Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Harminckilencedik Rész

Lando Norris

Pierre egyből a földre esett, miközben én felette tornyusultam. A szemeim előtt egyetlen egy cél lobogott: Hogy Valeriet megvédjem. Már túlságosan ismertem Pierre járását, aljas tetteit amitől rendesen elundorodtam. Jéghideg szívét és megbocsáthatatlan múltját. Tudtam mind, és nem engedhettem, hogy Valerie is áldozat legyen.

– Mi a franc bajod van? – üvöltött vissza Pierre. Az étkezdében elhalkult a folyamatos társalgás, és csend uralkodott a társaság felett. Néhányan idegfeszítően nézték a történteteket.

– Mi a fasz volt ez az előbb? – ismételtem meg, most már jóval higgadtabban. Legalábbis próbáltam.

– Megcsókoltam Valeriet, miért? Baj? – kérdezett vissza gúnyosan. – Úgy sincs semmi közötök egymáshoz – mosolygott.

Idegesen lekavartam neki mégegyett, amitől rendesen belefájdult az egész karom. Megráztam a kezemet, hogy hamarabb múljon a fájdalom.

– Valerie a barátnőm te faszfej – suttogtam neki a fülébe. – És ha mégegyszer megcsókolod eltöröm a karodat.

Valerie Rácz

A fülem mögé tűrtem egy hajtincset, miközben leültem a helyemre a Ferrari garázsban. A piros póló már rég rajtam volt és nagyon vártam a futam kezdetét. Pierre váratlan csókja csak felkavarta a napomat, még a rossz szempontból is. Nem akartam azt, hogy ő legyen az a személy, aki keresztbevág a tervembe, amibe megkeseríthettem a Mclaren karrierjét.

Kihúztam a billentyűzetemet, mikor egy ismerős hang keresztbe vágott a levegőn. Nem a nevem volt, se egyéb. Hanem egy ismerős csengő szó, amit az étterembe is hallottam. Elbambulva tekintettem magam elé, majd visszaemlékeztem az estére.

Lando tudott kedves lenni, persze ha akart. Tegnap este kedvesebb volt velem, mint valaha. Legalábbis azóta se volt velem ilyen kedves, amióta utoljára be volt rúgva. Azaz, pontosabban, pár hónappal ezelőtt beszélt velem ilyen kedvesen.

Visszazökkentem a valóságba és beinditottam a gépemet, a fejhallgatómat a fejemre helyeztem. Körbe néztem, mintha Binotto-t akarnám kiszúrni a tömeg között vagy a sietős léptekkel elsuhanó dolgozókat akarom magamhoz irányítani, de ez nem így volt. Helyette visszafordultam és megkezdtem a napi checkupomat a kocsival.

Később se történt semmi említésre való cselekmény. De. Szerencsére az nem velem történt, hanem mással, de nem lényeges.

– 15 perc és kezdődik a verseny – hallottam magam mögött egy ismerős hangot. Mosolyogva hátrafordultam és megpillantottam Landot, aki a székemre támaszkodva várta, hogy megforduljak. A karjai közé zárt és megölelt.

– Meddig akarod ezt csinálni? – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

– Hidd el, addig, amíg szükséges. – zártam le a témával való érdeklődését a fiúnak. Landotól egy hümmögést kaptam válaszként, majd elengedett engem. Carlos is csatlakozott hozzánk, ő viszont jóval később.

– Sziasztok! – köszönt, majd adott egy-egy pacsit nekünk.

– Sok sikert a mai futamhoz. – bíztatta Lando a legjobb barátját, amire Carlos egy bólintással válaszólt.

– Neked is, pajti – mosolyodott el Carlos.

– Ti most akkor..? – kezdett bele a spanyol, amitől halványan elpirultam. Lando a kezét a vállamra tette.

– Hát, úgy tűnik. – mosolygott a brit.

– Jaj de jó! El sem tudod hinni, mennyit kellett hallgatnom Valeriet veled kapcsolatban. 'Jaj Carlos nem tudom hogy szeretem-e vagy sem!' – utánozott engem a spanyol. Lesülve pillantottam Landora, aki meglepetten szemezett Carlossal. Igaz volt, amit Carlos mondott, de Lando nem tudott erről, nem voltunk igazából együtt és szerintem az összes döntéseimet megbántam, amit valaha tettem. Azt is megbántam, hogy elmondtam Carlosnak a szerelmi ügyeimet Landoval kapcsolatban, dehát ő tényleg azt hitte hogy együtt vagyunk.

– Ah.. – fújta ki a levegőt magából Lando.

– Őrület volt, hidd el. – forgatta meg a szemét a spanyol pilóta.

– Beszélhetnénk..valami másról? – kértem őt meg, miközben a gépem kijelzője felé pillantottam. Carlos elnevette magát, s Lando csatlakozott. Megforgattam a szememet.

– Nem kéne nektek menni? – kérdeztem nevetve, miközben vissza pillantottam a két pilótára. – Már lassan kezdődik a futam és ti még mindig itt vagytok!

Lando elmosolyodott, miközben Carlostól elköszönt, aki a szobájába ment. Gyorsan nyomtam egy puszit Landonak az arcára, aki utána már sietet is a saját garázsába.

– Minden jó, ha a vége jó? – kérdezte Alex, mikor helyet foglaltam. Oldalra pillantottam miközben a kábeleket szortíroztam az asztal alatt, ügyet se vetve Alex gúnyos megszólalásan. Mindaketten tudtuk, hogy ugrat.

– Hát, – kezdtem bele, majd felültem. – Fogjuk rá.

...