November 13, vasárnap, este 7:00
– Meghívlak a vacsorára – közölte velem Lando, miközben Carlos szobájában ülve beszélgettünk. Áthívtam a brittet, hogy beszéljük meg az esti terveket, mivel Charles azt mondta, hogy ő még nem biztos semmiben.
– Tudom, már meg vagyok hívva – nevettem el magamat, majd visszatoltam Carlos sisakját a polcra. Már rég átöltöztem, így nyugisabban beszélgettem Landoval.
– Valóban? – kérdezte meglepetten.
– Mintha nem emlékeznél – nevettem. Lando volt az, aki meghívott engem a vasárnapi vacsorára.
A mai napon Pierre csak néha-néha nézett rám. Nem mintha zavart volna, mert abszolút nem zavart, de többet vártam, mint pár pillantást attól a fiútól, aki pár nappal ezelőtt megcsókolt a semmiből.
– Te hívtál meg – emlékeztettem őt. Lando, mintha megbabonázva lett volna, úgy nézett le a földre. – Együtt megyünk?
– Azért várlak – mentegetőzött a fiú. Elmosolyodtam és megigazítottam a hajamat.
– Pierre is jön? – kérdeztem, izgatottan. Lando nem válaszolt egy pillanatra, majd mintha harangszóra kellene megszólalnia, megvakarta a fejét.
– Elvileg igen. De nem tudom, mert történt valami és szerintem jobb, ha ott marad a hotelbe. – Landora néztem, aki nem úgy nézett ki, mint aki el akarja mondani, hogy mi volt. Kinyitottam Carlos szobája ajtaját és kisétáltam a Ferraris pólómba a dolgozók közé, akik hemzsegtek.
– Miért? – kérdeztem vissza. Lehajoltam, hogy kikapcsoljam a számítógépemet és közbe megvakartam a kezemet. Irritált valamiért, hogy ennyien néztek, bár meg volt minden okuk rá.
– Hát, maradjunk annyiban, hogy valakivel összeveszett – csípte el a szavak végét. Felpillantottam rá, s abban a pillanatban lesütötte a szemét. Csípőre tettem a kezemet, közbe visszafordultam.
– Ne mondd azt, hogy veled – reménykedtem. Alexnak integettem, aki a garázs másik végébe beszélgetett Binottóval. Az olasz csapatfőnök mozdulatlanul állt velem szembe és megszólalni sem szólalt.
– Neeem, dehogy – nyújtotta meg a mondatát. Megforgattam a szemeimet, közbe a vállamra tettem a táskámat.
– Jó. Várj itt egy percet, – néztem rá a britre. – Kérlek.
– Jó, jó – tette zsebre a kezeit. Sarkon fordultam és elindultam Binottóhoz.
– Van valami baj? – kérdeztem őszintén, miközben csatlakoztam a főnökömhöz és a munkatársamhoz.
– Csak Alex elmesélte, hogy mennyire jóba vagytok a mclaren pilótájával – nézett rá Landora, miközben a kezét a vállamra tette. Követtem szemeit, amik Landon akadtak meg.
– És? Nem találok benne semmi bajt. – mentegetőztem saját magam és a karrierem miatt. Binotto pillantásokat váltott köztem és az előttünk lévő pilóta között.
– Hát, Valerie, sajnálom, de ha meg szeretnéd tartani a pozíciódat akkor bontani kell a kapcsolatot vele.
– De miért? Én ezt nem értem. Nem szól bele semmilyen munkámba, és egyébként még ő is segít nekem..
– Na, Na, Valerie – csitított el az olasz. Összehúztam a szemöldökömet, miközben lassan belélegeztem. – Nem kéne így beszélni, eh? Na, ma este szépen megmondod neki, hogy abba kell hagynotok, ezt.. – mutogatott jobbra-balra.
– Ezt a hülyeséget! – kapta fel a vizet. Megrebbentek a szemeim, miközben hátrébb próbáltam lépni, de erős fogása meggátolt ebben.
– És sajnos be kell hogy fejezzétek ezt. – nézett rám szomorú pillantással. – Jó?
– Jó. – dünnyögtem vissza. Nem volt más választásom és a Ferrari pozícióm túl sokat ért, hogy csak így eldobjam. Küzdöttem ezért és most a legkevésbé szerettem volna azt, hogy ezt elvegyék tőlem Lando miatt.
Binotto elengedett, így vissza mehettem Landohoz. Szorosan fogtam a táskám pántját.
– Jól vagy? – kérdezte, mikor csatlakoztam hozzá. Hátranéztem, s épp hogy elkaptam Binotto szúrós tekintetét.
– Igen, csak..csak menjünk. – sietettem.
...
– Szia – köszöntem Alinak, miközben arrébb léptem. Lando belépett utánam a hotelszobában, majd becsukta az ajtót. Ali szemei kitágultak, miközben jobban elbújt a takarók mögé.
– Lando, ez itt Alejandro Gonda, Ali, ez itt Lando Norris. – mutattam be őket egymásnak, bár Ali már tudta, ki ő.
– Szia – köszönt Lando neki. Ali keze kibújt a takaró alól, majd lágyan megrázta a brit pilóta kezét. – Landoval együtt megyünk a pilóta vacsorára. Nem akarsz jönni? – kérdeztem Alitól, miközben öntöttem magamnak egy pohár vizet.
– Ülj le – mutattam a székre. Lando megtörölte a kezét és leült a székre, ami be volt tolva az asztalhoz.
– Most a legkevésbé szeretnék mászkálni – mondta Ali, remegő hangon. Letettem a már üres poharat a szekrény tetejére és a fürdőszobába siettem, ahol már ki volt készítve a ma esti outfittem. Becsuktam magam mögött az ajtót és kapkodva szedtem magamat össze.
– Jó siessünk, – mondtam Landonak, mikor kinyitottam a fürdő ajtaját. Időt se hagytam a pilótának, hogy feldolgozza a látványt, sietettve húztam magam után az ajtó felé.
– Puszi Ali! – ordítottam be a szobába, mielőtt becsuktam.
Binotto fenyegetésével nem többre mentem, mint bármi mással amit eddig kaptam az életemben. Igen, lehet, hogy eldurvul a helyzet, de tudni fogom kezelni és ez a lényeg az egészben. Nem varázsol el Lando, én bosszút állok és közbe a Ferrarinál maradok, mérnökként. Ennél jobb ötlet már nem is jöhet szóba.
– Szegény, most egyedül hagyod? – kérdezte cinikusan, miután már rég elhagytuk a szobát és a liftben álltunk. Egy szúró pillantással néztem Landora, aki aztán lassan visszafordult előre.
– Nem akart velünk jönni – tartottam fel a kezemet, megértésképp. Lando jelenléte a legkevésbé zavarhatott, legalábbis a jelenlegi helyzetemet tekintve.
– Ez is igaz – adott nekem igazat a brit.
...
– Norris! – ordította Daniel abban a pillanatban, hogy Landoval betettük a lábunkat az étteremben. A csapattársa izgatottan felé sietett, majd kezet ráztak.
– Olyan régen láttuk egymást – viccelődött az ausztrál, miközben csatlakoztunk a többiekhez. Lando mellé ültem, aki Daniel mellett ült. A másik oldalam szabad volt.
– Ja. Pár órával ezelőtt – nevetett vele együtt Lando. Áttekintettem az ülő embereken és a többieknek lazán intettem. Kihúztam a telefont a zsebemből és sokáig néztem a kijelzőt, remélve, hogy Pierre névjegyzéke fog megjelenni a kijelzőn.
– És Valerie? – hallottam a nevemet. Elpillantottam a telefonomtól és a hang irányába tekintettem, ahol Danielt láttam, aki érdeklődve nézett rám.
– Te hogy vagy? – kérdezte.
– Jól vagyok, köszi. – válaszoltam őszintén.
Daniel visszanézett előre, majd szótlanul fordult meg. Lando rám nézett és a kezét az enyémre tette. Ránéztem a britre, de nem mondtam semmit és ő sem.
A vacsora első fele hosszasan telt. Több óráig ültünk és szórakoztunk. Hozzám nem nagyon szóltak, bár a közepe-felé egyre többen érdeklődtek nálam. És ez így is maradt volna, ha ki nem csapódik az ajtó és egy jól felöltözött Pierre sétál be rajta.
KAMU SEDANG MEMBACA
Moral Of The Story || Lando Norris ✅
Fiksi Penggemar𝐕𝐀𝐋𝐄𝐑𝐈𝐄 𝐑Á𝐂𝐙 csupán az elkövetkezendő időt akarta élvezni legjobb barátjával, Alejandro Gondával, mikor esélyt kapott a Forma 1-be mérnöknek lenni. De ez a pálya teli van hepe-hupás utakkal és gondokkal. Szeretettel, utálattal. Valerie mit...