Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Harmincharmadik Rész

Reggel fáradtan keltem, kint pedig zuhogott az eső. Sokáig meredtem a szürke felhőkre, közbe pedig azon gondolkodtam, hogy mit csináljunk ma dolgozáson kívül. Alira pillantottam, aki mellettem feküdt és még mindig aludt. Vissza forgattam a fejemet az ablak felé, s némi idő után kimásztam az ágyból hogy elkészüljek a mai napra.

– Jó reggelt hétalvó – mosolyogtam Alira, aki pont akkor ült fel, mikor a kulcsokkal elkezdtem csörögni.

– Mindig olyan jó illatod van, most is csak azért ültem fel, mert éreztem, hogy elmész mellettem. – még soha nem mondta el nekem bárki is, hogy jó illatú vagyok. Bár én szerettem magamról azt hinni, hogy az vagyok. De ez most nagyon jól esett. Megráztam a fejemet és közbe a fejéhez dobtam a Red Bull-os hosszúújjút, amit az előző nap betudtam szerezni neki.

A fiú meglepetten lehúzta a fejéről, és mire felfogta, mi az, addigra én már kint is voltam a hotel szobából és a lift felé vettem az irányt. Ali imádta a meglepetéseket és lefogadom, hogy ezt is imádta.

...

– Sziasztok! – köszöntem Charles és Carlosnak, miközben befutottam a garázsba. A két pilóta halkan visszaköszönt, majd miután letettem a cuccaimat a székemre vissza indultam feléjük. Charles és Carlos adtak nekem egy pacsit miután visszaértem hozzájuk.

– Hallottam kibékültél Landoval? – kérdezett rá Carlos. Megforgattam a szemeimet és közbe kifújtam magamról a levegőt egy pillanatra. Tudhattam volna, hogy Lando a pletykás tipus.

– Még nagyon messze állunk a kibéküléshez. – haraptam meg a szám szélét, majd a következő pillanatban két kezet éreztem a derekam körül, amitől rendesen összerezzentem. Mikor pedig hátra fordultam Landot pillantottam meg, aki mosolyogva néz le rám. Összeráncoltam a homlokomat és kibújtam kezei alól.

– Mit is mondtál? – érdeklődött a Mclaren pilóta. Elfordultam tőle, lebukva.

– Semmit.
– Én mást hallottam.
– Akkor rosszúl hallottad. – vágtam vissza a fiúnak. Lando összenézett Carlossal, s elnevették magukat hangosan. Charles és én összezavarodva néztünk rá egymásra, s Charles egy fejbólintással jelezte, hogy menjünk innen. Egyetértve távolodtunk el lassan a két pilótátol, majd mikor eléggé távol voltunk folytattuk a beszélgetésünket.

– És most mi lesz? – felvontam a vállaimat, miközben a székemre támaszkodtam és Landot vizsgáltam messziről. Igaz, a brit pilóta eléggé helyesnek tünt messziről, ez nem volt kétség, de mégis volt benne valami annyira furcsa, amitől mérhetetlenül szomorú lettem, hogy arra nem voltak szavak.

– Nem tudom – suttogtam. Beletúrtam a hajamba és pillantásokat váltottam Charlesal. Szerencsére, hiába volt helyes az előttem álló pilóta, megigértem magamnak és neki is, hogy semmiféleképpen nem fog nekem tetszeni. Soha. Egyrészt azért, mert itt dolgozom, másrészt pedig azért, mert nincs okom belé az lenni. Lando már más tészta volt. De szerintem már belé se vagyok egy jó ideje.

– Ha bármi bajod van, akkor hozzám jöhetsz. Tényleg. – tette rá a kezét a vállamra. Elmosolyodtam és bólintottam.

Lando Norris

Annyira elmélyedtem a beszélgetésbe, hogy észre se vettem hogy se Valerie, se Charles nincsenek már itt. Miután Carlos elköszönt volt időm körül nézni a jóval nagyobb garázsba. Valerie helye felé pillantottam, s egyből kiszúrtam a barna hajú lányt, miközben Charlesal beszélget.

Először mosolyogva pillantottam a lány felé, majd mikor megláttam Charles kezét a vállán összeráncoltam a homlokomat. Együtt vannak? Vagy van valami közöttük? Követtem Charles kezét, majd tekintetem megállapodott Valerie arcán, aki mosolyogva bólogatott rá.

Éreztem, ahogyan összeszorítom az ökleimet, s közbe pedig egyre jobban ég a gyomrom a dühtől. Mikor viszont leesett, hogy mit csinálok, megráztam a fejemet és megdörzsöltem a homlokomat. Most tényleg féltékeny vagyok?

Idegesen kisétáltam a garázsból, elhaladva Valeriék mellett, akik még mindig beszélgettek. Miután átsétáltam a saját garázsomba, kifújva a levegőt magamból néztem körbe.

Ez nem lehetett igaz. Legalábbis az, hogy szerelmes vagyok. Mert nem az voltam! Szimplán csak ideges. Féltékeny. De miért? Ezt még én magam se tudtam. Lehet, hogy azért, mert féltem, hogy elveszi Charles tőlem, s az én tervemtől. Nem volt egyéb dolgom Valerieval, mint vissza csábitani hozzánk és ehez volt pontosan egy hónapom. De mire megyek ezzel az idővel, ha Charles a képbe jön?

– Jól vagy? – hallottam. Kizökkentem a gondolatmenetemből és ránéztem Danielre, aki előttem állva készült elmenni a kocsijához.

– Mi? – lepődtem meg Daniel kérdésén.

– Jól vagy? Nagyon terheltnek nézel ki. – ismételte meg a kérdését. Megráztam a fejemet és halványan elmosolyodtam.

– Nincs semmi bajom. – paskoltam meg a vállát, majd elmentem mellette, hogy felvegyem a sisakomat, és beszálljak a kocsiba.

...

– Jesus christ! Lando Norris just swerved right into the wall! This is not looking good for either Mclaren drivers.* – hallottam a hangszóróba. Idegesen kitéptem a kocsimból a kormányt és dobtam a tetejére, miközben kimásztam a kocsimból és leültem a salakos talajra.

Tényleg nem álltunk jól. Veszélyes volt ez a játék, főleg úgy, hogy Valerie nem volt itt mérnökként. Bambán néztem Max autóját, ahogyan elmegy mellettem. Összeszorítottam a fogaimat, miközben éreztem a vesztés keserű ízét a számban.

...

*Jesus christ! Lando Norris just swerved right into the wall! This is not looking good for either Mclaren drivers! : Jézus Krisztus! Lando Norris épp most fordult bele az egyik falba! Ez nem néz ki jól egyik Mclaren pilótának se.