Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Harmincötödik Rész

– Valerie? –

Lucas. Lucas Gonzalez. Bár említette, hogy Brazilba fog dolgozni, nem hittem, hogy Brazil ennek a területén. Lucas két évig cserediák volt nálunk, a szülei pénzügyi okok miatt küldték magyarországba, mivel a nagymamája is ott lakott. Nagyon szimpatikus volt már akkor is, de főleg azután, hogy jobban megismertem. Nagyon jó barátok lettünk. Még abban az évben, pontosabban nyáron, szerelmet vallott nekem, de többet nem akart, mint barátságot, hisz biztos volt benne, hogy a távolság miatt pocsékba menne az egész. Megfájdult a szívem érte, mikor elmondta, hogy sajnos már vissza kell mennie.

– Jézusom, Lucas! Őrülten jó látni téged! – léptem közelebb a férfihez. Lucas kinyújtotta a kezét és megráztam, s hátra pillantva Alira közelebb hívtam.

– Lucas Gonzalez? – kérdezte Ali. Lucas erőteljesen bólintott, és egy ölelésbe hívta meg Alit, akit, bár csak egy évig ismert, báratként tekintett rá.

– Gyertek be! – mutatta az utat Lucas, és miután kinyitotta az orvosi szobáját, gyorsan bementünk. Hátra néztem Alira, aki betegen szipogott és ült le az ágyra.

– Lucas, valójában Ali miatt jöttünk, – meséltem neki. – Őszintén szólva nem tudom mi van vele, szóval jó lenne, ha megtudnád vizsgálni. –

Lucas a székével együtt Alihoz siklott, akit alaposan megvizsgálta. Hirtelen rezgett egyet a telefonom, így kihúztam a táskám aljából.

Lando🖕🏻
Szia Val! Tudnánk ma találkozni?

Felpillantottam a telefonomról, szemügyre véve Alit és Lucast, akik épp beszélgetek, miközben Lucas valamit felírt. Megrágtam a szám szélét, miközben az ujjaim a billenytűzet felett voltak.

Miért?

Lando🖕🏻
Beszélni szeretnék veled.

Azt itt is megteheted.

Lando🖕🏻
Ne már, Valerie! Légyszi!

Jó.  Hol találkozunk?

Lando🖕🏻
Érted megyek. Hol vagy most?

Kinéztem az ablakon, elbizonytalanodva azzal kapcsolatban, hogy Lando most értem jöjjön. Nem akartam a legjobb barátomat cserben hagyni, főleg úgy, hogy beteg volt. Lucast se akartam hogy itt hagyjam, mivel azért csak jelentősebb ember volt az életemben. Elgondolkodva meredtem magam elé, összezavarodva, hogy vajon mit csináljak majd ezután.

Most  nem hiszem, hogy értem tudsz jönni.
Vacsora nem lenne kedvezőbb?

Lando🖕🏻
Ezt egy dupla vacsorának vegyem?😉😏

Csak gyere el értem!  A többit majd később megbeszéljük.

Kikapcsoltam a telefonomat idegesen és a táskámba mélyesztettem. Lucasra pillantottam, aki pont abban a pillanatban siklott vissza az asztalához és nyomtatott ki egy papirt.

– Na? – kérdeztem Alit, miután kitéptük a kijárati ajtót. Megvizsgálása után még váltottam egy pár szót Lucassal, és át is adta nekem a privát telefonszámát, amit azonnal elmentettem a telefonomba. Köszönéskép megöleltem az idősebb férfit, aki egyből visszaölelt.

– Csak egy normális megfázás. Írt fel köptetőt. – Alival a gyógyszertár felé vettük az irányt. Útközbe nem volt sok mindenről volt szó, azon kívül, hogy mennyire jó volt látni megint Lucast és hogy mennyire örült nekünk.

Miután kifizettük a gyógyszert, elindultunk vissza a hotelbe, ahol aztán átöltözve vártam a 'csodát'. Leültem a kisebb konyha asztalhoz, ami a szoba közepén volt található, az ablak alatt. Sokáig figyeltem a gyorsuló, siető autókat, a sétálo embereket és néztem a felhőket, ahogyan egymást követve járták be az eget.

– Kit vársz ennyire? – érdeklődött Ali. Kizökkentem a gondolataimból és megszántam őt egy pillantással.

– Landoval elmegyek vacsorázni. Azt mondta, beszélgetni akar. – Ali szúros pillantása egy pillanatra a lelkemig hatott, de próbáltam elsöpörni az érzést.

– Azt hittem, nem fogsz vele kavarni.
– Mert nem is kavarok! Ali, bármiről eshett szó. – magyarázkodtam továbbra is a fiúnak. Beszélgetésünket viszont nem tudtuk befejezni, mivel társalgásunkat az ajtón lévő kopogás szakította félbe. Alira néztem, összehúzött szemöldökkel és az ajtóhoz sétáltam, amit kinyitva Landot pillantottam meg.

– Szia. – köszönt, majd alaposan szemügyre vett engem. Megfogtam a táskámat az asztalról és egy utolsó pillantással ajándékoztam meg Alit, majd kilépve becsuktam magam mögött az ajtót.

– Csak menjünk az éttere... – hirtelen Lando egy puszit nyomott az arcomra, amitől mondatom vége elhalkult. Lando megfordult, hogy a lift felé vegye az irányt, s miközben ő nem nézett hátra, addig én az arcomhoz nyúltam.

Meglepődtem, hogy Lando tudott mást is mutatni, mint haragot, lángoló utálatott. Nyers szavakkal dobálózott, most pedig puszikat nyomott az arcomra a semmiből. Egyik pillanatban semmibe vesz, a másikba én lennék a mindene? Értethetlen volt ez a viselkedés számomra.

De egy célom volt: csődbe húzni a fiút. Semmi más.