Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Huszonegyedik Rész

Még csak egy óra, és kezdődött a vacsora. Ali biztató szavakkal próbált rajtam segíteni, de ez nehezen ment, mikor ugyanis teljesen bepánikoltam és aggódni kezdtem amiatt, hogy vajon jól nézzek-e ki vagy hogy Pierre csak ugratott-e, mint Lando. Ali, nem bírva, hogy mennyire hülye vagyok, inkább csöndbe maradt és várta, míg elcsendesülök. Mikor végre eljött az a perc, megszólalt.

– Nyugi. Ha Pierre csak viccnek szánta volna, akkor nem mondta volna, hogy eljön érted. Lando is ott lesz? – bólintottam és közbe felálltam, hogy az esti ruhámra tekintsek, amit elrángattam magammal.

Pierre emlékeztetett, még pár nappal ezelőtt, hogy nem muszáj túlságosan kiöltözni. Természetesen nem is terveztem, hogy kiöltözzek, de kedvesnek tartottam, hogy Pierre emlékeztett erre. Már korábban hallottam, az ilyesfajta vacsorákról- amikor a pilóták összegyűlnek és vacsoráznak együtt. Most kivételes esett volt, hogy egy lány is velük tart- fotók alapján nem sok fordult meg a közelükbe ilyenkor.

Ali szavai kicsit lenyugtattak. Miután felvettem az esti ruhámat, sokkal jobban éreztem magamat. Egy egyszerű fekete ruhát választottam magamnak, ami lehetőleg a legkevesebbet mutatja abból, amit nem nagyon kellene. Minimálisan sminkeltem ki magamat és a hajammal nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak, igy inkább leengedve hagytam és csak nagyon kicsit göndörítettem be.

Kilépve a fürdőszobából Alival találtam magamat szembe, aki elmosolyodott a ruha látán. Nem mindig volt ez igy, mivel tavaly óta Ali leginkább a barátnőjével foglalkozott, nem pedig velem. De a kocka rögvest fordult, mihelyst Ali szakított a barátnőjével.

– Végre jól választottál valamiből! Ha csak a fiúkba is ilyen jól beletudnál választani..– viccelődött. Megforgattam a szemeimet és csipőre tettem a kezemet, majd én is elnevettem magamat Ali viccén. Néha túlzásokba esett- de voltak jó viccei.

A következő pillanatban már csörgött is a telefonom. A konyhapult felé indultam, ahol töltöttem a telefonomat és levettem a töltőröl majd gyorsan fel is vettem. Pierre volt az. Felvettem a bejövő hívást és a fülemhez nyomtam.

Pierre közölte velem, hogy itt van, ezért kinyomtam a telefonomat és felkaptam a táskámat, amit a vállamra dobtam. Elköszöntem Alitol, s gyors adtam neki egy-egy puszit, aztán már kint is voltam a szobából. Lesiettem a lépcsőkön és kiléptem a hotelből.

Megláttam Pierre kocsiját és rögvest felé futottam. Az ablak aztán lassan lehúzódott és a fiú egy mosollyal az arcán fogadott engem. Visszamosolyogtam rá, ő pedig kinyitotta nekem az ajtót.

– Izgulsz? – kérdezte Pierre miután becsatoltam magamat. Ránéztem egy pillanatra és bólintottam.

– Csak egy kicsit – nevettem el magamat. Pierre elmosolyodott és már kint is voltunk a parkolóból. Pierre eléggé gyorsan ment- ami, amúgy, egyáltalán nem zavart. Kiélveztem az utat a maximumig, de közbe mégis eléggé ideges lettem attól, hogy mi lesz a vacsorán.

Nem akartam mondani semmit Pierrenek arról, amit beszéltem Landoval. Akármennyire hallatszott hülyeségnek, nem akartam megbántani a fiút. Bár nem tudtam, hogy mivel bánthatnám meg, én bíztam benne, hogy nem lesz semmi, amivel ezt tehetném.

Pierre beparkolt az étterem elé, ahová mi Alival többször is voltunk már és leállította a motort. Még pár percig álltunk a parkolóba, de nem pontosan tudtam, hogy miért, ezért inkább csak némán ültem és magam elé bámultam.

– Valerie. – hallottam magam mellett. Felnéztem az ölemből és Pierre néztem, aki már engem figyelt.

– Igen?
– Kerüld Landot, jó? – Nem voltam benne biztos, hogy ezt betudtam tartani. Lando kerülhetetlen volt és ezt egyértelműve tette, mikor képes volt engem megvárni, míg kijövök a mosdóból, hogy beszélgessen velem. Nem túl bíztatóan, de bólintottam, s reméltem, hogy Pierre ezt elfogadja, mint Ali. Szerencsére így tett, és már ki is nyitotta az ajtót, hogy elinduljunk az étterembe.