Sors, dögölj meg! [LayChen]

10. Fejezet

Yixing

Komolyan mondom annyira féltem a szombattól, hogy egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Na meg mert égett az arcom rendesen a meztelenkedésem után. Ilyen égést... Hajnali ötkor már inkább az ágy szélén ülve meredtem magam elé. A lábam idegesen járt fel s alá, és már azon voltam, hogy lemondom a dolgot, mert nem bírom tovább idegekkel, amikor Chen felült, dühösen mordult egyet, majd a fiókot kirántva hozzám vágott egy dobozt.

- Beveszed és alszol!

- Mi van?

- Beveszed vagy én nyomon le a torkodon, de kussolni fogsz! - döbbentem pislogtam rá, majd oda se figyelve kinyomtam egy szemet a levélből és bevettem. Szerintem életemben nem aludtam olyan jól, mint akkor...

- Yixing... Yixing... - nagyon nehezen nyíltak ki szemeim, mert az engem rázogató egyén nem volt valami hangos, de még csak erőteljes sem. Hangja, csakúgy, mint tenyere, kellemes érzést keltett bennem, így nem is próbáltam meg felkelni. - Yixing...

- Csak még öt percet... - motyogtam halkan és átfordultam a másik oldalamra.

- Szívesen hagynálak még aludni, de már délután kettő van és-

- Hogy mennyi?! - pattantam fel rögtön, de a pokrócnak hála valami fura úton-módon kizuhantam az ágyból egyenesen Chanyeolra. Hogy rohadjon meg ez a kurva pokróc!

Jongdae

Mikor végre kimásztam az ágyból meglepődve tapasztaltam, hogy Lay még mindig alszik. Most akkor ma nem randija van Chanyeollal? Felé indultam, majd megráztam a fejemet. Nem az én dolgom. Majdnem rosszul lettem mikor észrevettem az asztalon az altatómat. A rohadt...! Bassza meg, ugye nem ezt adtam neki oda? Ez kurvára erős! Mindegy, ha akarnám se valószínű, hogy fel tudnám most már ébreszteni.

Kissé rosszul éreztem magam a helyzet miatt, de végülis nagydolog nem történt, majd felébred előbb-utóbb. A büfében rágcsáltam egy szendvicset, amikor Minseokot pillantottam meg és azonnal integetni kezdtem neki. Majd ő elvonja a figyelmemet!

- Jó étvágyat! - mosolygott rám, amint elém ért. Nem is tévedtem; Minseok pillanatok alatt elérte, hogy ne is gondoljak a reggeli incidense. Jó kedvel mesélt az egyik órájáról, én pedig figyelmesen hallgattam evés közben. Minseok hihetetlenül aranyos volt mikor boldog volt.

- Van már valami terved már? - szakítottam félbe, mire először meglepődve pislogott rám, majd megrázta a fejét válaszul. - Akkor mit szólnál, ha ezt valahol a városban folytatnánk? - hebegni kezdett elvörösödve, amit nem igazán értettem, de mikor kifújta a levegőt és bólintott egyet már vettem a dolgot. Vigyorogva ragadtam meg a kezét és kiráncigáltam az épületből. Tuti nekem is felemelő napom lesz!

Yixing

Rákvörösen meredtem Chanyeolra, vagyis inkább csak az állára, mert kurva nagy zavarban voltam. Ezzel szemben ő nem zavartatta magát; óriási karjaival szorosan ölelt magához, közben lustán simogatta hátamat. Aki volt már hasonló helyzetben az biztos tudja, hogy milyen érzés ez. Olyan mindjárt meghalok-féle érzés.

- Igazán tetszik nekem ez a helyzet és folytathatjuk is, ha szeretnéd, de szerintem célszerű lenne először megejteni azt a randit, nem gondolod? - még mindig totál elpirulva tápászkodtam fel róla és közben valamit makogtam neki, de igazából meg se tudnám mondani, hogy mit, mert azzal voltam elfoglalva, hogy visszarángassam magamra pokrócot. Ha egyszer túljutok ezen a napon, isten bizony elégetem ezt a szart!

- Khm, megvárom amíg felöltözöl aztán megyünk, oké? - hevesen bólogattam neki, majd néhány ruhát felkapva besprinteltem a fürdőbe. Valaki tuti jót röhög fent rajtam, nincs az az isten, hogy ilyen szerencsém legyen ebben a rohadt életben! Másodpercek alatt rendbe szedtem magam, majd visszamentem Chanyeolhoz.