Sors, dögölj meg! [LayChen]

24. Fejezet

Yixing

Szinte biztos voltam benne, hogy megint bepánikolok, ezért Chen erősen tartott a felkaromnál fogva, nehogy összeessek. Nagy szemekkel pislogtam rá, miközben próbáltam szabályozni a légzésemet, de nagyon nem akart összejönni.

- Ha most rosszul leszel, én nem tudom mit csinálok veled... - suttogta a fülembe.

- Az apád-

- Nyugi már! - mordult rám. Lehet neki nem nagy gond, de nekem igenis az! Mégis mit fog rólam gondolni?

- De az apád idejön! Ezt... Ezt nem bírom ki! Hadd... - Chen határozottan rám markolt és esze ágában sem volt elengedni, sőt közelebb húzott magához. Hatalmasat nyelve meredtem a férfira, akinek az ex-felesége jelenleg a mostohaanyám. Chen semmiben sem hasonlított az apjára, mindenét az édesanyjától örökölte, kvázi akár ellentéteknek is mondhattam volna őket. A férfi nagyon magas volt és láthatóan erős, a fekete öltönyön át is tisztán kivehetőek voltak az izmai. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Chen egy vézna srác volt, de messze nem érte el az apja szintjét.

- Ne parázz, nem fog megenni. Legalábbis szerintem. Aztán ki tudja - vigyorgott rám. Szavaitól rohadtul nem éreztem jobban magam és tényleg féltem, hogy összeesek. Ahogy figyeltem, hogy egyre közelebb ér az apja, úgy sápadtam el, Chen viszont kifejezetten jól szórakozott, de szemeiben láttam, hogy ez valójában nincs így. Ő is legalább annyira nyugtalan volt apja miatt, mint én.

Jongdae

Lay-nek fogalma sincs arról, hogy mennyire megromlott a kapcsolatom az apámmal, miután az anyám lelépett. Régen imádtunk együtt lenni, nemcsak mi ketten, anyám is rengetegszer jött velünk, illetve, ha Lay családja ráért, ők is velünk tartottak. Igazán szoros volt a kapcsolat a két család között, de mikor az anyám Lay apjával megcsalta az enyémet, minden tönkre ment. Teljesen széthullott a családom.

Lehet, hogy már képtelen vagyok Lay-t úgy gyűlölni, mint hajdanán, de most, hogy eszembe jutott, hogy mennyit veszítettem miatta... Képes lennék újra. De nem akarom. Jelenleg azt hiszem Lay az egyetlen pozitívum az életembe, még ha ezt sose ismerném be szemtől szembe senkinek se. Főleg neki nem. Vagy magamnak.

Mióta apámnak új... Nője van - mondjuk így - totálisan megváltozott. Előtte is karizmatikus személyiség volt, de azóta, hogy egy tizenöt évvel fiatalabbal jár még köcsög is lett. Szépen mondva. Szemernyi figyelmet nem fordított rám, így lettem meleg. Nem vicc, komolyan. Na jó, nyilván amúgy is kiderült volna számomra előbb vagy utóbb, de apám határozottan rásegített.

Bevallom, akkor tizenöt évesen nagyon vágytam a figyelmére és úgy akartam felkelteni azt, hogy melegnek állítottam be magam. Csak úgy a semmiből elé álltam Joonmyunnal és bemutattam őt neki, mint a barátomat. Sosem felejtem el a fejét mikor meglátott vele kézenfogva. Vagy mikor nem jött be a jóslata, miszerint egy hónapig se bírom majd ki egy másik sráccal. Vagy amikor ránk nyitott szex közben.

Elvigyorodtam az emlékektől, de kurvára nem éreztem magam boldognak, csak szerettem volna minél előbb túl lenni ezen a szaron és visszamenni a koleszba. Nem volt kedvem apám epés megjegyzéseit hallgatni és azt meg főleg nem akartam, hogy Lay-nek mondjon bármit is. Szerencsétlen srác elég törött már, nincs szüksége arra, hogy apám még porrá is zúzza az apró darabokat.

Yixing

- Szóval ő az, akinek kifizettem a számláját... - nagyot nyeltem, amint apja elénk ért és lábaim megrogytak, ahogy az első szavak elhagyták száját. Rettegtem, hogy most mi lesz. - Azt mondtad, hogy egy barátodnak kell segítség. Azt hittem Chanyeol lesz az, nem ő. Ha tudom-