Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Tizennyolcadik Rész

– Jó finom kaja – mondta Ali, miközben össze csapta a tenyereit. Nevetve néztem végig a jelenetett, majd leültünk mindketten a megterített asztalhoz. Ali elővette az étlapot, amit lapozgatni kezdett.

– Amúgy egyáltalán nem furcsa, hogy ahol te vagy, ott Lando is. – szólalt meg Ali a semmiből. Felkaptam a fejemet a faasztaltol és hátra pillantottam, s a tegnapi asztalnál kiszúrtam Lando-t, ahogyan Danielel beszélget. Felnyögtem és inkább megfordultam.

– Ezt nem hiszem el..– suttogtam, miközben az arcomat az étlap mögé süllyesztettem. Komédikus volt, hogy mennyire hülyének tűnt az, hogy tényleg ott volt, ahol én is. Mindegy hogy hol. Csoda, hogy nem a wc-be futunk össze.

Wc-ről beszélve, már nagyon kellett mennem, így elnézést kértem Alitól és felálltam, hogy a wc felé induljak. Beléptem a fekete mosdóba és elvégeztem a dolgomat. Kinyitottam a kisebb fülke ajtaját, majd megmostam a kezemet.

Kifelé menet éppen töröltem a kezemet és készültem a törlőt kidobni a külső kukába, mikor valaki kezeit éreztem az enyémen. Nagyot ugrottam, de az idegen a kezeit az enyémen tartotta.

– ss..– piszogott le, még mielőtt esélyem lett volna kiabálni. Össze ráncoltam a homlokomat és felnéztem az idegen arcára.

Lando?

– Lando? – kérdeztem halkan, aztán kihúztam a kezéből az enyémet. Keresztbe tette a karjait és a falnak dőlt, s egy kis ideig nem szólalt meg.

– Mivan? – kérdeztem, mikor nem mondott semmit. Felhúzta az egyik szemöldökét és lassan végig mért engem.

– Nem gondoltad még meg magadat? – kérdezte. Undorodva hátrébb álltam, távolságot tartva köztem és a fiú között. Mikor látta, hogy egyértelműen nem változott semmi, megbántodva eresztette le a kezeit.

– Jó. Őszintén. Mit akarsz azért, hogy velem gyere? – kérdezte. Felvontam mindkét szemöldökömet. Akkor erről volt szó.

– Semmit. Egyébként is, Pierreel megyek. – közöltem az elveszett fiúval. Lando arca megenyhült és összeszorította a homlokát. Úgy látszik, hogy erről nem nagyon tudott– vagy legalábbis nem számított erre.

– Hogy mi? – kérdezte. Felhúztam az egyik vállamat és már készültem sarkon fordulni és elmenni, mikor Lando visszahúzott.

– De nem mehetsz el vele!
– Jaj istenem, miért? – sóhajtottam. Szemeimet összeszűkítettem haragbol, miközben a fiút figyeltem magam előtt.

– Azért mert Pierre egy seggfej!
– Jaj Lando, mert te nem vagy az? Most őszintén! Azért megértem, hogy utálsz! De ennyire?!

Lando Norris
– Jaj Lando, mert te nem vagy az? Most őszintén! Azért megértem, hogy utálsz! De ennyire?!

Megsértődve figyeltem a lányt, aki előttem volt. Valami abban a percben kattant bennem- hogy vagy a maró bűntudat vagy a vágy arra, hogy jobb legyek, azt nem tudom.

Pierret régebb óta ismertem, mint bárkit. Tudtam milyen a lányokkal a szemben és tudtam, hogy mire volt képes, mire nem. Pierre többször is megbántotta már a lányokat, akivel volt és mindig rosszúl végződtek a kapcsolatai. Ez nem volt kétség.

Valerienak csak segíteni akartam, meg természetesen rávenni, hogy legyen az álbarátnőm az éjszakára. De a dolgok nem alakultak valami jól. Valerie nem akarta beadni a derekát- nehezebb volt ez, mint gondoltam.

Elengedtem a lányt és végig néztem, ahogyan elsétál. Sóhajtottam és vissza indultam Leonhoz, aki már izgatottan várt.

– Na? Mi volt? – kérdezte, mikor leültem. Megráztam a fejemet és közbe a ruhám fonalával hadonáztam.

– Semmi. Nem ment bele, faszom! – káromkodtam, arcomat megtörőlve és Valeriera nézve, aki az étterem másik felén ült. A barátjára pillantottam, akivel annyira jól elvolt- velem miért nem lehetett ennyire el?

– Hát pajti, akkor csinálnod kellene valamit. – okoskodott a fiú előttem. Megforgattam a szemeimet.

– És mégis mit? Varázsoljam el? – kérdeztem. Leon megrázta a fejét és közbe megvonta a vállait. Ilyenkor Leon annyit akart nekem elmondani, hogy bizonyára ő se volt benne biztos, hogy mit csináljak.

– Legyél a barátja. Légy kedvesebb hozzá vagy nem tudom. – ajánlotta. Most először volt az, hogy nem beszélt hülyeség, hisz végülis nem is volt olyan rossz ötlet ez a barátkozás. Talán mindketten jól jöttünk volna ki a szituációból. Elmosolyodtam a gondolaton és ránéztem Leonra hálásan.

– Erre én idáig nem gondoltam – vallottam be a mérnöknek. Leon elmosolyodott és pacsiztunk.

...

Szia

Valeria🤪
már megint mi a fenét akarsz??

Hé, nyugi!!!!
Csak bocsánatot akartam kérni
a mai miatt.

Valeria🤪
Persze. Meg a kisfaszomat, azt.

Valerie, én tényleg csak ennyit akartam.
Sajnálom.

---.-.---.-.
Ma egy rövidebb részel jöttem! Holnap újra hosszabb lesz, aztán kezdődik megint a suli így nem garantált a nagyon hosszú fejezetek! Új könyvem, 'Különleges' első részét már feltettem! Belláról, Ali unokatestvéréről szól. Örülnék, ha beletekintenétek! ❤️ addig is jó hétvégét mindenkinek.