Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Harmincnyolcadik Rész

Szinte beestem az alphatauri garázsba. Idegesen próbáltam a pakoló, máshol beszélgető emberek között kiszúrni Pierret. Egy röpke pillantást nyerni vagy esetleg Yukit megtalálni, akit már egy ideje nem láttam erre. A kabátomat összehúztam magamon, miközben sietős léptekkel tartottam a garázs másik kijárata felé, átvergődve a tömegen.

– Pierre? Hol van? – kérdeztem Yukitól, mikor feje búbját kiszúrtam egy csapat dolgozó között. Yuki megfordult és megvakarta a fejét.

– Azt mondta, megy enni. – nézett az étkezde irányába. Sóhajtva siettem az irányba, hol aztán az étkezde elé érkezve felmértem az épületett, majd beléptem.

– Pierre! – mosolyogtam, mikor kiszúrtam a francia pilótát az egyik asztalnál. Egyedül volt, így csatlakoztam hozzá. Összezavarodva letette a villáját és összeráncolta a homlokát.

– Valerie? Mit keresel itt? – kérdezte aggódva.

– Miért nem mondtad azt, hogy az egész egy félreértés volt? – hadartam. – Akkor nem bontottam volna fel a kapcsolatot veled! – hadonáztam. Pierrenek végre leesett, mit akartam neki mondani, így megtörölte a száját és pillantásokat váltott köztem és a reggelije között.

– Mindig meglepsz valamivel, Valerie – mosolygott. Összeráncoltam a homlokomat, mikor közelebb lépett Pierre és egy meleg ölelésbe hívott meg. Elmosolyodtam és szorosabban öleltem vissza a széken ülve a franciát, akinek parfümét érezve elolvadtam a kezei között.

– Sajnálom, azt hittem, hogy maradsz Lando mellett. – mondta.

Basszus. Tényleg. Lando! Kitágultak a szemeim és lepillantottam a földre.

– Aha. Öhm. Dehogyis! – mondtam kínosan. A pillanatban elveszve teljesen megfeledkeztem a brittel tett fogadásunkrol, abba, amelybe belement, kérésemre legalábbis. Ha Pierre mellett maradok, és ha kiderül, hogy Landoval közbe 'kapcsolatban' vagyok, akkor a fiúnak szilánkokra fog tőrni a szíve.

– Van valami baj? – kérdezte a francia. Megráztam a fejemet és belenéztem a szemeibe. Abszolút nem volt semmi baj, hisz ő mellettem volt és végre kiderült, hogy az egész csupán egy félreértés volt. De akkor is, Landot se hagyhattam cserbe, de Pierret se akartam
megbántani.

– Nincs semmi gond, – tettem a kezemet az övére. Szokatlan volt ez, hogy mennyire közvetlen vagyok, mennyire fogdosom őt. Igen. Ez volt a legszokatlanabb, hogy elvileg Lando lenne a barátom de még ennyire se voltam vele közvetlen.

– Tényleg. – biztattam. Pierre lágyan elmosolyodott, mintha jelezné, hogy nincs semmi baja.

Mintha harangszóra pattanék, vagy mintha harang szólalt volna meg, felálltam a székből és közvetlen Pierre lába mellé estem. A fiú meglepődve nézte az alakomat, ahogyan összehúzom a kabátomat, s a kijárat/bejárat felé megyek. Pierre követett.

– Valerie, mielőtt elmész.. – mondta, s a következő pillanatban éreztem Pierre ajkait az enyemén.

Lando Norris

– Merre van? – kérdeztem Yukit, aki szerint már másodjára keresik Pierret. Elnavigált engem az étkezdéig, ahol megköszöntem idejét és beléptem az épületbe, körbe pillantva az erősen megvilágított Alphatauri étkezdébe, remélve, hogy kiszúrom Pierret.

Mikor pedig kiszúrtam a haját, sietősen lépdeltem volna felé, mikor oldalra nézve megpillantottam egy lányt. Megálltam lépéseimben és oldalra húzódtam, belevegyülve a tömegbe, s érdekfeszítően néztem a két félt.

– Van valami baj? – hallottam elfojtott hangon. Hátradőlve, remélve, hogy látok valamit az ismeretlen lány arcából.

Megfagyott a vér az ereimbe, miközben a lány arcát fürkésztem. Emelkedő, minden egyes másodperc elteltével jobban éreztem, ahogyan dühöm csillapíthatatlanná vállik, ahogyan Valeriet látom Pierre előtt.

Hátradőlve figyeltem, ahogyan az ajtó felé ballagnak, nagy szerelmesen. Nem éreztem egyebemet, mint az utálatott Pierre iránt, azt, hogy Valeriet átveri. Ilyen vak?

Pierre megcsókolja Valeriet.

– Mi a fasz – suttogom, miközben Pierre felé veszem az irányt, aki elengedi Valeriet, hogy útra térjen. Megfogom a vállánal és hátrarántom.

– Mi a fasz volt ez?! –