Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Huszonkettedik Rész

Pislogás nélkül meredtem a fiúra, aki mellettem ült. Lando rám nézett. Hirtelen megpillantottam egy nagyobb sebet a nyakán, amitől kirázott a hideg eléggé rendesen. Ennyire összeverekedett Pierre-el?

– Mi az ott a nyakadon? – Lando a nyakára kapott és megdörzsölte, de csendesség helyett csak hangosan felsziszegett a fájdalamontól.

– Ez Pierre volt? – kérdeztem.

– Én?
– Pierre!
– Ja. – a fiú elhalkult. Én is így tettem. Még mindig szúrta az oldamat a kérdés, hogy Lando mit értett az alol, hogy nem akar semmit se elrontani. Akármennyire érdekelt, tudtam, hogy nem fogom kirángatni belőle.

– Köszönöm Lando, hogy segítesz. Tényleg. Nem tőled vártam el ezt. – tettem a kezemet a kezére. Remegtem és nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen a következő dolog, amit mondok, amit csinálok vagy amit elkövetek azért, hogy viszonozzam ezt a gesztust Landonak.

– Valerie, én csak jót akartam neked. – szorította meg a kezemet erősebben.

Japán,
2 héttel és 9 nappal később...

Danielre pillantottam a garázsból. A fiú a fejére tette a sisakot és beült a kocsiba.

Pár hete volt, hogy utoljára futottam össze Pierreel, aki elhívott engem a vacsorához. Ott pedig nagy veszekedések és verekedések voltak, és kiderült, hogy Pierre bizony egy hazug csaló volt. De az nap Landórol is kiderült valami: a lelke mélyén törődött velem és én is törődtem vele.

– Jó futamot – pacsiztam Danielel. Az idősebb férfi rám nézett és bólintott. Átléptem a kábeleket és Landonak is adtam egy pacsit.

– Sok szerencsét, – paskoltam meg a fiúnak a vállát. Lando rám nézett, de nem válaszolt. Vissza sétáltam a helyemre és felvettem a fejhallgatómat. Idegesen néztem a kijelzőt, és közbe az ujjam hegyet rágtam. Az elinduló kocsikra néztem, amik kiálltak a boxutcából, egyenesen a pályára.

Mi történt köztem és Lando között azóta? Semmi. Lando bizonyára elfelejtette, ami történt. De Pierre nem feledett; ő emlékezett arra, hogy mi történt az nap este. Lando is, valamennyire, de már a későbbi beszélgetésre nem.

– Jobb lenne, ha mennénk. – mondta a fiú. Bólintottam és közbe letöröltem a kevés könnyeimet, amik még az arcomról folytak.

– Ne sírj, nem kéne sirnod egy ilyen ember miatt, – suttogta a fülembe a fiú. Elvörösödtem és elnevettem magamat, majd Lando megfogta a kezemet és magához húzott engem. Furcsa volt berúgva látni. Sokkal közvetlenebb volt, kedvesebb és sokkal inkább törődő.

–  Miért vagy velem ilyen kedves? – kérdeztem tőle. Lando belekarolt a karomba, mint ahogyan Ali szokta és közbe lágyan elmosolyodtam.

– Valerie, mindig ilyen kedves próbáltam lenni veled, de nehezen sikerült. Amúgy meg milyen barát lennék, ha nem segítenék rajtad ilyen helyzetben? – Meglepődtem a fiúnak hirtelen jött őszinteségétől. Még szorosabban hozzálapultam és visszagondoltam Pierrere, aki szintén igy kezdte nálam és végülis borzadáj lett belőle. Ám visszagondolva, Lando most bevolt rúgva és..valószinüleg az igazat mondta.

– Mióta vagy te a barátom? – Lando rám pillantott és mosolygott.

– Amióta én azt mondtam. — hunyorgott rám.

A futam elkezdődött. A lámpák elaludtak és a kocsik elindultak a rajt vonalról. Lando most második helyen indult, Max felküzdötte magát az első helyre, harmadikról pedig a Ferrari versenyző, Charles indult. Daniel negyedik helyről. A többiek már a székeken ültek a kijelző előtt és pár emberen sisak is volt. A kijelzőm felé kaptam a fejemet, hogy monitorozni tudjam, hogy mi történik a kocsikkal a futam közbe.

– Landonak motor bajai vannak, – szólalt meg melletem Leon. Átváltottam Lando kocsijára, ahol valóban voltak motor bajok, és pár gépelésel megoldottam a problémát. Leon rám pillantott egy pillanatra, miközben én nyugisan, egyik lábammal felhúzva, úgy ültem a széken és hallgattam.

– Nem izgulsz?
– Dehogyis! – válaszoltam boldogan.

– Nincs miért izgulnom. Bízok Landoba és Danielbe is. – ránéztem Leonra, miközben ittam egy kortyot a vizes üvegemből.

– Jó merész vagy
– Csak jól végzem a dolgomat – vontam fel az egyik vállamat. – És szeretnek engem. – kacsintottam. Eszembe jutott az esti beszélgetésem Landoval, amitől kicsit elpirultam, s bíztam benne, hogy nem lesz annyira egyértelmű.

Vissza fókuszáltam a futamra, ami az esti kalandoknál sokkal fontosabb volt a jelenlegi pillanatban. Néha-néha muszáj volt hunyorítanom, mivel mostanában nehezen esett az, hogy lássak valamit. Japánba szakadt az eső. A suzukai pálya úszott a vízben, de ez nem gátolta még egyik pilótát sem.

– Remélem tudják, hogy mit csinálnak. – dünnyögtem. Felvettem a kabátomat és összehúztam, a hajamat hátul kivéve a kabátból. A fejhallgató még mindig a fejemen volt, így nehezebben hallottam mint általában.

– Nem lesz semmi baj. – mondta Leon. Bólintottam és pillantásokat váltottam a gépem és Leon alakja között.

Utáltam, mikor esett az eső. Nem tudtam, hogy egyes emberek mit ettek rajta. Igazából, a sport tényleg gyönyörű volt, mikor esett az eső. Csak veszélybe sodorta a legtöbb pilótát. Felcsapták a vizet a másik kocsira és mellé pedig még balesetett is okozhattak, mikor nem a megfelelő abroncsok voltak az autón. Ilyenkor mindenre kellett figyelni.

A legtöbb japánok Yuki-nak szurkoltak és elhittem, mikor egy interjún hallottam, hogy mennyire akar jól teljesíteni a japán pilóta. Nem is akartam ebben meggátolni, de nem is tudhattam volna.

Lando folyatamosan helyeket váltott Max-al. Felküzdötte magát vezetésig de aztán lement, vissza a második helyre. Képtelenség volt megelőzni a hollandot, bár Landotol többet vártam el. Danielnek viszont sikerült megelőznie Carlost, így egy szoros harmadik helyet tudott magának beszerezni.

Lando ezen a versenyenen másodikon végzett. Max büszkén állt a pódiumon és örült az első helynek, amit nagy nehezen szerzett be. A csapat retteget, hogy a Red Bull újra dominálni fog a mezőnyön; de velem a csapatba, tudták, hogy ez nem így volt.

Ott álltam az emberek között, s integettem Landonak, aki a második helyezeten állt.

...