Valerie Rácz
Furcsálva pillantottam a telefonom kijelzőjére és sóhajtottam. Már megint az elejétől kezdődik a fiú egész siránkozása. Idegesen megdörzsöltem a homlokomat, s Ali beszélgetésével próbáltam ignorálni a folyamatosan villogó telefonomat.
– Mi a baj? – hallottam Ali-t. Szemeim találkozták az ő szemeivel és haboztam, mielőtt válaszoltam neki.
– Semmi. Csak zaklatnak engem. – mosolyogtam. Ali bólintott és vissza tért az előbbi beszélgetéshez.
Lassan elhalkult a társalgás köztem és Ali között, majd nemsokára már nem is szóltunk egymáshoz. Csendesen élveztük az ételt, amit kifizettünk korábban és közbe mindketten a történteken gondolkodtunk. Örültem, hogy itt volt velem a legjobb barátom, és még jobban örültem annak, hogy beszélgethettem valakivel esténként. A munka mellett most már megint volt valaki, akivel elvoltam.
Felálltunk az asztaltol, mikor befejeztük a vacsoránkat. A tányérokat takarosan egymásra tettük és hátra hagytuk az asztalon, majd egymás mellett menve a kijárat felé tartottunk, ahol, miután átléptük az ajtón, elkezdtünk beszélgetni a kajáról és arrol, hogy miért lehetett ott Lando az étterembe.
– Ja, szerintem hülyeség az egész, – folytattam Alival elkezdett láncmeneti gondolatainkat és véleményeinket. Útközbe több munkatársammal is összetalálkoztam, így néha leállt a beszélgetés köztünk, hogy tudjak nekik köszönni.
– De akkor biztos, hogy nincs semmi köztetek? – kérdezte őszintén. Zsebre tettem a kezeimet és a fiúra pillantottam, akivel szemkontaktust tartottam egy rövid időre.
– Miért lenne? – kérdeztem vissza, miközben össze ráncoltam a homlokomat. Ali megvonta a vállait és közbe rövid időre behunyta a szemeit.
– Nem tudom. Lando illik hozzád. – lökte meg a vállamat hülyeségből, mire én elmosolyodtam a viccein. Ali tényleg sok mindenhez értett- de a szerelmi ügyekhez nem nagyon.
– Lehetetlenség. Landoval soha nem lesz semmi. – romboltam le az egykorú fiú vágyait. Kifújta magábol a levegőt, s utunkat csendbe folytattuk, közbe pedig a kilátást élveztük.
...
– Na, akkor! Beszélgessünk. Őszintén. – nézett rám Ali, miután bezártam a hotel szobánk ajtaját. Felvontam az egyik szemöldökömet és letettem a kulcsot az asztalra, miközben kigomboltam a kabátomat.
– Ez nem érhet rá holnap? – kérdeztem őszintén. Ali megrázta a fejét, mire én hangosan felnyögtem, s lehuppantam a fekete hajú fiú mellé.
– Érzel valamit Pierre iránt? – kérdezte. A kérdés gondolkodásba küldött engem, s elbambultam, miközben a fapadlot néztem. Egyértelműen éreztem valamit Pierre iránt, de nem tudtam pontosan, hogy mit.
– Persze. Irántad is érzek valamit, hisz a legjobb barátom vagy. – néztem rá Alira.
– De én nem pont ilyenre gondoltam, – kezdett bele a mondatába a fiú. – Hanem szerelemre. –
– Ez furcsa kérdés, amúgy nem tudom pontosan mit érzek Pierre iránt. Vegyes érzelmeim vannak. – Ali bólintott. Nehezebben esett neki, hogy megértse azt, hogy nem mindig lehetek egyértelmű. Ali ehez már rég hozzászokott- mégha nem is tetszett neki.
DU LIEST GERADE
Moral Of The Story || Lando Norris ✅
Fanfiction𝐕𝐀𝐋𝐄𝐑𝐈𝐄 𝐑Á𝐂𝐙 csupán az elkövetkezendő időt akarta élvezni legjobb barátjával, Alejandro Gondával, mikor esélyt kapott a Forma 1-be mérnöknek lenni. De ez a pálya teli van hepe-hupás utakkal és gondokkal. Szeretettel, utálattal. Valerie mit...