Sors, dögölj meg! [LayChen]

37. Fejezet

Yixing

Apró köröket rajzolgattam Chen mellkasára, miközben jókat vigyorogtam kielégült arcán. Óvatos csókot nyomtam kulcscsontjára, majd kissé felemelkedve belenéztem szemeibe. Sunyi mosolyt villantott és feleszmélni sem volt időm; karjai és lábai ismét körém fonódtak, amit én először nem is vágtam, hogy miért. Úristen, én még egy menetre képtelen vagyok!

- Vigyél! - jelentette ki csakúgy random mód, mire értetlenül vontam fel szemöldökömet. Mi a franc?

- Hogy mondod? - kérdeztem vissza, de aztán ahogy ábrázatát figyeltem megvilágosodtam. Halkan felkuncogtam, majd felálltam vele és elindultam a mosdó felé. Bent várakozóan néztem rá, de ő csak továbbra is vigyorogva pislogott rám és esze ágában sem volt elengedni. Komolyan mondom, még a végén tényleg belemegyek még egy körbe!

- Tudod - súgta csöndesen ajkaimra - rohadtul dögös, ahogy az izmaid kilátszódnak - elvörösödtem szavaira és követtem pillantását, ami - most, hogy így belegondolok - egész végig a karomon volt. Hatalmasat nyeltem és esküszöm, fingom se volt, hogy most erre mit mondjak. Nagyon vissza akartam vágni, de egyszerűen semmi nem tűnt elég jónak.

- Akkor nézd - nyögtem ki végül, mire Chen hangosan felröhögött. Igen, én is tudom, hogy nem volt valami frappáns válasz, baszod! Elengedte a nyakamat, beletúrt hajamba, majd egy szenvedélyes csókba invitált, mire leültettem a mosdókagyló szélére. Végül talán mégis lesz valami abból a fürdetésből. Csak fürdetés nem. Oké, más sem.

- Mit szólnál, ha... Lenne egy kis ráadás?

- Lehet nálad könnyen megy két menet egymás után, de nekem nincs ilyen gyakorlatom - motyogtam halkan vállába elpirulva. Most tényleg zavarba jöttem attól, hogy nem vagyok képes lenyomni két kört egymás után?

- Ez nem gyakorlás kérdése. Oké, talán valamilyen szinten, de... Ha olyannal vagy, aki tudja mitől döglik a légy - itt jelentőségteljesen a szemeimben nézett -, akkor simán megy. Amúgy meg... Még mindig bennem vagy, feltűnt?

Jongdae

Lay szemei döbbenten kerekedtek el utolsó mondatom után, lenézett közénk, majd arca még az előbbinél is vörösebb lett. Igazán jól mulattam rajta addig, amíg megemelve ki nem húzódott belőlem, ugyanis meglepő fájdalmat éreztem altájamban. Beszarás, kimarad pár hét és már ennyire kellemetlen egy aktus után?

Na, nem mintha lenne okom panaszkodni Lay-re, ahogy így visszaemlékszem szerintem Joonmyunnal sem volt soha ilyen... Azt se tudom hogy írjam körül. Lay-jel valahogy minden sokkal jobb. Biztos azért, mert szerelmes vagyok belé. Mondjuk Joonmyunba is az voltam. Bár ezek után isten tudja... Talán sosem szerettem igazán azt a balfaszt. Végülis arra használtam először, hogy basztassam az apámat...

- Nagyon fáj? - kérdezte szinte hangtalanul azokkal az átkozottul aggódó - gyönyörű - íriszeivel.

- Nem, csak... Kellemetlen - először kerestem a megfelelő szót, mert először nem tudtam hogy mondjam. Igen, kellemetlen volt, de fájni nem igazán fájt. Mármint fájt, de... Szóval nem úgy és annyira, mint... Ohh, baszki! - Lay... Amit én érzek, az közel sincs ahhoz, amit... Te éreztél, amikor... - hangom elhalt és nagyon nem tudtam mit mondjak. Nem elég, hogy egyébként sem tudtam soha, hogy mit mondjak, amikor valahogy feljött ez a téma, ráadásul én... Soha a büdös életben nem beszélgettem szex után. Soha nem kérdeztem milyen a másiknak és soha nem érdekelt igazán, hogy velem mi van. Élveztem a dolgot és mikor vége lett... Ennyi. Előzőleg is mikor lefeküdtünk, leléptem. Minden szó nélkül és utána nem is beszéltük meg. Nagyon új volt még nekem ez a járás cucc.