Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Ötödik Rész

Meglepődve néztem végig alaposan a fiút. Lando Norris. Egy versenyző, egy pilóta, egy Mclaren-él dolgozó ifjú pilóta, a fiú, aki a pulcsiját nekem adta pontosan három héttel ezelőtt. Összeszorítottam az áll kapcsomat, miközben kinyújtottam a kezemet, hogy megrázza.

– Megtisztelés. – mondtam, s Lando bólintott. Cisca elmagyarázta, hogy ő már többször is volt itt, és hogy már mindent tudd, amit kell. Ali-nak nem kellett sok mindenről magyaráznia, hisz ő már elegedet tudott. Nekem elmagyarázta az alapdolgokat, de a túra során valamiért képtelen voltam nem pár pillantást adományozni Lando irányába, aki éppen egy férfivel beszélgetett.

Hihetetlennek tűnt, ami pár héttel ezelőtt történt. Egy F1-es pilóta nekem adja a pulcsiját, úgy, hogy egy részt fogalmam se volt arról, hogy ki ő, de szerintem ő se tudta, hogy ki vagyok.

– Valerie? – hozott vissza a valóságba Cisca, mikor már sokadjára hívogatott engem. Ránéztem, és elmosolyodtam, remélve, hogy leleplezem azt, hogy éppen valakire bambultam.

– Bocsi. Figyelek. – de ahogyan ezt kimondtam, meg is bántam. A Mclaren f1-es kocsit pillantva közelebbről jobban nézett ki, mint a kamerákról látva. Káprázatos volt a látvány. Nem voltam nagy rajongó, de még nekem is elállt a lélegzetem.

A gyönyörű kinézeten kívül viszont egy bökkenőt is találtam, mikor Cisca a mérnöki oldalon mutatta a kocsi felépítését és egyéb dolgait. A sok alap műszerek és alkatrészeken kivül megakadt a szemem egy ismerős részre, ami korábban apámat egy majdnem halálos esetre kergette.

– Cisca, ez a kocsi mitől különbözik a többi, átlagos kocsitól? – kérdeztem.

– Hát..szerintem abban különbözik, hogy itt, ezt a kocsit, arra találják ki, hogy versenyezzenek vele, nem pedig átlagos, iskolai túrázásra. – Cisca elnevette magát, viszont én nem voltam viccelődös kedvemben. Közelebb hajoltam a géphez, és miután egy mérnöknél tovább érdeklődtem, hogy miért is van jelen ez az alkatrész, tudatlan volt.

– Mi az, hogy nem tudja? Hisz ön egy mérnök! Itt dolgozik. – állapítottam meg az egyértelműt. Hangos megszólalásomra a csapat fele rám szegezte a tekintetét, és nemsoká a csapatfőnök (valami Zak) is csatlakozott hozzánk.

– Van valami probléma? – kérdezte. Arrébb léptem és a kijelzőre mutattam.

– Annak az alkatrésznek szerintem semmi keresnivalója ott. Én inkább az egészet egy jobb példányra cserélném ki. Egy új motor csodákra képes, nem kéne egy ilyen veszélyes alkatrészel pótolni. – magyaráztam. Zak megvakarta az állkapcsát, és a nagy csend közepette több ott dolgozó is körénk állt.

– De ez szerinted van. Egyébként, te nem dolgozol itt, és..–

– Tudja, hogy mit beszél. Ő ért az ilyenekhez. – Ali közbe szólásán még én is meglepődtem. De szerintem ő is.

Ali biztatása miatt és a mérnökök alapos vizsgálata által az alkatrész tényleges lecserélésre került. Az újabb motor beszerelése során a kocsit kivitték egy tesztre, ahol felmérték egy átlagos Red Bull és Mclaren sebesség közti különbséget. Meglepetésükre, a Mclaren 0.1 másodperccel hamarabb ment, mint a Red Bull-é.

Nem tudtam még ekkor, hogy mire is vagyok én valójában képes. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg képes vagyok-e olyan dolgokra, mint Ali mondott. De ez még engem is lenyűgözött. Egy olyan problémát mertem felfedezni, amit talán hónapokig tartott volna észrevenni. Saját gyors gondolkodásom miatt teljesen meg voltam lepődve.

– Büszke vagyok rád! – veregette meg a vállamat Ali, miután elolvasta az üzenetet amit Cisca írt nekem, kb. 3 nappal később.

Cisca boldogan fogalmazta meg Zak (említett csapatfőnök) kívánságait, melyben lehetőséget ad egy mérnöki címre a Mclaren-él. A meglepődés nem volt szó arra, hogy mit éreztem abban a pillanatban, mikor elolvastam az üzenetet. Büszke voltam magamra, de ugyanakkor féltem. Olyan gyorsnak tűnt ez az egész, szavak se voltak rá, hogy mennyire elsietettnek tűnt ez a dolog. Zac meg se várta, hogy mérnöki pályára váltsak, azt se érdekelte, hogy hány éves vagyok, hanem csak az érdekelte, hogy most kellek a csapatba.

– Nem is tudom. – Ali már a sokadjára kért egy újabb pohár sört az nap este. Még mindig arról volt szó, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy a forma 1-ben dolgozhatok. De ez számomra egyáltalán nem így volt. Féltem, a hibák, a felelősség és a jövőm miatt.
Ha jobban beletekintünk a dolgokba, akkor fogalmam se volt pár héttel ezelőtt, hogy mi az a forma 1. Azt se tudtam, hogy létezik ilyen, már pedig létezett. Semmilyen tapasztalatom nincs a kocsikkal szemben, sőt, abban se vagyok biztos, hogy megfelelő vagyok-e erre a pozícióra.

– Gyerünk Valerie, lazulj el, nagyon jó munkát kaptál. Igyunk rá!

– Nem tudok inni. – dünnyögtem, miközben arrébb toltam a félig-tele poharat. Ali mérgesen visszahúzta maga felé.

– Most miért? Mi bajod van?

– Az a bajom, hogy hetekig dolgoztam ezért a hülye kirándulásért! Fogalmam sincs, mit kezdjek most. – Ali rám nézett.

– Figyelj, Valerie. Te vagy a legjobb barátnőm már évek óta. Bármit megcsinálnék érted. Ha kell, azt mondom, hogy meleg vagyok, ha kell, azt mondom, hogy együtt vagyunk. Ez, hogy kaptál lehetőséget egy jobb életre, engem abszolút nem zavar, hisz erre vágytam már egy jó ideje. Szóval, én azt mondom, fogad el. Nincs ennél jobb munka a világon. Kell majd idő, de biztos vagyok benne, hogy te is rajongó leszel. Hidd el. – Ali szavai könnyen megsirattak, és a következő pillanatban már a karjaiba találtam magamat. Igen, ő volt a legjobb barátom, a testvérem. Nála jobb embert nem találhatok. Ünneplés képben így hát kezembe vettem sörét és egy jó nagyot kortyoltam bele.

...

Lando Norris

– Hogy mit csináltál? – kérdeztem Zak-et. Dadogva, idegesen próbálta elmagyarázni, hogy kirúgta Ross-ot és hogy egy lányt vett fel a helyére. Nem tudtam feldolgozni az eseményeket. Zak, a csapatfőnököm, aki teljesen tisztában volt azzal, hogy mennyire kedvelem Ross-ot, kirúgta, mert elnézett egy hibát. Egy lányt meg felvett. Az idegessége abból eredhetett, hogy tudta, mennyire ki fogok borulni amikor meg tudom.

– Nem..ez nem lehet igaz.. – suttogtam, miközben földnek dobtam a sisakomat. Leültem, hajamat a kezemmel dörzsölve. Daniel mellém ült, remélve, hogy jelenléte miatt csillapodik az idegességem, de ez sehogy se történhetett meg. Daniel keze megtalálta a vállamat és lágyan megveregette. Valamennyire talált békét az elmém, de nem teljesen.

Este még mindig ezen kattogtam szüntelenül. Ross-on, hogy most nincs munkája, és a lányon, aki a helyét kapta. Hogy lehet valaki ilyen? Ellöki a legjobb dolgozókat egy vacak lányért, aki valószínűleg semmire se lesz jó. Frusztráltan hátra dőltem, párnámat magamhoz szorítottam.

Aztán, jött az ötlet. Ha Zak szenvedni akar, akkor szenvedjen. De én teszek érte, hogy ez a lány elmenjen innen.

--------

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! Köszönöm szépen, hogy idáig elolvastátok a könyvemet. Nos, Valerie döntést hozott, és csak Ali miatt fogja elfogadni az állási lehetőséget. De vajon Lando mit fog csinálni? Meg fog változni vagy fogja-e őt a harag továbbra is vakon vezetni? Jó döntést hozott Zac, hogy elhamarkodta a dolgokat? Elfogja mondani Cisca, hogy ő Lando testvére?