Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

10.rész

Jungkook pov:

Miután elmentem Tae-ék szobájából,azonnal elindultam a már egy ideje kiválasztott étterem felé. Itt szervezek egy meglepetést Tae-nek. Egy ilyen búcsú vacsora féleség lesz. Nem mintha nem szeretnék vele többször találkozni,ez inkább ilyen "Utolsó nap Ibizán vacsora" lesz.

Amikor beérek az étterembe az ajtó melletti pult mögött álló hölgy rám mosolyog,majd elkísér a tulaj irodájába. Bejelenti az érkezésem és ott hagy az irodában. A tulaj egy ismerősöm. Nem vagyunk barátok,de egy kis pénzért bele fog menni a dologba.

-A telefonban azt mondtad,ma estére szeretnél ide asztalt foglalni. Miért kell ehhez személyesen beszélni?-kérdi csak egy pillanatra felnézve a papírjaiból.

-Valóban asztalt szeretnék,de úgy,hogy semmilyen más vendég ne legyen itt rajtunk kívül.-

-Tehát ki szeretnéd bérelni a helyet?-teszi le tollát és rám néz.

-Ha erre van szükség igen. Vagy egy kedves gesztus egy ismerősnek,amin valamennyit még be is kaszálhatsz. A vacsora ára mellé még fizetnék amennyit kérsz,persze a felső határt megszabnám.-

-Mennyi a felső határ?-

Elvett elég sok időt,de megtárgyaltuk a dolgokat és megkapom az éttermet estére,anélkül,hogy ki kéne bérelnem. Nagyon örülök ennek,hisz Tae-vel lesz egy igazából romantikus vacsorám kettesben. Talán még be is vallhatnám az érzéseim felé. De majd ahogy jön.

Lassan visszasétálok a hotelba,hisz még van időm és jól esik a friss levegő és a napsütés.

Behunyom szememet és fejemet mosolyogva a nap felé fordítom. Kellemes ez az érzés,valami mégis megzavar. A telefonom pittyen egyet,ami azt jelenti üzenetem jött. Megnézem a kijelzőt,amin Tae nevét látom. Azt írja kész az ebéd,ha kérek,akkor menjek vissza.

Kicsit felgyorsítom lépteimet,hisz elég éhes vagyok már és ahogy megláttam a nevét,eszembe jutott mennyire hiányzik Tae.

A hotelbe visszaérve rögtön Szépségem szobája felé veszem az irányt,ahova becsöngetek.

Hallom,ahogy kikiált hogy jön és pár másodperc múlva már ezüstös hajú fejét látom magam előtt. Bemegyünk,magunk után becsukva az ajtót,majd leülünk a többiek mellé az asztalhoz.

Miután megettük az ebédet,ami mint mindig nagyon jó volt,a többiek a nappaliba mentek,mi pedig Tae-vel a konyhában maradtunk mosogatni.

-Tae,este szeretnélek elvinni egy ilyen utolsó vacsora féleségre.-nézek rá kissé izgulva. Valamit biztos érez irántam,de ez még nem jelenti,hogy eljön velem.

-Miért,többet látni sem akarsz majd?-néz rám bociszemekkel miközben lebiggyeszti ajkait.

-Dehogynem,ez csak egy ilyen utolsó Ibizai vacsora. Természetesen utána is szeretnék veled találkozni,minél többször.-simítok hátára.

-Jó,mennjünk. Hova megyünk? Mit vegyek fel?-jön azonnal lázba.

-Elég egy ing meg egy farmer.-fejezzük be a mosogatást.

-Rendben. Hányra leszel itt?-

-Nyolc körül. -ekkor már rohan is szobájába. Már nagyon várom,de izgulok is.

Az este nagyon jól telt az étteremben,most már hazafele sétálunk a holdfényben. Itt az alkalom,hogy elmondjam neki.

Megfogom Tae kezét,ezzel megállítva őt,ezért felém fordul.

-Tae,mondani szeretnék valamit. Úgy érzem....-nem tudtam befejezni,mivel a semmiből zuhogni kezdett az eső.

Én próbáltam nem elázni,Tae viszont látszólag nagyon is élvezte a helyzetet. Először vigyorogva felnézett az égre,majd ugyanígy tárta szét karjait és kezdett el nevetve forogni az esőben.

Mikor elszédült és úgy gondolta elég lesz,
tovább indultunk a hotel felé. Mikor szobája elé értünk,gyors puszit hintett szám sarkába,majd bement az ajtón,engem ott hagyva.

Reggel felszálltunk a gépre,ahol még együtt tudtuk tölteni az időt,majd amikor odaértünk a Szöuli reptérre,elbúcsúsztunk egymástól egy öleléssel,Namjin egy hosszú csókkal és kettészakadtak útjaink.