Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

9.rész

Taehyung pov:

Bevallom,nagyon durván kiakadtam amikor reggel Jungkookon keltem. Nem csak mellette,konkrétan Jungkookon feküdtem. Meztelenül.

-Mi. A. Faszt. Csináltunk?-persze a szétdobált ruhák és az alfelemben lévő fájdalom alapján elég egyértelmű,de hát reménykedni szabad,nem?

Mégegyszer körbenézek a szobán,amikor meglátok egy vibrátort. Ez azért kelt bennem egy kis reményt,hogy nem feküdtünk le,de mi van ha simán csak előbb úgy döntött,hogy kicsit ezzel is játszadozik? Te jó ég,ez óriási mégis hogy a francba fért ez belém?

-Hát...mi csak... Huhh! Nyugi,nem feküdtünk le. Mi csak... Én csak... Kielégítettelek. Kielégítettem magunkat. De nem feküdtünk le!-mentegetőzik Kook. Tehát nem feküdtünk le. Picit talán csalódott vagyok,hisz akkor mégiscsak találkoztunk volna testileg,de közben nagyon meg is nyugodtam.

-Értem. Erről majd beszélünk,de most mennjünk enni!-állok fel lassan,és éppen venném el a takarót,de ekkor eszembe jut,hogy már felálltam,így már látott és este is így voltam előtte,szóval tök mindegy,így anyaszült meztelenül kerestem meg ruháimat és öltöztem fel.

-Tae ne csináld már ezt. Gondolhatod,hogy nem véletlenül kerültem veled ágyba,erre meztelenül hajolgatsz itt nekem.-kezd nyavajogni Kook. Még neki van baja,amikor a kurva nagy vibrátor miatt,amit feldugott nekem alig tudok járni?!

Inkább nem is mondok semmit,csak utolsó ruhadarabomat felkapva magamra hagyom el a szobát. Kiérve Jinnel találom magam szembe,aki egy nála jóval nagyobb ingben van,ami valószínűleg Namjooné. Közelebb érve észreveszem,hogy Namjoon monogramja éktelenkedik nyakán. Jin teljesen nyugodtan főzöcskézik,azt hiszem zabkását csinál.

Leülök az egyik székre és pont amikor kezdenénk fecsegni,bejön Namjoon is. Egyszál alsóban,elég feltűnő szívás,esetleg harapás nyomokkal,úgy...mindenhol. Te jó ég,én nem akartam látni a dugási szokásaikat.

-Reggelt!-jön be Kook is a konyhába,én pedig kissé azért zavarban állok neki idő közben elkészült reggelimnek.

Befejezve a reggelit mentünk át a nappaliba,amikor Jin telefonja elkezd csörögni. Kimegy,majd pár perc múlva szomorú arckifejezéssel tér vissza.

-Holnap hajnali 4-kor indul a gépünk vissza Szöulba.-mondja egy sóhajtás kíséretében.

-Gondolj arra,hogy megint ehetünk nagyi féle finomságokat. És lesz szabadidőnk,mert nem kell vigyáznunk a kicsikre.-próbálok optimista maradni,de elég nehéz.

-De olyan jó itt. Azt meg te sem gondolhatod komolyan,hogy az szabadidő. Pár nap múlva úgyis elvonszolnak minket megint máshova,ahol otthagynak a kicsikkel és ez így fog menni állandóan.-bújik hozzá Nam-hoz.

-Menjünk át a szobánkba,te mondd el a kicsiknek,én meg felhívom nagyit.-mondom el tervem és már állok is fel.

Mind a négyen összeszedjük a maradék dolgainkat és elindulunk kifele. Azonban amint kinyitjuk az ajtót,neki csalódik lábainknak két kicsi test. Jin azonnal leguggol Minah-hoz,én pedig felveszem Yerit.

-Jin,mi van a nyakadon? Milyen betűk?-kérdi hirtelen Minah,mire én Jinre nézek,aki egyáltalán nincs zavarban. Sunyin Nam-ra pillant,majd visszafordul Minah-hoz.

-Ez?-mutat a kiszívott helyre,mire Minah bólogatni kezd.
-Hát tudod Nam oppa megjelölt.-ecseteli a lánynak. Ilyen egyszerűen ki tudja jelenteni? Szemem sarkából látom,hogy Minho alig bírja visszatartani a nevetését.

-Hűűű! Engem is meg fog majd jelölni valaki?-kérdi teljesen ámulatba esve.

-Hát ha majd lesz egy herceged,akivel nagyon szeretitek egymást,ő majd biztosan megjelöl.-válaszol Jin mosolyogva a lánynak,aki hevesen bólogotva jelzi,hogy megértette.

Visszamentünk a szobánkba,Jin pedig félrehívta a gyerekeket elmondani a hírt,amíg én a nappaliban ülve felhívom nagyit. Pár csöngés után fel is vette és azonnal beszélni kezdett.

-Aranycsillagom,mégis hogy képzeled hogy fel sem hívsz egész végig? Én meg nem akartalak zavarni,hátha valami fontos dolgod van. De nem,dehogy,te csak nem vagy hajlandó időt fordítani szegény öreg nagyanyádra.-panaszkodik nekem.

-Nincs neked olyan rossz sorod nagyi. És mégis miből gondolod,hogy nem volt semmi fontos dolgod?-kérdek rá.

-Miért,pasizol?-hajol bele a kamerába.

-Hát... Olyasmi. De majd otthon mesélek. Éppen ezért hívlak,holnap hajnalban indulunk.-tudatom vele az információt.

- Rendben,főzök valami finomat. A mesélést pedig behajtom rajtad. Hol van Jinnie? Vele is beszélni szeretnék.-néz körbe a telefon képernyőjén,mintha így megtalálhatná. Jin pedig mintha csak erre várt volna,berepül a kamerába és a kanapé háttámlájára hajolva integet vigyorogva.
-Kiscsillag. Tudod,hogy nagyon szeretlek,de RÓZSASZÍN? Mi vagy te Barbibaba? Egyáltalán nem illik hozzád ez a szín. Legalább valami lila lenne,vagy valami. Ez egyáltalán nem emeli ki a gyönyörű arcodat. Tae-nek képesek vagytok jó színt választani,neked meg nem?-akad ki.

-Halmoni,nekem tetszik. Gondoltam kipróbálom ezt is és őszintén,nagyon bejön.-rántja meg vállát hanyagul,ekkor pedig csöngetnek.
-Bocsi halmoni,de mennünk kell,megjöttek a pasik.-hadarja gyorsan és kinyomja nagyit.

Már csak azon kapom magam,hogy jól elment az idő,én pedig Kookot ölelgetem az ajtóban,mielőtt távozna elintézni valamit.

Mikor végül egyedül maradtam egy szerelmes párral,akik egymást ölelve ügyködtek az ebéden és három gyerekkel,úgy döntöttem leülök Disney-t nézni. Úgysincs jobb dolgom és ezt a lányok is szeretik.

Én is így akarnék viselkedni Kookkal.