Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Hatodik Rész

Valerie Rácz

– Jó reggelt — hallottam magam mellett. Megdörzsöltem a szememet és körbe pillantottam. Ali kitakarózott és ivott az éjjeli szekrényen lévő vízből.

– Reggelt. – válaszoltam, miközben megnyitottam a telefonomon az üzeneteket. Cisca átküldte nekem Zak telefonszámát, amit egyből lementettem. Ali-ra néztem, közbe pedig felültem. Hajam össze-vissza állt és még mindig a tegnapi ruhámban voltam. A fekete felsőm félig le volt csúszva, a nadrágom pedig összegyűrve volt. Halvány emlékek pattantak a fejembe tegnap estéről, de nem sok mindenre emlékszem. Viszont azt tudom, hogy most már új esélyt kaptam munka szempontjából.

– Mai program? – kérdeztem érdeklődve, miközben levetkőztem. Ali háttal ült nekem, így nem sok mindent látott. Közelebb húztam a csomagomat és kiválogattam magamnak ruhát a mai napra.

– Elnézzünk a Mclaren-hez. – mondta. Felvettem egy fehér, mintás pólót, és beletürtem a tiszta farmer nadrágomban. A fürdőszoba felé sétáltam, ahol aztán rendbe tettem magamat. Minimálisan sminkeltem ki magamat, a hajamat is felkötöttem, füllbevalóimat kivettem. Ali már készen várt engem az ajtó előtt, táskámmal a kezébe.

– Ali, én félek. – vallottam be óvatosan. A fiú átadta a kezembe a táskámat, mihelyst felvettem a cipőmet. Sóhajtott.

– Ne félj. Nem lesz semmi gond. –

Perceken belül kiértünk a hotelből. Cisca üzenete alapján, Zak már tűkön ülve várt minket egy megbeszélésre. Csak azért húzta, halasztotta a költözést, mert mindenféleképpen kellett neki ez az új mérnök - szóval én.

Beléptünk a hideg, fényes épületbe. A cipőm hangosan visszhangzott, ahogyan közeledtünk a teremhez. Ali-ra néztem, aki bíztatva tolt engem előrébb. De hirtelen megtorpantam. Nem tudtam, mit tegyek. Szimplán csak egy érettségim volt Fizikábol, több nem volt. Mi van, ha hibázok?

– Ali, nem, ez nekem megy...– nyögtem, az ujjaimat szorosabban az ajtó killincse köré fonva. Ali megfogta a vállamat.

– Hé, csak a cél előtt ne hátrálj meg...kérem. – igaza volt. Nem szabadott faképnél hagynom a családomat, se Alit. Körbe néztem, mindenféle műszereket látva. Gyönyörű papaya színű falak sugároztak. Összeszedtem magamat, aztán kinyitottam az ajtót.

– Á! Az új mérnök! – köszöntött engem Zak. Bíztatoán mosolyogtam, majd leültem elé, Ali pedig mögöttem állt, stabilan.

– Üdvözlöm. – Zak össze csapta a tenyerét, s nagy dörzsölések közepette aztán az asztalra csapta, papírokat elölvéve.

– Akkor, Valerie...Biztos megkaptad az üzenetet Lando testvérétől.
– Kitől?
– Nos, akkor, most két lehetősége van: vagy elfogadja az állási lehetőséget vagy pedig nem.
– Hát..
– Ez nagyszerű! Mindig is akartam egy ilyen tehetséges mérnököt nálunk. – Zak boldogan felpattant a helyéről, a papírjait aztán belegyűrte az asztalába.

– Uram, én...
– Zak.
– Zak, én nem rendelkezek semmi többnél, mint egy fizika érettségivel. – Zak elgondolkodva meredt maga elé, aztán lassan visszaült. Megvakarta a fejét és arrébb gurult a székével. Ali keze már izzadt, szinte éreztem.

– Ez nem jelent gondot. Majd..bekamuzunk valamit. Zak kacsintott egyett, mintha máris megoldotta volna a problémát. Össze néztünk Alival.