Sors, dögölj meg! [LayChen]

12. Fejezet

Jongdae

Lay-t egy pontos embernek ismertem meg, így eléggé meglepődtem mikor nem volt a gyakorlóteremnél. Direkt előbb is jöttem, hogy még véletlenül se késsek el. Míg vártam úgy döntöttem kicsit bemelegítek, majd megpróbálkoztam némi tánccal. Talán tíz vagy tizenöt perce csinálhattam mikor Lay befutott. Elég furcsa szemekkel vizslatott, majd megrázta a fejét és köhintett egyet.

- Gondolkoztam rajta, hogy hogyan is gyakoroljuk és van... Volt egy ötletem, de jelenleg... Khm... Mindegy is...

- Ha Chanyeol full elvette az eszed és nem vagy képes arra, hogy taníts, most szólj, hogy mehessünk a szélrózsa irányába - Ez is jól indul, baszki...

- Most jöttem, muszáj máris kezdened a szarságod? - mordult rám dühösen.

- Nem kezdek semmit! - reagáltam hasonlóképp. - De már az első mondatod is totál értelmetlen volt! Mégis mit vársz akkor?

- Nem tudom! Talán próbálkozz kicsit javítani a modorodon vagy kurvára nem lesz senki, aki segítsen neked! Én csak... Még nem egészen tudom, hogy hogy is kezdjünk a dologhoz. Azt hiszem kezdésnek mutatok pár egyszerű mozdulatot és próbáld lemásolni, oké? - bólintottam beleegyezésképp, majd feszülten figyelni kezdtem őt. Hát mit ne mondjak, az ő és az én véleményem az egyszerűről rohadtul nem egyezik. Neki ez komolyan egyszerűnek számít?

- Most meg miért nem csinálod? - kérdezte értetlenül, mire bevágtam egy amolyan baszd meg-fejet.

- Te szórakozol velem?

Yixing

Én megértem, ha valaki nem egy tánc zseni, de azt, amit Chentől láttam... Azt biztos sose fogom elfelejteni. Tuti, hogy ezzel fogok álmodni... Órán nem láttam sosem táncolni, mert ő mindig a leghátsó sorban állt, én pedig általában elől.

Ha tudom, hogy ennyire rossz, nem döntöttem volna úgy, hogy segítek neki. Tudom, hogy ez köcsögségnek tűnik és valahol ez igaz is, de nem tudom, hogy képes leszek-e megtanítani. És az sem segített a helyzeten, hogy már az egész gyakorlás ritka rosszul indult.

- Már miért szórakoznék? Teljesen komoly vagyok!

- Tényleg azt hiszed, hogy képes vagyok én ezt leutánozni?

- Miért, nem? - kérdeztem vissza zavartan. Ezek elég egyszerű mozdulatok voltak drága Chen...

- Nem! - kiáltott rám ingerülten, mire én is felhúztam magamat.

- Talán legalább megpróbálhatnád mielőtt azt mondod, hogy úgyse menne! - morgott egyet, majd helyezkedni kezdett és végül belekezdett a lemásolásba. Én nem szoktam senkit se lenézni vagy lerombolni az önbizalmát, de Chen... Még táncnak se merném nevezni azt, amit csinált. Max vonaglásnak. Mikor végzett karba fonta kezeit és várakozóan pislogott rám. Én tényleg próbáltam visszafogni magam, de nem ment.

- Te tényleg szar vagy!

Jongdae

Még a számat is eltátottam döbbenetemben mikor se szó, se beszéd a képembe vágta, hogy baromi béna vagyok. Szépen fogalmazva. Nyilván igaza volt, tudtam magamról, hogy szar vagyok, de rendes felhúzott ezzel. Szerinte mégis mi a faszomért kértem segítséget?

- Hát baszd meg, Zhang Yixing! Szerinted mégis mi az anyám kínjáért kértelek meg pont téged, hogy segíts? Nem lehet mindenki olyan jó, mint te!

- Ne haragudj... - meglepődtem bocsánatkérésén és szinte rögtön el is párolgott a dühöm. Zavartan állt előttem miközben ujjait piszkálta. - Ez... Ez nagyon nem volt szép tőlem. Ne haragudj! Én csak...