla, de ilyesmit nem csinált. Előttem legalábbis sosem. Mély levegőt vett, közelebb hajolt az arcomhoz, miközben a testem két oldalára támaszkodott és komolyan mondom, görcsbe rándult a gyomrom pusztán ennyitől. Istenem, eddig hol a picsába rejtegette ezt a tekintetét?

- Most bezárom az ajtót - jelentette ki hirtelen, majd meg is tette, de baszott visszajönni hozzám. A köcsögje csak állt lazán a csukott ajtó előtt zsebre csúsztatott kézzel és oldalra döntött fejjel méregetett. A rohadt életbe! Ahhoz képest, hogy nincs tapasztalata, jól nyomja! Az a vigyor! Akkor se én leszek az, aki odamegy! De nem bírtam ellenállni...

Yixing

Még jó, hogy az ajtó mögöttem volt, mert Chen olyan sebességgel és erővel érkezett meg rám, hogy nekivágódtam. Ha nincs ott szerintem a koponyám is betörik, így max agyrázkódást kaptam a koppanástól. Könnybe lábadt szemekkel pislogtam rá, miközben a tarkómat simogattam, de ő csak nézett rám ártatlan tekintettel. Aztán ujjaival arrébb lökte az enyémet, hogy átvegye a helyüket.

Elvarázsolva néztem a sötét íriszekbe, meglepődtem szokatlan gyengédségén, de jó érzéssel töltött el figyelmessége. Ajkaihoz hajoltam és lassan vettem birtokba őket, majd combjai alá nyúlva emeltem meg és nyomtam oda ismét az ajtóhoz. Felszisszentem, ahogy Chen belemarkolt a hajamba, de különösképp nem érdekelt. Nyelvemet kidugva nyaltam végig nyaka vonalán, mire hangosan felnyögött és még jobban szorította magát hozzám.