Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

11.rész

Taehyung pov:

Már október van. Elkezdődött a suli, én újra teljes gőzzel tanulok,Jin pedig beállt hozzánk tanári asszisztensnek ahogy tervben volt. Azóta,hogy még a nyáriszünet elején elbúcsúztunk egymástól,nem is láttam Kook-ot. Szörnyen hiányzik és gondoltam rá,hogy felhívom,hisz cseréltünk telefonszámot,de nem akarom zavarni,biztos rengeteg dolga van. Ezalatt az idő alatt történt azért pár dolog. Nem sok,de történt.
Kezdjük mondjuk azzal,hogy amint visszatértünk,Jin-t azonnal letámadták a szüleink,hogy hogy képzeli,hogy fiú létére rózsaszínra festi a haját. Először ki se akarták így engedni az utcára,de végül megenyhültek. Ezután elmentünk mind a ketten fodrászatba új hajszínért. Én szőke lettem,Jin pedig ilyen lilás-rózsaszínes színt kapott,nem lehet eldönteni. Jin és Nam teljesen és hivatalosan is együtt vannak,aminek mérhetetlenül örülök. Én is jobban megismertem Nam-ot és azt kell mondjam tökéletesen összeillik Jin-nel. Két hete bejelentették,hogy pár nap múlva elmegyünk Londonba,ahol Jin-nel pont lesz egy közös fotózásunk is,szóval kapóra jön. Igen,a szüleink miatt egyre több fotózást vállalunk el. Vagyis a szüleink egyeznek bele a nevünkben. És bár Londonban már voltunk,barátokkal azért mégis csak más. Szerencsére sikerült meggyőzni a tanárokat,hogy Jin is jöhessen,mert hát ő könnyeben szót fog velünk érteni,hisz majdnem teljesen velünk egykorú.

Mialatt ezen gondolkozok,eléggé sokat halad a sor a kávézóban,így már sorra is kerülök. Észre se vettem,hogy haladtunk.

-Hello,egy kaverelle forrócsokit kérek elvitelre!(ez nem létezik,legalábbis én nem tudok róla,csak kitaláltam:|)- a pult mögött álló lány el is kezdi készíteni,én pedig arrébb megyek arra a részre,ahol kiadják a rendelt dolgokat. Amit rendeltem igazából karamellás forrócsoki,egy nagyon kevés kávéval benne. Mivel  oda vagyok a forrócsokiért,de reggel kell egy kis energia,ez tökéletes nekem. A karamella meg már csak hozzáad az amúgy is isteni ízvilághoz egy kicsit.

-Tessék,egy kaverelle forrócsoki elvitelre. Remélem ízleni fog.-nyújtja át poharamat egy másik kiszolgáló.

-Köszönöm!-mivel a fizetés már megvolt,így csak elindulok kifele,de valaki útközben átkarol. Mikor jobb oldalamra nézek,Jungkook vigyorgó arcával találom szembe magam.

-Szervusz Szöszi! Jól áll ez a szín.-mosolyog le rám,én pedig megállok.

-Hát te?-

-Ó hát gondoltam beugrok ide egy kávéra és itt megláttam egy helyes szőkeséget,aki kaverelle forrócsokit kért. Nehogy azt hidd,hogy nem jegyeztem meg a kedvenceidet.-kacsint egyet még mindig vigyorogva mint a tejbetök.
-De egyébként miért nem kerestél már több hónapja?-tettet hirtelen szomorú arckifejezést,mire muszály elmosolyodnom aranyosságán.

-Hát gondoltam biztos sok dolgod van,nem akartalak zavarni.-magyarázkodom.

-Akkor jegyezd meg,hogy te sose zavarsz.-ad egy pici puszit szám sarkába,majd csak egymás szemeit nézzük.
A csodás pillanatból telefonom csörgése szakít ki.

-Igen Ni-ki?-kérdem újdonsült barátomtól. Idén jött hozzánk japánból. Ő kb az egyetlen normális ember az osztályomban,aki egyébként szintén meleg és már tetszik is neki a fogadott testvére,akinek a szülei pár éve haltak meg és azóta náluk lakik. Ez a bizonyos fiú,akinek azt hiszem Sunoo a neve,legalábbis Ni-ki mindig így emlegeti,nemrég kiment pár hónapra Londonba,így Ni-ki amint megtudta,hogy van lehetőség oda utazni,elsőként jelentkezett.

-Még ma fogsz jönni,vagy felejtsem el a támogatásodat mára,ebben a hibbant osztályban?-kérdi kissé talán idegesen.

Kinézek a kávézó egyik ablakán és csak most látom,hogy kint szakad az eső. Ezután az időre nézek és látom,hogy van összesen öt percem odaérni.

-Baszki! Sietek,nemsokára ott vagyok.-ezzel le is csapom a telefont és a még mindig mellettem álló felé fordulok.
-Bocsi,de most sietnem kell,nagyon késésben vagyok,majd még beszélünk. Szia Kook!-hadarom,majd minél gyorsabban eljutok az autómba és beülök a kormány mögé. Igen,a sofőröm lebetegedett,szóval most egy ideig én vezetek.
Végig nézve magamon látom,hogy nem is áztam el annyira. Ügyes vagyok.

Pár perc múlva már a sulipadban ülök és várom,hogy bejöjjön a tanár,miközben Ni-ki-vel beszélgetek. Ni-ki is szinte azonnal rám bízta a szerelmi titkait,így én is rá,szóval tud mindent Jungkook-kal,így ezt a mai találkozást is elmeséltem neki amint beértem. Az első óránk egyébként osztályfőnöki,ahol még megbeszélünk pár részletet a londoni úttal kapcsolatban.

A nap végére teljesen kifáradva ülünk be autómba Ni-ki-vel és indulunk el a kávézóba ahol reggel is voltam,ami igazából valamennyire törzshelyünké vált már. Beállunk a sorba és pár perc múlva Jin is beesik,szóval teljes a létszám. Jin a saját kocsijával jött,hisz nem akarta ott hagyni a sulinál.

Miután megrendeltük italainkat leülünk egy négyszemélyes asztalhoz,mivel három személyes valahogy nincs és elkezdjük inni,miközben beszélgetünk.

-Nem értem,hogy tudod azt a cuccot teljesen feketén meginni Ni-ki.-nézek fintorogva az előbb említett kávéjára.

-Én sem értem,hogy megy neki,de azt sem,te mégis hogyan bírod ki az egész napot forrócsokival.-szól közbe Jin karamellás latte-ját iszogatva.

-Van benne valamennyi kávé is Jin,szóval ne szóld le. És irtó finom!

Még kicsit ott maradtunk,majd összeszedelődzködve indultunk haza. Otthon egy instagram értesítés várt rám.

JJeong.k ismerősnek jelölt.
JJeong.k üzenetet szeretne küldeni.

Amint feleszméltem azonnal  visszajelöltem és megnéztem az üzenetét.

JJeong.k
Jó éjszakát Szöszi!😘

_____________________________
Szervusztok Reményeim!
Sajnálom,hogy sokáig nem volt rész,csak nem éppen úgy alakultak a dolgok ahogy jó lett volna és nem volt annyira időm sem,de igyekszem majd legalább hetente egy részt hozni mindkét könyvemből,holnap pedig remélhetőleg jön az új rész a másik könyvből is.
Illetve Tae-ék nemsokára Londonba utaznak és szeretném tudni,érdekelne-e titeket egy Sunki rész,vagy egy Namjin.
További szép napot!💜