Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Harmincegyedik Rész

Lando Norris

Láttam a lány arcán, ahogyan meglepődik, de nem csak ő, hisz én magam is meglepődtem a váratlan kijelentésemen. Összeszorítottam a fogaimat, miközben Valerie értetlen arckifejezését vizsgáltam.

Hangosan kifújta magából a levegőt. Kinézett a garázsból, aztán lesütöttem a szemeimet, félve, hogy ebből már semmi sem lesz.

– Rendben. – felpillantottam a kezeimről és egy mosollyal az arcomon köszöntem meg egyelőre magamba, hogy adott egy újabb esélyt, majd miután kezet ráztam vele, erőteljesebben megfogtam a kezét, amit ő egyből visszarántott.

– Hagyj vigyelek el én a vacsorára!

– Ééés már megint ezzel jössz. – nevette el magát a lány, majd megrázta a fejét. Megharaptam a számat, nehogy elmosolyodjak, s szemeimet a lányon tartottam.

– Miért ne ezzel jönnék? Végülis csak a legfontosabb embereket hívom el magammal a vacsorára –Valerie megforgatta a szemeit és megfordult, s utána hajoltam, a szemeibe nézve.

– De akkor jössz? – egy pár pillanatig tartottuk a szemkontaktust, s láttam, ahogyan a lánynak a lélegzete elakad egy percre. Bólintott egy idő után.

Boldogan elmosolyodtam és vissza döltem. Cisca türelmetlenkedve futott be a garázsba, s miután elköszöntem Valerietől Cisca kirángatott a garázsból. Heves léptekkel követtem a fiatalabb lányt, aki egyenesen vissza, a Mclaren garázsba vette az irányt. Befelémenet köszöntem Zaknek, aki bólintva haladt el mellettem.

Persze szokatlan volt, hogy kedves vagyok Valerievel, de csak az idő elteltével jöttem re arra, mennyit is számít nekem a lány. Szakmailag persze. Nélküle nehezebben érünk el jobb poziciókat, s egyelőre örültem, hogy valamennyire képes voltam megfűzni a lányt.

– Jézusom, Norris, mi ütött beléd? – kérdezte Cisca, miközben lehuppant a fotelemre. Követtem a lány alakját és én is leültem mellé, kezemet összefonva.

– Miért? Most mit csináltam?
– Szerintem eléggé egyértelmű az, amire gondolok... – suttogott. Természetesen Valerieről volt szó, de ha pontosabban nem ment bele a témába, akkor képtelen voltam intézkedni. Egy vonalba préseltem a számat és az ujjaimal tappintgattam az oldalamat.

– Figyelj, semmi sincs köztünk – fordultam a testvérem felé, aki hitetlenkedve nézett rám.

– Tényleg. – tettem a pontot a mondat végére. Felemeltem a tekintetemet a lányról és az ajtót fürkésztem, mintha azt vártam volna, hogy valaki megmentsen.

– Aaa, én is ezt mondanám... – nevette el magát. Visszakaptam a fejemet és egy fuldokló, vörös fejes lányt találtam magam mellett.

– Véletlen nem nálad vannak a gondok? – kérdeztem vissza röhögve, amitől egy erős combra csapást kaptam tőle. Összerezzentem, majd még jobban elröhögtem magamat Cisca hülyeségén.

– Jó! Jó! De tényleg! – töröltem le a könnyeimet, – Tényleg nincs semmi köztünk.

– Jó, azt majd meglátjuk. – kacsintott, amitől megforgattam a szemeimet. Vajon Valerie is így érezheti magát mellettem?

...

Ma egy kicsit rövidebb résszel jöttem, remélem nincs harag😅 Holnaptól, de ha nem holnap, akkor ezen a héten mindenféleképpen hosszabb rész/részek jönn/jönnek majd. Vannak gondok Landonál...de Valerienál is. Na majd meglátjuk, a lánynak mik a tervei a fiúval kapcsolatban...hisz mindennek ára van😀 Valerie meg nem olyan hülye, hogy csak így eldobja a múltat...vagy igen?