Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

2.rész

Taehyung pov:

Már pár napja itt vagyunk Ibizán és Mint amúgy mind sejtettük,nagyinak igaza volt. Konkrétan semmi olyat nem eszünk,amit mi főzünk,mivel az anyáink még egy rántottát sem képesek megcsinálni és Jin pedig bármennyire is jól főz és konyha is van a szobákhoz,nem akar főzni,mivel nem hiányzik neki a lecseszés a szüleitől,hogy mégis hogy képzeli,hogy bepiszkolja a kezét,miért főzöcskézik ahelyett,hogy "férfias" dolgokat csinálna,magyarán a legtöbb segítség amit nyújt a házimunkában az,hogy néha felporszívózza a saját szobáját és magának megy le innivalóért.

Tehát most minden nap lemegyünk a városba,vagy a hotel éttermébe enni,mert a szüleink olyan lusták,hogy ha nem a közelben van az étterem-ami náluk pár métert jelent-,inkább nem esznek mint,hogy sétáljanak,de a gyerekeket meg nem engedik el egyedül,tehát mi is éhesek maradunk ha nem megyünk le a büfébe vagy valahova venni valamit. Igazi mintaszülők,mi?

Most Jinnel a kanapén terpeszkedünk és a két húgommal nézünk valami Barbies mesét. Jin imádja a Disney Walt-ot és azoknak a meséknek az átdolgozását is szereti,szóval ő kimondottan élvezi és igazából én is szeretem.

Most van a legizgalmasabb rész,amikor is a szüleink állnak a Tv elé,ezzel kitakarva előlünk a képernyőt. Én csak rájuknézek,hátha akkor gyorsabban kibökik és elhúznak a mozivásznunk elől,de ők persze megvárják mire a morgolódó Jin is rájuk vezeti a tekintetét és csak akkor kezdenek el beszélni. Csak most veszem észre,hogy velük vannak a bőröndjeik,tehát már nem is kéne mondaniuk,hogy mi van.

-Nos,gyerekek. Minho-nak már szóltunk,de nektek is elmondjuk. Tehát jött egy fontos hívásunk,így halaszthatatlanul vissza kell mennünk Koreába egy megbeszélésre és aztán már lehet,hogy nem jövünk vissza. Ha mégis akkor nincs semmi,ha pedig nem,akkor értesítünk titeket és tudjátok,melyik gépre kell felszállnotok. Vigyázzatok a kicsikre. Sziasztok!-mondta anyám,majd meg sem várva válaszunkat mind a négyen kisiettek az ajtón,ezzel itt hagyva minket. Na milyen igazam volt,hogy ez lesz? A legtöbb nyaraláson itt szoktak minket hagyni a kicsikkel,aztán vagy velük szállunk fel a gépre ami hazavisz,vagy majd otthon találkozunk velünk.

-Neeeeeee! Lemaradtunk a legjobb részerőőől!-kezdett sipítozni Jin,mire én is rákezdtem. Komolyan,néha alig bírom elhinni,hogy mi már elméletileg felnőttek vagyunk.

Amikor abbahagytuk a sipítozást és vége lett a mesének is,Jin visszaváltott a gondoskodó anyuka üzemmódba,-amire legtöbbször át van kapcsolva,ha nincsenek itt a szüleink-és csinált vacsorát.

Miután nagynehezen kiszedtük Minho-t a szobájából,kijött hozzánk a konyhába enni,majd felhívtuk nagyit.

-Sziasztok drágáim! Hogy vagytok a kis kiruccanáson? Esztek rendesen? Jajj,már annyira hiányzik a pofitok.-kezdett nagyi azonnal beszédbe.

-Szia nagyi! Jól vagyunk,anyáék nemrég mentek vissza Koreába megint valami üzlet miatt. És igen,nemrég fejeztük be a vacsorát,Jin tőled örökölhette,hogy ilyen jól főz.-válaszolok nagymamám kérdéseire.

-Hogyhogy örökölhette? Már elnézést,biztos,hogy tőlem van! Az anyja azt sem tudja,mi az a serpenyő. Azt hiszem nem igyekeztem eléggé,amikor egy kedves babát akartam kinyomni. Na de mindegy,hol van a másik aranybogaram?-na igen,éppen ezért tudunk vele megosztani mindent. A nagymamánk mindig hasonló véleményen van mint mi,így nagyon könnyen tud nekünk segíteni.

-ITT VAGYOK HALMONI,A KONYHÁBAN! MOSOGATOK A GYEREKEK UTÁN,TAETAE ELMENEKÜLT AZZAL AZ INDOKKAL,HOGY VELED FOG BESZÉLNI!-ordibálja ki Jin a konyhából,amit igazából semmi fal nem választ el a nappalitól,de mindegy.

-De nagyi,holnap én mosogatok.-próbálom menteni a menthetőt nagyi arcát látva.

-Hát jólvan. Nekem most mennem kell,találkozok a barátnőimmel(a nagyinak aktívabb társasági élete van Mint nekem xd),de holnap még beszélünk. Sziasztoook!-azzal kinyomott. Nem tudtam mit kezdjek magammal,így elindítottam a következő mesét amit találtam,ami az Aranyhaj volt.

Amikor Jin végzett a konyhában,ő is kijött hozzám,de az az arc amit vágott...

-Te. Nélkülem. Nézted. Az. ARANYHAJAT?!-ja igen,ez a kedvenc meséje és úgy robban mint egy bomba,ha nélküle nézed. Hupszika.

Szerencsére csak egy párnát vág hozzám,mert az volt a keze közelében,de ha a konyhában lennénk,hozzám vágna egy serpenyőt is. És most nem viccelek,egyszer már majdnem megtörtént.

Végül csak leül mellém és nyugisan nézzük tovább a mesét,sőt még egy insta posztot is kitesz,hogy milyen jól elvagyunk. Néha elgondolkozok azon,biztonságos-e vele egy helyen lenni.

A mese végesztével Jin átmegy a saját szobájába-bár ezek inkább lakosztályok-,ahol a szülei nélkül már teljesen egyedül van. Már majdnem átoasszoltam neki a kiscsajokat,mert mind a hárman olyan hercegnőmániásak,így megértik egymást,de végül ezt az ötletet elvetettem.

Már én is csak elvégeztem az esti rutinomat,eltettem a lányokat aludni,elköszöntem Minho-tól és dőltem is az ágyamba csicsikálni.