𝐕𝐀𝐋𝐄𝐑𝐈𝐄 𝐑Á𝐂𝐙 csupán az elkövetkezendő időt akarta élvezni legjobb barátjával, Alejandro Gondával, mikor esélyt kapott a Forma 1-be mérnöknek lenni. De ez a pálya teli van hepe-hupás utakkal és gondokkal. Szeretettel, utálattal. Valerie mit...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Apa nem jött haza. Viszont hagyott egy üzenetett, hogy probléma történt a testvérénel, így elment a kocsival Pestre. A papírt az ágya mellett találtam meg, miután reggel bekopogtam hozzá és nem nyitott ajtót. Összehajtottam a papírt és letettem a fára, majd megigazítottam az ágyát és rendbe tettem a szekrény tetejét.
Lando szerencsére semmiért sem panaszkodott. Tegnap elbeszélgettünk mindenről, amiről elakartam így kérdésem sem maradt a mai napra. Este megmutattam neki, hogy működik a zuhany, csináltam vacsorát amit jóízűen meg is evett. Összefogtam a hajamat egy szoros copfba, majd lebaktattam a lépcsőkön, egyenesen a konyhába, hol elkezdtem reggelit csinálni. Holnap lesz a karácsonyi vacsora és nagyon reméltem hogy holnapra hazajön apa. Csakis vele lehet teljes a vacsora.
– Jó reggelt – köszöntem, mikor lépteket hallottam egyenesen a lépcsőktöl. Válaszként egy lágy hümmögés jött, semmi más. A szám sarkát egy mosolyra húztam, miközben oldalra kaptam a fejemet, hogy Lando lépteit szuggeráljam.
– Hogy aludtál? Kényelmes volt az ágy? – érdeklődtem a brit pilótától.
– Tökéletes volt, egészen jól aludtam viszont a szomszéd kutyája teljesen kikészített – nevette el magát, mire én is elnevettem magamat.
– Hát, ilyen ez! Nem mindenkinek lehet riasztója, tudod? – dobtam le neki a tükörtojásokat a tányérjára. Öntöttem neki a pohárba egy kevéske tejet.
– Hidd el, nekünk se volt valami jobb – vette a kezébe a villát.
A mai nap is rendesen hideg volt. Szerencsére bent begyújtottam, így jóval melegebb volt mint kint. Fújt a szél, és sokkal jobban esett a hó mint előző héten bármikor is. Kinéztem a konyhaablakán, a háttérben Lando csamcsogását hallgattam és azon tűnődtem, holnapra hogy fog kinézni a ház. Bár nem terveztem, hogy Landot befogom magam mellé a házimunkában, mégis úgy tűnik, ha apa nem jön haza akkor muszáj lesz vele feldíszítenem a házat.
A vizet felforraltam, a tányért elmostam, mindent a helyére pakoltam. Landot felküldtem a szobába átöltözni miután megreggelizett, szinte már az anyukájának éreztem magamat, bár csak egy napja volt itt. Miután a kék fény elaludt a gépen, levettem és bele öntöttem a poharamba a forró vizet, amibe már benne volt a filter. Hosszasan belekortyoltam.
Igen. Valahogyan így teltek a reggeleim apámmal is. Bár, őt sehova nem kellett küldenem. Ment ő magától is.
– Na? Hogy nézek ki? – kérdezte Lando a lépcsőktöl. Megfordultam, szembe találva magamat a brittel. Megforgattam a szemeimet, miközben a mai napra szóló ruháját fürkésztem. Fehér kapucnis pulóver, szürke mackó, fehér zokni.
– Jól – vallottam be, miután letettem a poharamat a mosogató szélére és elmentem mellette.
– Leülhetsz egy kicsit várni, rendbe teszem magamat és utána elmegyünk a tescoba, jó? – mosolyodtam el, már előre kitervezve a mai programot a fiúval. Válaszként egy bólintást kaptam, majd leült a kanapéra és elővette a telefonját.
